Sok mindent köszönhetek annak a kis Somogy megyei falunak, Homokszentgyörgynek, ahol felnőttem. A haza sétáló tehenek esti látványát, egy szuper iskolát olyan tanárokkal, akikre a mai napig szívesen emlékszem vissza, barátokat, családi kosarazást hetente, vándortáborokat, a pincés meggy receptjét és még ezer és egy dolgot, ami JÓ volt.
Ha valami nyalánkságra vágytunk gyerekkoromban, akkor elővettük a kekszes dobozt és egy üveg házilag eltett meggyet. Leültünk és csak ettünk, ettünk. :-) Az egyik legjobb otthoni édesség szerintem. Sorakoztak az üvegek a polcon, és amikor már fogytán voltak, aggódva lestük, hogy elég lesz-e a következő év gyümölcséréséig.
Most, hogy először vettem a bátorságot, és én is eltettem néhány üveggel, rádöbbentem, Anyukámnak mekkora munka volt kimagozni azt a rengeteg meggyet kézzel. Volt magozó "gépünk" is, de annak soha nem volt olyan jó a hatásfoka, mint az egyenként magozott szemeké. Lehet, hogy segítettünk neki - remélem, igen ;-) -, de arra már nem emlékszem.
Szóval a pincés meggy. Azért ez a neve, mert anno még a ház leghűvösebb helyiségében pihentették a meggyet, ami általában a pince volt. Az elkészítése egyszerűbb nem is lehetne.
5 kg magozott meggyhez 2 kg cukrot ad és egy fél tasak Na-benzoátot. ( Mivel nem kell főzni, a tartósítószer mindenképpen kell. ) Egy nagy tálban összekeverem és 3-4 napig áll hűvös helyen. Naponta megkeverem, majd üvegekbe töltöm és mehet is a kamrába.
Az üveg tetejére rakott celofánra is tettem egy kis tartósítószert a biztonság kedvéért. Hogy hogyan, arról a Cseresznyelekvár című bejegyzésemben olvashatsz részletesebben.
A maradék levet szintén üvegekbe töltve csodás házi meggyszörphöz juthatunk. Különösen nyáron esik jól az enyhén savanykás íze jéghideg vízzel / szódával - ki hogyan szereti.
Idén mindenből csak ízelítő van a polcokon, mert egy napom még mindig csak 24 órából áll, és 8 hónapos Kisasszonyom mellett nehezen tudok annyi szabad időt teremteni magamnak, hogy még a befőzésre is bőven jusson. De gyümölcs lesz jövőre is, és akkor újult erővel és az idei év tapasztalataival vágok majd neki újra a házi befőzésnek.
