Első tűfestéseim

Az úgy volt, hogy nagyjából másfél évvel ezelőtt bóklásztam a világhálón és mindenféle oldalba beleolvastam, ami hímzésekkel kapcsolatos volt. Az első nagy rácsodálkozásom a szalaghímzés volt (itt láthatsz egy példát rá), amit nagyon érdekesnek találtam, de kicsit soknak éreztem magamhoz képest.

Aztán rátaláltam egy honlapra, ahol meg elvarázsolódtam...  Ez a hölgy a világ másik csücskén lakik Dél-Afrikában, és csodákat művel a hímzőfonalakkal. Trish Burr a neve és órákat töltöttem azzal, hogy tanulmányoztam a munkáit. Keresgéltem sokat, gyűjtöttem az információt, elkezdtem növények, virágok fotóit keresni, olyanokét, amiket el tudtam képzelni hímzett formában is.

A véletlen műve vagy sem ;-), de mivel rajzból is érettségiztem és szeretem is, esténként ezeket a virág-fotókat lerajzoltam színesben. Úgy gondoltam, a rajz alapján könnyebb lesz majd az árnyalásokat megoldani fonallal. Miután kiválasztottam az első virágomat, elmentem és megvettem a szükséges árnyalatokat, ablakon rárajzoltam a vászonra a virág körvonalait és már hímeztem is. Az első perctől kezdve szerettem csinálni, teljesen belemerültem a "színezésbe" és meglepően jó eredmény született hibiszkuszként. 

Azt ugyan nem néztem, mennyi időmbe került ennek az elkészítése, sok-sok óra benne van, az biztos. Őszintén szólva azonban nem számít, hány órámba telt, mert maga a hímzés a lényeg. 

Első sikeremen felbuzdulva már terveztem a következőt, így lett ajándék a pipacsos hímzés Édesanyának...nagyon örült neki! :-)

És innentől nincs megállás...ugyan lassabban haladok ezekkel a szépségekkel, mint azt szeretném és még a keretezésen van mit csiszolni, de a lényeg még mindig, hogy rátaláltam egy technikára, ami rólam szól. Növényeket rajzolok, színezek és hímzek, lehetőleg minél élethűbben - ez a kettő együtt maga tökély számomra.  :-)

Tavaly, karácsony közeledtével gondolkodtam azon, hogyan vihetném át hímzett virágaimat már tárgyakra is. Megszületett a gondolat a fejemben szív formájú lógókról téli növényekkel... 

A latin nevek azért kerültek rá a szívek hátoldalára, mert tudományos fokozatom bizonyítja, hogy szeretem a növényeket és ezekkel a nevekkel ébredtem és aludtam el éveken át. A mai napig szeretem a hangzásukat, sokszor ez jut eszembe a magyar név helyett még mindig - hogy ez jó-e vagy sem, az más kérdés.  ;-)

Egy biztos: rengeteg gyönyörű növény és virág vesz körül minket, így még sokáig válogathatok köztük és hímezhetem őket kedvemre.

Generációkon át

Néhány napja olyan érzésekkel és élményekkel találkoztam, amit talán megismételni nem is lehet...

Elővettem, kimostam és kivasaltam azokat a kis rékliket és főkötőket, amiket a nagymamám varrt és hímzett akkor, amikor a fia - aki később az én keresztapám lett -, és később lánya - anyukám - születtek. Pirinyó ruhadarabok 70 és 63 évvel ezelőttről...épségben, tisztaságban, emlékekben gazdagon... most az én lányom születését várják. 

Három generáció egymás után ugyanabban a ruhában...Hihetetlen! 

Amikor kislány voltam, megkaptam ezeket a ruhácskákat azokkal a réklikkel és kardigánnal együtt, amiket szintén családunk egyik tagja horgolt annak idején bátyámnak és nekem. Hajni babám "használta" őket egy darabig, aztán tizenévesen gondosan elraktam őket egy dobozba, hogy évekkel később, most elővehessem. A kissé nehézkes megtalálás  ;-)  után meghatódva vettem elő őket újra, tudván, hogy hamarosan az én kislányomra adhatom rá őket és babázhatok  - immáron a saját gyerekemmel.

Lenyűgöz nagymamám türelme és aprólékossága a hímzéseket látva... és láss csodát, a fehér darabon tűfestéssel hímzett virágok díszlenek.  :-)  Ő sokféle kézimunkát ismert és gyönyörűen alkalmazta mindet. Nekem ebből a tűfestés jutott. 

 Alig várom, hogy a lányomon láthassam ezeket a kis csodákat! Már csak 2 hónap.  :-)

Ha a gombok mesélni tudnának...!


Már kislányként is teljes odaadással turkáltam Édesanya gombos dobozában és szerettem egyformákat keresni, különleges gombokra rátalálni. Szerencsés voltam, mert a nagymamám varrónő volt, így több helyről is voltak forrásaim. :-)
Elgondolkodtam a gombok korán, hogy vajon milyen ruhán voltak utoljára, szerette-e őket a gazdája, vagy azért kerültek a dobozba, mert lecserélték másikra? "Kié volt? Honnan van? Melyik ruhádon volt?" Kérdések egymás után...

Amikor már felnőtt fejjel kerültek a kezembe gombok, az előbbi kérdéseken kívül újabb információk kezdtek érdekelni, miszerint ha kagylóból készült, igazi-e vagy sem? Üveg vagy műanyag? Fa vagy műanyag? Tényleg bőrből van? Fémből? 
A minőség lett az első fontos szempont, és ha az rendben volt, akkor jöttek a képzeletembe a mesék, történetek róluk. Hányatott sorsukon szerettem volna segíteni azzal, hogy méltó helyet keresek nekik, de rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű. Mert adott gombhoz a tökéletes kabátot megtalálni nem egyszerű. ;-) Így gyűlnek a gombok a dobozban, egyre több és több.

És ha már a barátok, ismerősök is odatolják elém az ő gombos dobozukat (micsoda szerencse, hogy mindenhol vannak ilyen kisebb-nagyobb dobozok!), hogy válogassak kedvemre, az aztán a megható és megtisztelő dolog! 

Csodálatos darabok boldog tulajdonosa lettem idővel és végre eljutottam odáig, hogy egy részüket úgy tároljam, ahogyan az az én fejemben gombokhoz illendő. Találtam sablont (a bejegyzés végén megtalálod), kinyomtattam és már varrtam is őket egymás után a kartonra, mint egy igazi gyűjtő. Nagyon tetszik a végeredmény! Ezek után már csak a fadobozukat kell megcsinálnom, és valóban úgy pihenhetnek nálam, ahogy az szerintem méltó egy-egy különleges darabhoz.  Nincs kedvenc, de hogyan is lehetne, amikor ilyen gyönyörű kagyló-gombokat boltban már régóta nem lehet kapni, üveg gombot is csak elvétve - az is túl modern nekem. Fából, bőrből..."Jaaa, az régóta nincs, kérem." Ha mégis akad, az már nem olyan, mint korosabb társai. Ezért jó turkálóba járni, sokszor csak a gombok miatt veszem meg a ruhát - ezzel is megmentve őket. :-)

Szeretném, ha egyre több gombnak adhatnék otthont és szeretetet. Szeretném, ha nálam előbb-utóbb megtalálnák a nekik szánt gomblukat párnákon, táskán, kis szütyőn...


Remélem, ha egyszer évek múlva máshoz kerülnek, azt mondják majd, hogy nálam jobb helyen még nem voltak. 

Íme, a sablon, mely régi korokat idéz minden porcikájában:

Tudom, eredetiben még jobb lenne, de olyan még nem akadt a kezembe - legyen az bármilyen varrós eszköz, csatt, kapocs vagy gomb kartonja.


De a rájuk varrt gombok tagadhatatlanul eredetiek és ez a lényeg!