2014. november 12., szerda

Kis takaró ...


Amikor annak idején kiderült, hogy babát várok, azonnal tudtam, hogy valami olyat szeretnék készíteni neki majd, ami évekre szól és csak az övé és szerethető.
Sokat gondolkodtam, mi lehetne az, de nem jutott eszembe semmi igazi.

Hetekkel később megismertem egy szülésznőt, aki segít majd a Kisasszony (mert közben kiderült, hogy kislányt várunk) születésénél is. Ő mondta, hogy bevihetek a szülésnél egy saját kis takarót, amivel betakarhatom, amint megszületik és a kezembe adják.
Tudtam, hogy ez lesz az a tökéletes első ajándék Neki, amit elkészíthetek.

Most, hogy már bármelyik percben elindulhat a Kislányunk hosszú és csodás útján, alig  várom, hogy betakargathassam a pihe-puha fehérségbe, ami vár rá...



Hálás vagyok Mariannak a lehetőségért, hogy bevihetem ezt a takarót a kórházba. Már ott lapul a táskában a többi holmi között, várva, hogy egyszer csak felkapjuk és elinduljunk hárman a szülészetre...