Foszlós húsvéti kalács



Ha húsvét, akkor kalács. No nem feltétlenül a sonka miatt, hanem úgy egyébként is. Szeretjük reggel és este és bármikor. Évek óta sütöm ezt a receptet, de idén elmondhatom, hogy az eddigi kalács-sütő pályafutásom legjobbját sikerült összehoznom húsvét vasárnapján. 

Egyik ámulatból estem a másikba, amikor egyre jobban alakultak a dolgok. Pedig az elején aggódtam, mert az első kelesztésnél nem történt semmi. Duplájára kellett volna növeszteni a tésztát, de nem csinált semmit a massza a liszt közepén.  Nem is fotóztam semmit, mert azt hittem, ez így nem lesz jó. 
Összegyúrtam, bedagasztottam a recept szerint és következett a második kelesztés. Letakarva a radiátorra tettem egy könyvre (hogy azért akkora hőt ne kapjon hirtelen - mert persze azért kicsit fűtöttünk ebben a tavaszban). Elvileg nem ír időt, csak annyit, hogy kétszeresére kelesztjük. Közben 2,5 évesemmel zajlott az élet, játszottunk, rajzoltunk, ebédet főztem, ebédeltünk, letettem aludni. Pontosan nem tudom, meddig hagytam a tésztát a takaró alatt a langyos radiátoron, de legalább másfél óra volt, az biztos.

Akkor jött velem szembe az első ámulat, amikor altatás előtt rápillantottam a kis halomra, és már nem is volt olyan kicsi. Sőt, elérte a tál tetejét és kinyomta a konyharuhát! Azon aggódtam altatódal éneklés közben, nehogy világgá keljen a tészta, mire visszaérek.
Rendes volt, a tálban maradt, míg újra eljutottam a gyúródeszkáig vele. Gyorsan tettem, amit kellett, befontam, beletettem a kerámia tálba (amit direkt ezért a kalácsért vettem), és mielőtt letakartam, gyorsan lefotóztam, mert ez már ígéretesnek tűnt.

Ezután már minden ment, mint az a bizonyos csapás a karikával. 
Megvártam, míg eléri a tál szélét a fonományom, ez nagyjából 20 perc volt.

Egyre szebb volt, de még hátra volt a sütés, ami az én sütőmben mindig kritikus része a történetnek. Vagy megég az alja, mielőtt még bármi történne a sütivel / pogácsával, vagy kiszárad, mert annyira vissza kell vennem a hőfokot, hogy átsüljön rendesen. Évek óta küzdünk egymással a szép süteményekért. 
És akkor jön a szikra, hogy most kell betenni a sütő aljába egy megmaradt, selejtes tetőcserepet, ami talán segít rajtunk...

Azt hiszem, a tökéletes kalácsot sikerült együtt elkészítenünk a sütőmmel. Nem égett le az alja, átsült, gyönyörű aranybarna lett a teteje. Illata belengte az egész házat. Felvágtuk, és az állaga maga volt a tökély! Puha, ruganyos, foszlós gyönyörűség enyhén édeskés ízzel, kissé élesztős illattal...Mit is mondhatnék? Kár, hogy nem kóstolhatja meg mindenki! ;-)

Vajon miért van az, hogy néha, ha az embernek eszébe jut valami, amiről tudja, hogy nagy valószínűséggel jó és működőképes, akkor sem teszi meg azonnal...? Persze vannak olyanok, akik rögvest félredobnak minden mást és neki állnak a megvalósításnak. Nálam ez néha napokba vagy akár hetekbe is telik - adott ötlettől függően. Ezer más dolgon jár az agyam, az új gondolat meg még nem férkőzte be magát a "tedd meg" dobozba. Csak úgy ténfereg az agytekervényeim között céltalanul. Aztán egyszer csak bumm! 3 másodperc alatt elkészítem akár. 
Így esett ez most is. Letörölni, alufóliába tekerni és betenni a sütő aljába a cserepet nem tartott tovább 5 percnél. Az eredmény pedig önmagáért beszél.

És akkor következzen a pontos recept:

Hozzávalók:
500 g liszt
30 g élesztő
3,5 dl tej
2 tojás sárgája
50 g porcukor
80 g vaj
1 mk. só
6 kemény tojás - ha bele akarod sütni a kalácsba

A kenéshez:
1 tojás sárgája (vagy az előzőleg sütött pogácsához felvert egész tojás maradéka jelen esetben) 

A lisztet mélyebb tálba szitáljuk (én soha nem szitálom át), a közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a cukros, langyos tejben felfuttatott élesztőt, környezetéből csak annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuska lágyságú legyen, tetejét megszórjuk liszttel, betakarjuk, kétszeresére kelesztjük - kb. 20 perc. 

Akkor hozzáadjuk a maradék tejet és cukrot - az élesztő felfuttatásához elég 1 dl tej és 1 kk cukor (én gondolom-formán öntöm egy kis tálkába a tej egy részét, ehhez adva egy kis cukrot vagy mézet) -, a tojássárgákat, a sót; jól összedolgozzuk, majd 2-3 adagban beledagasztjuk az olvasztott, de nem meleg vajat, amíg csak szép hólyagos nem lesz. Tetejét megszórjuk liszttel, betakarjuk, langyos helyen a kétszeresére kelesztjük.

Lisztezett deszkán lazán átgyúrjuk, 3 részre osztjuk, hengereket sodrunk belőle, megfonjuk. Vajjal kikent, kerek tortaformába (kerámia tálba) kanyarítjuk úgy, hogy a végei a közepére kerüljenek, letakarjuk, langyos helyen addig kelesztjük, amíg a tészta már majdnem a forma pereméig ér. 

Ha tojással együtt sütjük, belenyomkodjuk a beolajozott, keskenyedő végén tojástűvel kiszúrt - ez kerül felülre - kemény tojásokat. Beolajozni azért kell, hogy ne ragadjon rá a tészta, kiszúrni pedig azért, hogy az esetlegesen benne levő levegő a hő hatására, sülés közben szét ne "robbantsa" a tojást! 

Megkenjük a tésztát - a tojásokat nem! - a tojássárgájával és előmelegített sütőben, erős tűzön (200 °C) 40-45 percig - tűpróbáig - sütjük. Ha nagyon pirulna a teteje, fóliával betakarjuk. A formában hagyjuk langyosra hűlni, lehúzzuk róla a tortagyűrűt, rácsra emeljük, konyharuhával letakarjuk, hagyjuk egészen kihűlni. 

(A recept a Lajos Mari - Hemző Károly-féle "99"-es sorozat talán Ünnepi ételek c. kötetéből származik. Azért nem tudom, hogy pontosan, melyik, mert nekem csak fénymásolatban van meg.)

Ez a kalács az év bármely szakában tökéletes lehet. Húsvétkor a tojások vagy egy nyuszi teheti ünnepivé. 
Nyuszi mintája: Tilda - Egg Hare Pattern (ingyenesen letölthető minta innen)

Hihetetlen boldogság volt egy ilyen gyönyörű kalácsot kiemelni a sütőből! Az élmény megfizethetetlen, a kalács pedig tökéletes. Pillanatok alatt elfogyott. ;-)

Banánkenyér

A banán nálunk azok közé az élelmiszerek közé tartozik, ami mindig van itthon, megvesszük attól függetlenül is, hogy éppen olcsóbb vagy drágább. Előfordul néha, hogy 1-2 gyümölcs  megbarnul. Még teljesen ép a belseje, de már kicsit túlérett. Na, ilyenkor sütök belőle banánkenyeret. Diós, fahéjas, banános finomság, ami csak úgy magában is lecsúszik, de teával, kávéval, kakaóval is frenetikus élményt tud adni. 

Hozzávalók:

45 g barna cukor (de fehér kristálycukor is pont jó)

30 g durvára vágott mandula (én diót szoktam bele tenni)

255 ml tejföl

1 tk. szódabikarbóna

100 g olvasztott vaj

230 g cukor (itt is lehet barna cukrot használni)

2 felvert tojás

250 g liszt

1 tk. sütőpor

1 tk. őrölt fahéj

250 g kissé túl érett banán (ez kb. 2 db - nem baj, ha kicsit több)

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Sütőpapírral kibélelünk kettő kenyér sütőformát (vagy az én esetemben kivajazzuk, kilisztezzük). Tálban összekeverjük a 45 g barna cukrot és a durvára vágott mandulát, majd félre tesszük.

Egy tálban összekeverjük a tejfölt és a szódabikarbónát, 5 percig állni hagyjuk, majd belekeverjük az olvasztott vajat, a cukrot és a tojást. Egy másik tálba szitáljuk a lisztet a sütőporral és a fahéjjal, majd apránként belekeverjük a krémes hozzávalókat, és a szétnyomkodott banánt.

A masszát eloszlatjuk a két sütőformában, a tetejüket megszórjuk a félre tett barna cukros mandulával, és 1-1 1/4 órán át, vagy tűpróbáig sütjük. A banánkenyeret 20 percig a formában hagyjuk, majd rácsra szedve megvárjuk, míg teljesen kihűl.

 Az eredeti recept nem írja, de én a tésztába is teszek durvára vágott diót.  ;-)

Cseresznyebefőtt

Szeretnék minél többet megmenteni a kertünkben érő gyümölcsökből, mert vétek otthagyni őket a fán. De a cseresznyefa idén is rogyásig telt a piros golyóbisokkal, képtelenség az összeset leszüretelni azelőtt, hogy megbuggyanna. 

Tavaly még csak 4 üveg lekvárt készítettem belőle, idén azonban, mivel Enikő már másfél éves, picivel több energiám és időm marad másra. 
Elkészítettem életem első cseresznyebefőttjeit! Büszke vagyok magamra. ;-)


Így készültek:

- nagyjából 3 kg gyümölcs / 5 üveg befőtt
- üvegenként 2 ek cukor
                         3-4 szem szegfűszeg
                         kicsi őrölt fahéj

Az alaposan megmosott gyümölcsöt egyenként átválogattam, hogy csak a tökéletes szemek kerüljenek az üvegekbe (7 dl-es hagyományos befőttes üveg). Ha kicsit is hibás bármelyikük, az egész üveg megromolhat tőle. Az üvegeket gondosan elmosogattam, előkészítettem, majd megtöltöttem a bogyókkal. Üvegenként 2 evőkanál cukrot tettem bele, 3-4 szem szegfűszeget, egy kicsi őrölt fahéjat, majd felöntöttem forrásban levő vízzel. Lefedtem befőző fóliával, tettem a fólia tetejére egy kicsi Na-benzoátot, és lezártam a tetővel. Kerestem egy nagy edényt, amibe beleférnek mind (5 üveget csináltam egy  adagban). Fontos, hogy az üvegek 3/4-éig  érjen a víz az edényben. Alágyújtottam, majd forrástól számítva 20 percig gyöngyözve (!) főttek. Kivettem őket, mehettek a száraz dunsztba. Amikor kihűltek, megkapták a takaros kalapjukat és a feliratot az oldalukra. 
Kész!

A látvány önmagáért beszél. :-)

Két nappal később pedig újabb 5 üveg mosolygott egymás mellett. 
Csinosak, na!
Mehetnek a kamrába.

Mézeskalács kicsit másként


Az egyik legjobb része a karácsonyi készülődésnek, amikor a ház megtelik a sülő mézeskalácsok illatával. Sok évvel ezelőtt kaptam egy nagyon kedves tanítványomtól a receptet karácsony előtt, azóta kötelező megsütni minden évben. A recept egy sok-sok éves tapasztalatok alapján kialakult és bevált darab, ami nem is csoda, hiszen - ahogy egy cikkben olvastam -, a karácsonyi mézesek Nagyasszonyától származik. A tanítványom az ő barátja, így a recept másodkézből került hozzám. Polgár Zsuzsával  - Az Év Kézművese 2013-ban! - már találkoztam adventi vásárokon, valóban csodákat művel, hihetetlen aprólékossággal díszíti a sütiket. Ezúton is hálás vagyok neki azért, hogy ilyen bőkezűen osztogatja tudását és tapasztalatát a receptekkel együtt.

Eleinte csak figurás mézeseket sütöttem, aztán a sógornőmnél láttam a lekvárral töltött verziót, ami egy igazi nyalánkság. Nem tudom, ő milyen tésztából csinálta, én kipróbáltam a tuti receptemmel, bevált. A lekvár miatt puha marad az egyébként ropogósra sülő figurák esetében. 

A receptet nyugodt szívvel teszem közzé, hiszen a tulajdonos is rengeteg embernek elmondta már tanácsaival együtt. Pontosan úgy készítem, ahogyan le van írva, kivéve, hogy én vajjal sütöm. Mindig ugyanolyan finom lesz a végeredmény.

A lekváros mézesnél ugyanígy készül a tészta, pihentetem az előírtak szerint. Amikor eljön a pillanat, a felét átgyúrom, majd kinyújtom 1-1,5 mm vastagra, lehetőleg négyszögletes formára, így könnyebb tölteni és sodorni. Ha ez megvan, jöhet bele a lekvár. Fontos, hogy sütésálló lekvár legyen, különben kifolyik a tésztából sütés közben. Szóval megveszem a hagyományos vegyes gyümölcsízt, az vágható, "formatartó". Ha létezne még, akkor kipróbálnám a békebeli, piros vegyes gyümölcsízzel. ;-) A mai változat műanyag dobozban kapható, abból egy fél cm-es szeletet próbálok kihalászni, lehetőleg egyben, hogy könnyen vághassak belőle kb.3-4 mm-es csíkokat, így egy nagyjából 0.5 x 0.3 cm-es rudat kapok (ha kisebb, az sem baj). Átemelem a kés élén a tészta hozzám közeli szélére. Ha végig értem a szélen és ott a csík lekvárból, sodrok rajta egyet, így betakarom a lekvárt, majd még egyet sodrok, hogy biztosan ne süljön ki a lekvár. Amint egy ilyen kukac előállt, levágom közvetlenül a széle mentén,  és mehet a tepsire. Ott lehet nyugodtan kanyarítani, ha hosszabb a kukac, mint a tepsi, nem törik meg, nem folyik szét. Ha egy tepsi megtelt, megkenem tojással és mehet a sütőbe, mint minden más mézeskalács.

Sütés után így néz ki felhalmozva a vágódeszkán, hogy kihűljön. 

 Az idei adag este 11-kor lett kész, így éjszaka kint volt az asztalon a konyhában. 
Ma délelőtt vágtam fel az egészet, és tettem fém dobozba. 

Azt sajnos nem tudom megmondani, meddig áll el, mert általában szilveszterre már híre-hamva sincs. ;-)

Teával, kávéval, forró csokival, kakaóval vagy csak úgy! :-) 

Szedres torta
Villámsüti baba mellett



Ahogy érnek a kertben a gyümölcsök, úgy hozzák rám néha a frászt, hogy mit is kezdek ekkora mennyiséggel, mielőtt még kárba veszne. A szeder bokrunk nagyon rendes volt hozzánk, mert miután jócskán visszametszettem tavasszal, ezt bő terméssel hálálta meg. Az idei hajtásoktól pedig már nehezített pálya lett az érett szemek begyűjtése. 

Amikor az első szemek kóstolása után rádöbbentem, hogy én eddig még jó szedret nem ettem, felderült az arcom.  :-)   A boltinál soha nem csíptem még el igazán érett gyümölcsöt, így nagyon örültem, hogy: "Hiszen, ez finom!" 

Mit is kezdjek vele...? Folyamatosan érik, így gyorsan kell cselekedni. Tortát kellene sütni szederrel!
Időm persze nem sok, valami gyorsan-frissen-finomat...Megvan! Piskóta, puding és szeder. Még lépésenként is elkészíthető, ami nagy előny egy kúszó-mászó baba mellett. 
A piskóta 20 perc, közben puding főzése (kizárólag főzött puding jöhet szóba nálam, mert az A Puding ;-) ), gyümölcs mosása. Torta összeállítása, kész!
Körülbelül fél óra alatt megvan összesen - persze a piskóta kihűlését nem számítva.

A végeredmény pedig egy friss, nyárias, savanykás gyümölcs torta, amiből nem lehet eleget enni.  :-)

Pincés meggy


Sok mindent köszönhetek annak a kis Somogy megyei falunak, Homokszentgyörgynek, ahol felnőttem. A haza sétáló tehenek esti látványát, egy szuper iskolát olyan tanárokkal, akikre a mai napig szívesen emlékszem vissza, barátokat, családi kosarazást hetente, vándortáborokat, a pincés meggy receptjét és még ezer és egy dolgot, ami JÓ volt.  

Ha valami nyalánkságra vágytunk gyerekkoromban, akkor elővettük a kekszes dobozt és egy üveg házilag eltett meggyet. Leültünk és csak ettünk, ettünk.  :-)  Az egyik legjobb otthoni édesség szerintem. Sorakoztak az üvegek a polcon, és amikor már fogytán voltak, aggódva lestük, hogy elég lesz-e a következő év gyümölcséréséig.

Most, hogy először vettem a bátorságot, és én is eltettem néhány üveggel, rádöbbentem, Anyukámnak mekkora munka volt kimagozni azt a rengeteg meggyet kézzel. Volt magozó "gépünk" is, de annak soha nem volt olyan jó a hatásfoka, mint az egyenként magozott szemeké. Lehet, hogy segítettünk neki - remélem, igen ;-) -, de arra már nem emlékszem.

Szóval a pincés meggy. Azért ez a neve, mert anno még a ház leghűvösebb helyiségében pihentették a meggyet, ami általában a pince volt. Az elkészítése egyszerűbb nem is lehetne.

5 kg magozott meggyhez 2 kg cukrot ad és egy fél tasak Na-benzoátot. ( Mivel nem kell főzni, a tartósítószer mindenképpen kell. ) Egy nagy tálban összekeverem és 3-4 napig áll hűvös helyen. Naponta megkeverem, majd üvegekbe töltöm és mehet is a kamrába. 
Az üveg tetejére rakott celofánra is tettem egy kis tartósítószert a biztonság kedvéért. Hogy hogyan, arról a Cseresznyelekvár című bejegyzésemben olvashatsz részletesebben.

A maradék levet szintén üvegekbe töltve csodás házi meggyszörphöz juthatunk. Különösen nyáron esik jól az enyhén savanykás íze jéghideg vízzel / szódával - ki hogyan szereti.

 
Idén mindenből csak ízelítő van a polcokon, mert egy napom még mindig csak 24 órából áll, és 8 hónapos Kisasszonyom mellett nehezen tudok annyi szabad időt teremteni magamnak, hogy még a befőzésre is bőven jusson. De gyümölcs lesz jövőre is, és akkor újult erővel és az idei év tapasztalataival vágok majd neki újra a házi befőzésnek. 

Cseresznyelekvár



Itt a nyári gyümölcsök szezonja, amit én nagyon szeretek. Szebbnél szebb és jobbnál jobb színek, formák és ízek egymás után! Ez az első nyarunk ezzel a kerttel, így a cseresznyefáról szüretelhettünk először rengeteg piros golyót. Roskadásig tele volt a fa, így nem is tudtuk az összes gyümölcsöt leszedni, pedig még barátok is jöttek vödrökkel! 
:-)

Barátnőm mondta, hogy ő bizony ebből lekvárt készít majd. Megtetszett az ötlet, bár eddig csak nyersen ettem cseresznyét vagy sütibe raktam bele. Utánanéztem és találtam egy végtelenül egyszerű receptet a lekvárhoz, így lelkesen kimentem a kertbe a fához, hogy a következő adag gyümölcsöt üvegekbe rakhassam némi cukor társaságában. 
A gondolat, hogy ebből a tál piros bogyóból lekvárt főzhetek, még lelkesebbé tett.  

1 kg gyümölcshöz számol 20-30 dkg cukrot ( én most 25 dekával csináltam, de legközelebb 20 is elég lesz szerintem), főzi forrástól számítva 4 percig, üvegekbe tölti, 5 percre fejre állítja a forró üvegeket, majd mehetnek a kamrába. 
Így is tettem, annyi különbséggel, hogy 15 percig főztem, mert kicsit sűríteni szerettem volna még. 
Anyukámtól tanultam a tartósítás egyik trükkjét: a befőző fóliára, amit az üveg tetejére teszek, szórok egy kis nátrium-benzoátot, és ráteszem a tetejét vagy még egy réteg fóliát legumizva. Így nem a lekvárra kerül a tartósítószer, nem eszem meg, és még működik is. Hogy mitől, azt nem értem, de nagyon ritka az, amikor megbuggyan 1-1 üveg a polcon, mielőtt még megennénk. 

Még egy apróság, amitől még pikánsabb lehet a lekvárunk, ha teszünk bele citromlevet, mielőtt megesszük. Egy kis üvegbe egy egész citrom leve is mehet akár, ki hogy szereti. Nem lesz tőle citromos, mégis nagyon jót tesz a cseresznyének.

Másfél kg cseresznyét főztem meg, ebből 4 kis üveg lekvár lett. Egy üveg már lassan el is fogy belőle, mert muszáj volt megkóstolnom frissibe' . :-) 

Ugyanígy lehet főzni meggylekvárt is akár. Hamarosan az a következő a kertben, talán lesz 1-2 üveg finomság abból is. 
Nem tudom, van-e olyan lekvár, amit ne szeretnék...
:-)

Csodás csokis muffin


Szeretek úgy sütni, hogy eszembe jut valami, kedvem van elkészíteni és még időm is van rá. Így történt ez most is ezzel a jól bevált, könnyen, gyorsan megsüthető muffinnal is. Szeretem a csokit, szeretem a muffinokat, ebben a receptben pedig gyönyörű párosításuk van. 

Amikor már isteni illatok szálltak a levegőben, elővettem egy angol porcelán csészét az aljával (melyről itt olvashatsz kicsit bővebben), főztem egy kávét és vártam a frissen sült, langyos, csokis kupacokat... 
Enikő még aludt, amikor kivettem a sütőből a 12 finomságot, így leültem és átadtam magam az élvezeteknek. 

A receptje:

Hozzávalók: 
15 dkg liszt
2 tojás
15 dkg cukor
3 ek baracklekvár (én most szilvalekvárt tettem  bele, azzal is finom )
1/2 csomag sütőpor
5 dkg kakaópor
5 dkg tört csokoládé
10 dkg vaj

(A tetejére szoktam tenni diót, félbe vágva vagy darálva, ha olyan kedvem van. Ezzel meg lehet bolondítani az egyébként is zseniális sütit. :-) )
 
Keverd össze a hozzávalókat szép sima tésztává. 
Adagold ki a 12 muffin formába, majd 170 fokon süsd 20-25 percig.
Egyszerű és nagyszerű! :-)  


Köszönöm Enikőnek a csodás csokis, kávés negyed órát!

Almakompót


Ezen a télen újra rátaláltam az almakompótra, erre a végtelenül egyszerű, ám annál finomabb édességre. Nagyon régen ettem utoljára, és  most már a sokadikat főzöm az elmúlt hetekben / hónapokban. Nem is értem azokat, akik nem szeretik.
Ráadásul gyorsan elkészül, ami most számomra nagy előnye a sütikkel szemben. Enikő születése óta nem sütöttem, és nagyon hiányzik. A kompóttal viszont kicsit kárpótolom magam és kicsiny családunk eddigi egyetlen férfi tagját.  ;-)

 Van egy mondat a szakácskönyvekben, amit néha teljes értetlenséggel nézek: 
"Ízesítse ízlés szerint!" Ennél a finomságnál viszont valóban érvényes ez a mondat, mert én citromosabban és fűszeresebben szeretem, mint Ő. Így aztán főzök egy köztes fűszerezésű, alig citromos verziót, amit aztán magamnak meglöttyintek egy kis további citromlével. Eredmény: mindenki örül!  :-)

 

Mandulás percek


Ha nem fogyna el olyan gyorsan, állandóan tudnám enni ezt a kekszet - is.  :-)
Szeretem a ropogósságát, a gyömbéres-édes illatát és a perceket, amikor nyugodtan ehetek belőle egy csésze kávé vagy tea mellett.

Annak idején, amikor a férjemmel először töltöttünk együtt egy hétvégét, ilyen mandulás sütit készítettem. Lehet, hogy ez sorsdöntő keksz volt akkor ;-), de az biztos, hogy azóta is nagy kedvenc a mazsolás piskóta mellett. 

A recept eredetileg kesudióval írja, amivel bizonyára szintén nagyon finom, de ha néha elcsábulok efelé a mag felé, a kekszbe már soha nem jut. :-) Mandulával szoktam sütni, de akár el tudom képzelni dióval vagy mogyoróval is. 
Viszont azt hiszem, ennek a sütinek a legfőbb vonzereje számomra a gyömbér és a kardamom. Ezek nélkül is jó lehet, mert egy sima mandulás keksz is finom tud lenni, de ezekkel a fűszerekkel egyenesen zseniális!!!

Ha édeskés-gyömbéres-mandulás illatra vágysz a lakásban és még szívesen meg is kóstolnád, ne habozz!

Hozzávalók:

150 g liszt
150 g nádcukor (én kristálycukorral is szoktam sütni, legalább olyan jó)
150 g vaj
4 tojás sárgája
1 teáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt kardamom (keleti fűszerboltokban kapható - ha nincs, 2 kanál gyömbért teszek bele)
1 zacskó vaníliás cukor
250 g mandula / kesudió

Elkészítése:

A lisztet a gyúródeszkára öntöm, mélyedést készítek a közepébe. Beleteszem a cukrot, a tojások sárgáját, a fűszereket, majd összekeverem. Gyors mozdulatokkal belegyúrom a felszeletelt, hideg vajat és az apróra vágott mandulát / diót. Alaposan kidolgozom a tésztát.
Elharmadolom a tésztát, 2,5 cm átmérőjű hengereket formázok belőlük és hűtőszekrénybe teszem, míg a vaj újra megdermed. Kb. fél cm-es szeleteket vágok a hengerekből, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem (mehetnek elég sűrűn egymás mellé, csak kicsit nőnek meg a melegben) és előmelegített sütőben 180-200 fokon kb. 12 percig sütöm őket. 

Boldog mandulás perceket! :-)