Anya lettem

No nem a szó szoros értelmében, mert Enikő 13-án már fél éves lesz, hanem lelkileg. Sokszor hallottam, miszerint attól, hogy az ember szülővé válik, még nem lesz anya vagy apa azonnal. Erre meg kell érni. 
Nem értettem igazán, miről is szól ez a gondolat, csak halvány sejtelmeim voltak róla. 

Néhány napja történt...Elmentünk Enikővel anyukámhoz kettecskén, hogy anyák napja alkalmából kicsit együtt legyünk. Elugrottam boltba, hogy némi ennivalót gyűjtsek be, 20 perc alatt meg is fordultam. Viszont mire visszaértem, Lánykám annyira sírt már, hogy hüppögött, szipogott, hatalmas könnyeket hullajtott. Anyukám mondta, hogy semmivel nem tudta megvigasztalni, és már nagyjából negyed órája sír... Amint átvettem és megöleltem, elhallgatott... Lapult a mellkasomra és csak hüppögött. Kicsit később elaltattam, még akkor is hüppögött néha. Mire felébredt, már jó kedve volt, de biztos vagyok benne, hogy mindkettőnknek maradandó élmény volt, még ha ő nem is emlékszik majd rá. 

A gondolat és érzés, hogy a lányomnak ennyire hiányoztam és ennyire nem érzi magát biztonságban nélkülem, anyává tett. 

Bizonyára ezt mindenki máshogyan éli meg és más teszi igazán anyává. Talán van, akinél egyszerűen az idő múlása is elég ehhez. Nem tudom. 
De az biztos, hogy azóta más szemmel nézek a világra és Enikőre is.
Hiszen anya lettem.

Az első


Hosszú hónapok után végre újra eljutottam oda, hogy hímezzek és varrjak kicsit. A költözés, Enikő várása és megszületése kissé megnehezítette ezeket a dolgokat, de lassan megtalálom a módját és idejét mindennek, amit szeretek.

Egy nyuszit szeretnék varrni Lánykámnak húsvétra (remélem, el is készül ;-) ), amit már kiszabtam és belehímeztem a füle belsejébe egy életre - vagy még tovább - szóló üzenetet:

Szívet melengető érzés volt, amikor felismertem a helyzetet: Enikő aludt a kiságyában az emeleten, ropogott a tűz a kazánban, az első dolgot varrtam a lányomnak és kint sütött a nap...megálltam a varrással, elmosolyodtam, megköszöntem és hálát adtam mindezért.

A legbátrabbak


Most, hogy már valóban tavaszodik, minden nap kilesünk az ablakon Enikővel, hogy vajon nyíltak-e újabb virágok a kertünkben. Nagyon jó kis móka, mert nem én ültettem ezeket a növényeket, így igazi meglepetés a végeredmény. :-)

A hóvirágok után a következők a sorban a krókuszok voltak, kaptam sárgát, fehéret és lilát Marcsi nénitől, akitől a házat vettük. Szeretem ezeket a kicsi, okos virágokat, teljesen igazuk van, hogy csak akkor nyílnak ki napközben, ha süt a nap. 

Törpe nősziromnak is örülhetünk, világosabb és sötétebb lila variációk egész sora virít az ablakunk alatt azóta, mióta ez a fotó készült az első, legbátrabb kis virágról.

Amíg nem volt ilyen gyönyörű tavaszias idő, sokszor kimentem sétálni a kertbe 1-2 percre, amíg Enikő aludt. Jó volt friss levegőt szívni, kicsit tervezgetni, mit és hova ültetnék a kertben, mit változtatnék meg esetleg. Nagy kihívás, mert gyümölcsfákat és szőlőt is kaptunk, amiket metszeni, gondozni kell...mire jó az internet! Férjecském neki is esett az ott található metszéseket bemutató videóknak, aztán hazajött egyik nap, és azt mondta: "Holnap megmetszem a szőlőt!"  :-)   Így is lett. Kimentem hozzá, amikor dolgozott, és kérdeztem, mit miért vág le. Tudományos válaszokat kaptam az egyik ágnál, a másiknál meg közölte, nem szimpatikus neki.   ;-)  Aztán hozzátette a végén, amikor végzett az összessel, hogy nagyon fog örülni, ha idén gyümölcsöt is hoznak ezek a tövek.  :-)))

Sétálásaim során fedeztem fel, hogy itt is, ott is sorra nyílnak a kankalinok a kertben, ami mindig megmosolyogtat. Olyan kis helyesek, szépek, ahogy dacolnak a hideggel és széllel és sárgállnak a még kis sem nőtt fű között.

Hamarosan nyílnak a nárciszok, őket követik majd a tulipánok, és találtam egy szintén hagymás, sok apró virágú kis növénykét, ami halvány lila és bájos és törékenynek tűnik. Ki kell nyomoznom, mi is az!

Addig is élvezzétek a napsütést és a madarak csicsergését! :-)

Kint és bent


Amíg türelmesen várom, hogy a kertünkben megbújó növények megmutassák magukat, nem bírtam ki és a konyha asztalra is varázsoltam egy kis tavaszt. 

 Azzal, hogy tél elején költöztünk ide, lemaradtam a zöldellő kertről. Ez a tavasz tele lesz meglepetésekkel! :-) Vajon milyen színek és formák jelennek meg hamarosan?
Nagy örömmel vettem észre, hogy nagyon sok hagymás növény bújt ki ebben a tavaszias télben a földből. Itt is, ott is zöldell valami...

 

Az első természetesen a hóvirág, aki megmutatja magát, és különlegesen nagy fejű virágokat fedeztem fel a kapunk tövében. 

Nagy kihívást jelent a kert számomra, nem tudom, hogy ebben az évben mire jutunk egymással. Enikő mellett lehet, hogy az éjszakai kertészetre kell ráállnom. ;-)
Ráadásul saját tapasztalatokban sem bővelkedem, így aztán ami nyár végéig megmarad, annak különösen fogunk örülni. :-)

Almakompót


Ezen a télen újra rátaláltam az almakompótra, erre a végtelenül egyszerű, ám annál finomabb édességre. Nagyon régen ettem utoljára, és  most már a sokadikat főzöm az elmúlt hetekben / hónapokban. Nem is értem azokat, akik nem szeretik.
Ráadásul gyorsan elkészül, ami most számomra nagy előnye a sütikkel szemben. Enikő születése óta nem sütöttem, és nagyon hiányzik. A kompóttal viszont kicsit kárpótolom magam és kicsiny családunk eddigi egyetlen férfi tagját.  ;-)

 Van egy mondat a szakácskönyvekben, amit néha teljes értetlenséggel nézek: 
"Ízesítse ízlés szerint!" Ennél a finomságnál viszont valóban érvényes ez a mondat, mert én citromosabban és fűszeresebben szeretem, mint Ő. Így aztán főzök egy köztes fűszerezésű, alig citromos verziót, amit aztán magamnak meglöttyintek egy kis további citromlével. Eredmény: mindenki örül!  :-)

 

Fiók a gombokhoz

Hiszem, tudom, hogy amit az ember szeretne, amire vágyik, előbb-utóbb elé kerül - legyen az bármi is. Ennek egy feltétele van, hogy miután a vágy megfogalmazódik bennünk, el tudjuk engedni és ne ragaszkodjunk hozzá. Ha ez sikerül, garantált a siker. :-) 

Így voltam a varrógép fiókokkal is...Régi vágyam volt, hogy a piacon sétálgatva ráakadjak egyre, esetleg kettőre.  :-) Aztán, egy szép napon, amikor persze teljesen mást kerestem, ott volt előttem 4 db varrógép fiók. Párban, kettő-kettő. Fogalmam sem volt, mit is kezdek egyszerre néggyel, de tudtam, mindet elviszem. Haza felé csak mosolyogtam magamban, hogy a szinte már el is felejtett fiókok megvannak, ráadásul nem is egy! 

Aztán jöttek sorban a gondolatok, hogy mit is kezdhetnék velük mit tároljak bennük, hogy nézzenek ki. Az első ötlet azonnal a nem régen rendszerezett gombok tárolása volt, tudtam, hogy megvan a méltó helyük a kártyára felvarrt daraboknak.

Azt is tudtam, hogy le szeretném festeni a fiókokat, antikolt formában, világos színben teljesen új karaktert kapnak majd. Alig vártam, hogy lássam a kész fiókokat a valóságban is - a lelki szemeim előtt már teljes pompájukban láttam őket.  :-)

Mielőtt nekiálltam a festésnek, lekezeltem szú és penész elleni szerrel mindegyiket, aztán már jöhetett is az első réteg festék...vártam a száradást türelmetlenül...második réteg...harmadik...

Már csak csiszolni, koptatni kell és készen is van!

A végeredmény nagyon tetszett, a többi fiók is hamarosan elkészül majd, amint a 2 hónapos kislányom engedi.  ;-)

A gombok is beleköltöztek és azt a látványt kaptam, amit elképzeltem.

Ennél nagyobb öröm nem is kell egy kis alkotás után!

Enikő

Két hónappal ezelőtt egy új világ nyílt meg előttem azzal, hogy megszületett kislányunk, Enikő.

Ennyi idő elteltével már látom, hogy erre az új minőségre nem lehet felkészülni. Hiába látja az ember családban, barátoknál a kisgyerekes időszak örömeit és nehézségeit, hiába beszélget részletesen erről olyan emberekkel, akik már sok éves rutinnal rendelkeznek ezen a téren, hiába mondanak ők bármilyen tanácsot, ötletet, a megélt valóság egészen más. 

Amikor a nap 24 órájában állandóan ott van melletted és együtt örülsz és sírsz vele, ringatod, mesélsz neki az élet nagy dolgairól és egyszer csak rád néz...nem valahova egy messzi távolba, nem a ruhádra, nem a lámpára... A szemeidbe...és először nézhetsz igazán az ő szemeibe és láthatod a tekintetét... Az maga a csoda! 

Ezt aztán sok újabb megélt csoda követi, és mindaz a fáradtság, amit eközben összeszedsz, arra az 1-2 pillanatra valóban szerte foszlik.   

És jönnek az újabb napok és csak az tűnik fel egy idő után, hogy megint fürdetni kell.

És tudod, hogy ezentúl hosszú éveken át mindig így lesz.

Jönnek majd az esti mesék, az anyák napi óvodai versek, az első iskolai nap, érettségi, esküvő...és Te csak ringatod, ringatnád még a babádat...

Kis takaró ...

Amikor annak idején kiderült, hogy babát várok, azonnal tudtam, hogy valami olyat szeretnék készíteni neki majd, ami évekre szól és csak az övé és szerethető.

Sokat gondolkodtam, mi lehetne az, de nem jutott eszembe semmi igazi.

Hetekkel később megismertem egy szülésznőt, aki segít majd a Kisasszony (mert közben kiderült, hogy kislányt várunk) születésénél is. Ő mondta, hogy bevihetek a szülésnél egy saját kis takarót, amivel betakarhatom, amint megszületik és a kezembe adják.

Tudtam, hogy ez lesz az a tökéletes első ajándék Neki, amit elkészíthetek.

Most, hogy már bármelyik percben elindulhat a Kislányunk hosszú és csodás útján, alig  várom, hogy betakargathassam a pihe-puha fehérségbe, ami vár rá...

Hálás vagyok Mariannak a lehetőségért, hogy bevihetem ezt a takarót a kórházba. Már ott lapul a táskában a többi holmi között, várva, hogy egyszer csak felkapjuk és elinduljunk hárman a szülészetre...

Tűfestés lépésről lépésre,

avagy honnan tudom, hova kell bökni a tűt

Sokszor kérdezték már tőlem, honnan tudom, hogy hova, hogyan, milyen színű fonallal öltök egy tűfestés közben, így gondoltam, megosztom veletek mindazt, amit ezidáig "felhalmoztam" tudásként ezen a téren. :-)

Az egész úgy indul, hogy találok egy fotót vagy rajzot, ami tetszik. 

Ha fotó, akkor lerajzolom színesben, hogy könnyebb legyen az árnyalatokat fonalként elképzelni. Ezután a rajz kontúrját egy napfényes ablakon átmásolom a vászonra, amire hímezni szeretnék. 

Ha lenvászonra vagy hasonló sűrűségű anyagra esett a választás, akkor érdemes alárakni egy sűrű szövésű selymet vagy szatént, mert  sokkal szebben és biztosabban lehet így hímezni a vászonra. Mivel ennél a technikánál nagyon szorosan vannak az öltések egymás mellett vagy egymáson, egy ritkább szövésű anyagnál összecsúsznak, így nem lesz szép a végeredmény.  Amit viszont nem kell alábélelni, az a hagyományos, régi lepedővászon. Az önmagában alkalmas arra, hogy hímezzünk rá. Újra kiderült, hogy a régi dolgok többet érnek sokszor, mint új társaik, és ezzel meg is lehet menteni egy-egy szép vásznat. :-)

Hímzőkeretbe fogom az anyagot/anyagokat, és már indulhat is az öltések végeláthatatlan sora. 

Első lépésként a körvonalakat hímzem ki hátraöltéssel/gépöltéssel (backstitch) vagy láncöltéssel (chainstitch), a szirmoknál általában a legvilágosabb, levelek és szár esetében a legsötétebb árnyalattal.

Ha ez kész, akkor jöhet az igazi játék a színekkel, az árnyalás. Hogy ezt hogyan is kell csinálni, arról - ugyan angolul -, de ezen a honlapon találtok leírást és videót is a technikáról. Én is innen tanultam, és itt is igaz az, hogy a gyakorlással az ember rájön apró fogásokra, de az alapokhoz tökéletes információkat találtok.

A másik honlap, amit már említettem ebben a bejegyzésemben, az Trish Burr oldala, ahol már igazi csodákat talál az ember lánya, igazi mesterfogásokkal és megvásárolható fonalakkal, mintákkal, készletekkel. Ebből a két oldalból tanultam mindazt, amivel a saját képeimet hímzem. 

A fenti fotón több fázis látható egyszerre, mert van az úgy, hogy egy szirom kitöltése után egy kis változatosságra vágyom és inkább egy kontúrral folytatom. A már elkészült, fehérből rózsaszínbe forduló szirmok, a zöld kontúros levelek és a félig kész szár mellett a negyedik féle fázis azon a szirmon látszik, amiben a tű van a képen. 

Ha egy virágnál térbeli hatást szeretnénk elérni, akkor azt egy alapozással tehetjük meg. Ez annyit jelent, hogy a körvonal hímzése után először a körvonalon belül töltöm ki a legvilágosabb színnel a felületet lapos öltésekkel (satin stitch), majd a körvonalat is belefoglaló lapos öltésekkel - ahogy a képen is látható -, az előző öltések irányára merőlegesen újra befedem a szirmot. Az árnyalás csak ezután következik, de az így megemelt színezés miatt kissé kiugrik az elkészült rész. Így még plasztikusabb lehet a végeredmény. 

Amit még fontos megemlíteni ennél a technikánál, hogy csak akkor lesz élethű a kész hímzés, ha az öltések iránya megegyezik a szirmok és levelek erezetének irányával. Ez jól látszik a már bekeretezett, kész képen a leveleken. 

Minél több árnyalattal hímzünk, annál szebb lesz a végeredmény. Érdemes olyan árnyalatokat választani, amik a lehető legközelebb állnak egymáshoz, így szinte láthatatlan átmeneteket érhetünk el. Két olyan, hímzőfonalakat gyártó cég van, amelyeknek a fonalai alkalmasak minőségi hímzés elkészítéséhez: a DMC és az Anchor. A két gyár fonalainak színskálái egymásba átválthatóak, így könnyedén megtaláljuk az általunk keresett színeket.

Egy időigényes türelemjáték ez a hímzésfajta, de lenyűgöző képek születhetnek belőle. 

Megéri! :-)

Ha kérdésed merül fel ezzel kapcsolatban, tedd fel bátran!

Csodás hímzéseket kívánok mindenkinek!

Könyveknek szeretettel

Sokszor kiderült már, hogy bizonyos szempontokból nem a mai kor gyermeke vagyok. Amikor mindenki ""türűgetős" telefonokkal (ahogy egy kedves, idős bácsi mondta), tablet-ekkel, e-book-okkal rohangál, én "nyomógombos" telefont használok, könyveket gyűjtök és szeretgetek itthon. Szerencsés vagyok, mert örököltem nagyszülőktől sok szép, értékes darabot. Méterekben lehet mérni a könyvek mennyiségét itthon és ez jó. Szeretem megfogni, kinyitni őket, beleszagolni a lapok közé, mert olyan hangulatot árasztanak - különösen a régi darabok -, ami lassan eltűnik ebben a rohanó világban.

Jó bekuckózni egy nagy fotelba egy meleg takaró és egy csésze forró tea társaságában, kinyitni az éppen olvasott regényt és olvasni...olvasni... Mindez hogy nézne ki egy digitális kütyüvel a kezemben?! :-)

Amióta elkezdtem komolyabban kézügyeskedni, a könyvek sem maradhattak ki. Az első könyvjelzők drótból és gyöngyökből készültek, filigránok, játékosak lettek.

Ha egy régi könyvet vettem le a polcról, hiányzott egy borító, amivel védhetem addig, míg vissza nem kerül a helyére - így születtek meg a könyvborítók, hol rusztikus, hol romantikus változatban. 

 

Később egy kedves kérésnek tettem eleget egy borítóval, ami az Anyák könyve címet kapta - anyák gyűjtik benne össze gondolataikat és tanácsaikat egy kislánynak.

Született borító Bibliához is...

Aztán, egy barátoknál töltött nap során felmerült a strapabíró, gyerekbiztos könyvjelző kérdése. Sok verzió végig gondolása után készültek el az első mágneses darabok, kibélelve, levarrva, egyénivé alakítva.  

 

  

Valahogy úgy vagyok a könyvjelzőkkel, mint a bögrékkel - soha nincs elég belőlük. ;-) Így aztán újabb ötletek valósultak meg szalagos formában ásvány- és üveggyöngyökkel, fém díszekkel. 

Tudom, hogy a férfiak sokszor megelégednek egy papírfecnivel is könyvjelző gyanánt, de reménykedem benne, hogy vannak még olyanok is, akik többre vágynak, akik szívesen használnak valami hozzájuk passzoló emlékeztetőt arra, hol is tartanak az olvasásban. Amikor rátaláltam a bőr szalagokra, nagyon megörültem, mert azonnal tudtam, hogy ez az, amivel igazán pasis könyvjelzőket készíthetek. De mit tegyek rá díszként? Gyöngyöket? Kis fém fityegőt? ... Miért ne? Hiszen ezeknek is megvan a keményebb vonala, az érdeklődési körükhöz jobban illő formák - lovaglás, bazaltkő, viharlámpa...

Most pedig megyek, főzök egy teát, előveszem az egyik kedvenc bögrémet, és olvasok egy kicsit...   :-)