Körte ivólé házilag

Amikor lassan 4 évvel ezelőtt ideköltöztünk és láttam a sok gyümölcsfát a kertben, nagyon örültem. Ez volt a vágyunk. Mindenféle gyümölcs fán, bokron, földön. De akkor még teljesen tapasztalatlan voltam e téren, nem tudtam, mekkora munkát, mennyi időt jelent ezek karbantartása, a gyümölcsök felhasználása. Ma már, néhány évvel a hátam mögött, sok metszés, kicsi permetezés, sok üvegnyi befőtt és lekvár után picivel többet tudok erről a világról, de még mindig nem eleget. A fákról lepotyogó gyümölcs még mindig nagy kihívás. Eltalálni a megfelelő időpontot a betakarításra, na az nehéz. Persze olvassa az ember a jobbnál jobb tanácsokat, de az én kertemben, az én fáimmal az adott évi időjárást, az esőt, napsütést mind együtt nem egyszerű figyelembe venni. Meg ott a másik kérdés, mi mindent szeretnék kezdeni a sok gyümölccsel? Befőtt? Ahhoz még keményen kell leszedni a fáról. Lekvár? Ahhoz az éppen beérett darabok kellenek. Ivólé? Ahhoz a kicsit túlérett is jó. Akkor most mi van? Ennyire előre gondolkodni még nem tudok. De lehet, hogy csak én bonyolítom túl a dolgot. ;-)

Egyelőre ott tartok, hogy hallgatok a megérzéseimre, meg a szabadidőmre (befőzni csak éjszaka tudok vagy ha senki nincs itthon rajtam kívül), és elteszem, amit tudok. Rengeteg gyümölcsöt dobunk ki még így is sajnos, jut a szomszéd a hordójába is, de azért a polcok a kamrában lassan megtelnek újra. 

Idén először tettem el körte ivólevet, de a nagy sikerre való tekintettel ezentúl minden évben megtöltök néhány üveget.
Csak lepotyogott, akár kicsit már hibás körtéből készítettem. Egy zománcos nagymama-vájlingot teleraktam púposan a gyümölccsel, csak ott hámoztam, ahol muszáj volt, magházát kivettem, és kockára vágva ment egy nagy fazékba Egy fél citrom levét tettem a vízbe, ami éppen ellepte a végére a darabokat.

Nem tudom, hány kiló lett a tiszta gyümölcshús, de a nagy fazekam majdnem tele lett vele. Tettem bele egy teáskanálnyi őrölt fahéjat, egy mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeget és kóstolás után (!), ízlésünk szerint 5 evőkanálnyi cukrot, majd forrástól számítva főztem még nagyjából 20 percet. Amikor teljesen megpuhultak a kockák, botmixerrel a még bugyogó finomságot selymesre turmixoltam. Mivel kevés cukor került bele, egy teáskanálnyi Na-benzoát-ot is tettem bele, hogy biztosan meg tudjuk majd inni az összeset.
Már csak üvegekbe kellett tölteni (erről egy korábbi bejegyzésben részletesebben írtam) és mehetett a takarók közé. 

Két nappal később kihámoztam a rétegek közül az üvegeket, és megcímkéztem, "felöltöztettem" őket.
Mehettek a kamrába.

A körte az egyik kedvenc gyümölcsöm. Különösen a Vilmos körte, amiből most az ivólevet készítettem. Kétszeri nekifutásra, összesen 12 üveg rostos gyümölcslé készült, egyenként 720 ml-esek. Bőven lehet még hígítani felbontás után, mert nagyon sűrű lett, tele rostokkal. 
Nagggyyon finom! :-)

 

Fűszeres füge lekvár

Folytatódik a gyümölcsök megmentése - legalább részben - a kertünkben. Az újabb kihívást a füge jelentette idén, mert a hatalmas bokor azt vette tervbe, hogy hálából a száraz ágak tavaszi kivágásáért rengeteg pici gyümölcsöt szeretne beérlelni. Szerintem duplája lett a tavalyi méretének, ki kellett kötni néhány ágat, hogy közlekedni tudjunk mellette. 

A sima cukros füge lekvárt én annyira nem szeretem, nekem hiányzik belőle a pikáns íz. Így aztán, amikor először le tudtam szedni 1.5 kg-nyi gyümölcsöt, kerestem receptet hozzá. Találtam is egy szívemnek és ízlelőbimbóimnak is kedveset Ágni konyhájában. Szívemet melengető, mert a recept krétai eredetileg, Görögország pedig szívem egyik csücske a sok közül. Tetszett a fűszerezése is, így ezt főztem meg. 

A "hogyan készül" részt nem írom le, a linken fotókkal együtt tökéletes leírása van. Kicsi változtatást tettem bele a végén, mert nem 2 ek citromlevet tettem bele, hanem 2 egész citrom levét. Megkóstoltam, és nekem nagyon édes volt - persze, hiszen görög konyha! :-)
Bőven elbírja a 2 citromnyi mennyiséget, nem érezhető külön benne az íze.
Ha pedig legközelebb csinálok ilyet, akkor már őrölt formában teszem bele a fűszereket, de ez mindenkinek a saját praktikája. 

Az elkészült lekvár aromás, keleties, tökéletes állagú ínyencség lett. A másfél kg-ból 9 kicsi üveg telt meg.

Öröm és boldogság!

Cseresznyebefőtt

Szeretnék minél többet megmenteni a kertünkben érő gyümölcsökből, mert vétek otthagyni őket a fán. De a cseresznyefa idén is rogyásig telt a piros golyóbisokkal, képtelenség az összeset leszüretelni azelőtt, hogy megbuggyanna. 

Tavaly még csak 4 üveg lekvárt készítettem belőle, idén azonban, mivel Enikő már másfél éves, picivel több energiám és időm marad másra. 
Elkészítettem életem első cseresznyebefőttjeit! Büszke vagyok magamra. ;-)


Így készültek:

- nagyjából 3 kg gyümölcs / 5 üveg befőtt
- üvegenként 2 ek cukor
                         3-4 szem szegfűszeg
                         kicsi őrölt fahéj

Az alaposan megmosott gyümölcsöt egyenként átválogattam, hogy csak a tökéletes szemek kerüljenek az üvegekbe (7 dl-es hagyományos befőttes üveg). Ha kicsit is hibás bármelyikük, az egész üveg megromolhat tőle. Az üvegeket gondosan elmosogattam, előkészítettem, majd megtöltöttem a bogyókkal. Üvegenként 2 evőkanál cukrot tettem bele, 3-4 szem szegfűszeget, egy kicsi őrölt fahéjat, majd felöntöttem forrásban levő vízzel. Lefedtem befőző fóliával, tettem a fólia tetejére egy kicsi Na-benzoátot, és lezártam a tetővel. Kerestem egy nagy edényt, amibe beleférnek mind (5 üveget csináltam egy  adagban). Fontos, hogy az üvegek 3/4-éig  érjen a víz az edényben. Alágyújtottam, majd forrástól számítva 20 percig gyöngyözve (!) főttek. Kivettem őket, mehettek a száraz dunsztba. Amikor kihűltek, megkapták a takaros kalapjukat és a feliratot az oldalukra. 
Kész!

A látvány önmagáért beszél. :-)

Két nappal később pedig újabb 5 üveg mosolygott egymás mellett. 
Csinosak, na!
Mehetnek a kamrába.

Pincés meggy


Sok mindent köszönhetek annak a kis Somogy megyei falunak, Homokszentgyörgynek, ahol felnőttem. A haza sétáló tehenek esti látványát, egy szuper iskolát olyan tanárokkal, akikre a mai napig szívesen emlékszem vissza, barátokat, családi kosarazást hetente, vándortáborokat, a pincés meggy receptjét és még ezer és egy dolgot, ami JÓ volt.  

Ha valami nyalánkságra vágytunk gyerekkoromban, akkor elővettük a kekszes dobozt és egy üveg házilag eltett meggyet. Leültünk és csak ettünk, ettünk.  :-)  Az egyik legjobb otthoni édesség szerintem. Sorakoztak az üvegek a polcon, és amikor már fogytán voltak, aggódva lestük, hogy elég lesz-e a következő év gyümölcséréséig.

Most, hogy először vettem a bátorságot, és én is eltettem néhány üveggel, rádöbbentem, Anyukámnak mekkora munka volt kimagozni azt a rengeteg meggyet kézzel. Volt magozó "gépünk" is, de annak soha nem volt olyan jó a hatásfoka, mint az egyenként magozott szemeké. Lehet, hogy segítettünk neki - remélem, igen ;-) -, de arra már nem emlékszem.

Szóval a pincés meggy. Azért ez a neve, mert anno még a ház leghűvösebb helyiségében pihentették a meggyet, ami általában a pince volt. Az elkészítése egyszerűbb nem is lehetne.

5 kg magozott meggyhez 2 kg cukrot ad és egy fél tasak Na-benzoátot. ( Mivel nem kell főzni, a tartósítószer mindenképpen kell. ) Egy nagy tálban összekeverem és 3-4 napig áll hűvös helyen. Naponta megkeverem, majd üvegekbe töltöm és mehet is a kamrába. 
Az üveg tetejére rakott celofánra is tettem egy kis tartósítószert a biztonság kedvéért. Hogy hogyan, arról a Cseresznyelekvár című bejegyzésemben olvashatsz részletesebben.

A maradék levet szintén üvegekbe töltve csodás házi meggyszörphöz juthatunk. Különösen nyáron esik jól az enyhén savanykás íze jéghideg vízzel / szódával - ki hogyan szereti.

 
Idén mindenből csak ízelítő van a polcokon, mert egy napom még mindig csak 24 órából áll, és 8 hónapos Kisasszonyom mellett nehezen tudok annyi szabad időt teremteni magamnak, hogy még a befőzésre is bőven jusson. De gyümölcs lesz jövőre is, és akkor újult erővel és az idei év tapasztalataival vágok majd neki újra a házi befőzésnek. 

Cseresznyelekvár



Itt a nyári gyümölcsök szezonja, amit én nagyon szeretek. Szebbnél szebb és jobbnál jobb színek, formák és ízek egymás után! Ez az első nyarunk ezzel a kerttel, így a cseresznyefáról szüretelhettünk először rengeteg piros golyót. Roskadásig tele volt a fa, így nem is tudtuk az összes gyümölcsöt leszedni, pedig még barátok is jöttek vödrökkel! 
:-)

Barátnőm mondta, hogy ő bizony ebből lekvárt készít majd. Megtetszett az ötlet, bár eddig csak nyersen ettem cseresznyét vagy sütibe raktam bele. Utánanéztem és találtam egy végtelenül egyszerű receptet a lekvárhoz, így lelkesen kimentem a kertbe a fához, hogy a következő adag gyümölcsöt üvegekbe rakhassam némi cukor társaságában. 
A gondolat, hogy ebből a tál piros bogyóból lekvárt főzhetek, még lelkesebbé tett.  

1 kg gyümölcshöz számol 20-30 dkg cukrot ( én most 25 dekával csináltam, de legközelebb 20 is elég lesz szerintem), főzi forrástól számítva 4 percig, üvegekbe tölti, 5 percre fejre állítja a forró üvegeket, majd mehetnek a kamrába. 
Így is tettem, annyi különbséggel, hogy 15 percig főztem, mert kicsit sűríteni szerettem volna még. 
Anyukámtól tanultam a tartósítás egyik trükkjét: a befőző fóliára, amit az üveg tetejére teszek, szórok egy kis nátrium-benzoátot, és ráteszem a tetejét vagy még egy réteg fóliát legumizva. Így nem a lekvárra kerül a tartósítószer, nem eszem meg, és még működik is. Hogy mitől, azt nem értem, de nagyon ritka az, amikor megbuggyan 1-1 üveg a polcon, mielőtt még megennénk. 

Még egy apróság, amitől még pikánsabb lehet a lekvárunk, ha teszünk bele citromlevet, mielőtt megesszük. Egy kis üvegbe egy egész citrom leve is mehet akár, ki hogy szereti. Nem lesz tőle citromos, mégis nagyon jót tesz a cseresznyének.

Másfél kg cseresznyét főztem meg, ebből 4 kis üveg lekvár lett. Egy üveg már lassan el is fogy belőle, mert muszáj volt megkóstolnom frissibe' . :-) 

Ugyanígy lehet főzni meggylekvárt is akár. Hamarosan az a következő a kertben, talán lesz 1-2 üveg finomság abból is. 
Nem tudom, van-e olyan lekvár, amit ne szeretnék...
:-)