Talpas kínáló átfestve


Sokszor veszek olyan holmit a piacon, amiről azonnal tudom, hogy át fogom alakítani. Ezt a kínálót még tavaly ősszel vettem a pécsi vásárban, a formája és a szélén a csipkeszerű díszítés azonnal megtetszett. A néni váltig állította, hogy ezt szépen le lehet tisztítani, ki lehet fényesíteni, csak egy "kis mosogatás" kell neki. Itthon azonnal kipróbáltam, amit ő mondott, bár már akkor tudtam, hogy le fogom festeni, de persze semmi nem történt. Nem akartam nekiesni és súrolni, soha nem lett volna a régi, ebben biztos vagyok. Különben sem tetszett volna fényes ezüstben. 

A fehér mellett döntöttem, mert olyat szerettem volna, ami minden ünnephez és hétköznaphoz illik, egyszerű és finoman elegáns, mégis kissé rusztikus. Lignocolor festéket használtam, a Cream árnyalat volt készleten, amit a végén még viaszoltam. Szeretem ezt a festéket, kiadós, nem csöpög, vékonyan lehet vele dolgozni, akár egy rétegben is képes szépen fedni. 
Többször használtam már, festettem gyertyatartót, régi képkeretet, baba bútort, fa tálcát is. A gyertyatartó leírásában a festék forrása is megtalálható. ;-) Mindegyik olyan lett, amilyennek elképzeltem, bár ezek fából készültek. Kíváncsi voltam, mit kezd a festék a fémmel. A tálaló formája miatt úgy gondoltam, szivacs-ecsetet használok, így szép, egyenletes felületet kaptam a szivacs rányomogatásával. Két rétegben festettem le, mert volt, ahol kissé átlátszott még a szürkés-fémes szín az első festés után.
Miután megszáradt, Pentart Umbra viasszal kentem át, de ez nagyon sötét volt a szinte hófehér festéken, így visszatöröltem átlátszó viasszal. 

A fotón mind a három verzió ott van, nekem pont az a lehelet vékony barnaság és különbség kellett, ami alig látszik, mégis teljesen más hatású. Balra lent a natúr Cream festék 2 rétegben, mellette az Umbra viasszal átkent második lépés, fent pedig a visszatörölt végeredmény.

Így, fehéren sokkal szebben látszik a szélét díszítő csipke, kaptam egy bármikor használható tálalót 1000 Ft-ért és némi munkáért cserébe. 
Öröm és boldogság!

Tálca-tuning


A fonyódi piacon vett tálcám lett az első olyan darabom, amin nagyobb felületen használtam az antikoló pasztát krétafesték után. Rá kellett jönnöm, hogy hígítanom kell a festéken, mert nem lett igazán szép, egyenletes a felület. Ez legjobban viaszolás után derült ki, ami gyönyörűen kiemel minden apró egyenetlenséget. De, azt hiszem, ennek a tálcának a visszacsiszolás után jól is áll. Kissé használt, kopottas darabot szerettem volna, szerintem sikerült. 

A kiindulási helyzet (a gyertyatartó új ruhájáról és a festék forrásáról egy korábbi bejegyzésben olvashatsz):

Első lépésként a füleit takarítottam le fémtisztítóval. Érdemes volt küzdeni kicsit, mert csodás, sárgarézből készült fogók bukkantak elő, amitől repdestem egy kört a kertben örömömben.

Aztán következett a csiszolás 2 különböző finomságú smirglivel. Nem volt nagy hibája a fának, de szerettem volna, ha a lemosás után visszamaradt piszok is eltűnik róla. 240-es, majd 355-ös csiszolópapírral estem neki, a végeredmény pedig egy selymes, tiszta tálca lett. Jöhetett a festés - néhány hét szünet után -, Lignocolor Olive színben.

Az első réteg festék után már láttam, hogy jó választás volt ez az árnyalat. Két réteg után visszakoptattam kicsit, utána pedig Pentart Umbra antikoló pasztával kezeltem a felületet zárásként.
Jól látszik a különbség a már kezelt és még nyers rész között.

Van még mit tanulnom az igazán szép festésről, de ennek a kissé öreg hölgynek kimondottan jól állnak a festési és csiszolási hibákból eredő egyenetlenségek. 

Összességében egy különleges darab született, mert emlékeztetni fog mindig, hogy mi mindenre kell figyelni egy felújítás során. Szeretem a színét, gyönyörű a réz fülekkel. Méretes darab, kényelmesen lehet rá pakolni. 2000 forintért vettem, most az ára felbecsülhetetlen számomra.

Azt hiszem, ehhez a tálcához igazítom a konyhámat is. Az idei tervek között szerepel a konyha bútorainak átfestése is, biztosan helyet kap az Olive árnyalat. Ezen a képen látszik, milyen szép lesz a Cream festék a felületek nagy részén, ezzel a szürkés zölddel kiegészítve. 
A mandulás kekszet pedig mindenképpen ki kell próbálnia mindenkinek, aki annyira odavan a ropogós falatokért, mint én. ;-)

A gyertyatartó új ruhája

Még tavaly nyáron a Balatonnál töltöttük szabadságunkat, amikor egy nap végre eljutottam odáig, hogy elmenjek Fonyódra a vásárba / piacra - kinek mi tetszik. Gyerekkorom óta hallgattam, hogy ez az egyik legjobb bolhapiac az országnak ezen részén. 
Nagymamám nyomdokaiba lépve - aki imádta az ilyen helyeket - nyakamba vettem a sorokat és tüzetesen végignéztem mindent. Itt találtam rá néhány más apróság mellett erre gyertyatartóra is a fotón látható állapotban.

Az első pillanatban tudtam, hogy más színt kap majd, de fogalmam sem volt még, milyen árnyalatot látnék rajta szívesen. Hónapokig váratott magára a nap, amikor az éppen frissen szerzett Lignocolor festék Olive árnyalatából rákerült az első réteg. Először használtam ezt a festéket, de szerelem lett belőle azonnal. Könnyen kenhető, szépen terülő anyag, jelen esetben egy gyönyörű színben. No persze a többi szín, amiben kapható, szintén maga a tökély a maga nemében, hamarosan kipróbálom a másik színt is, amit akkor rendeltem innen. No de vissza a már zöld gyertyatartóhoz, ami lakkozott fenyő volta miatt kissé csíkos lett az első réteg után.

Nem tudtam, hogy a lakkozott felület miatt lett-e csíkos vagy egyszerűen sűrű volt kicsit a festék. Mindegy is - gondoltam -, mert a második réteg után derül ki igazán, hogy mire is képes ez a festék. Kicsit olvasgattam a nálam sokkal tapasztaltabbak véleményeit az ecsetekről, és az első rendelésembe már bele is tettem egyet. Okosan tettem, hogy hallgattam a többiekre, miszerint ezek a Lignocolor ecsetek sokkal jobbak az átlagos bolti testvéreikhez képest (kicsit drágábbak is ugyan), a festett felület önmagáért beszél utána. Jó, persze! Ehhez kell egy jó festék is, de itt adott volt az is. Amikor kibontottam az ecsetet, teljesen elolvadtam a finom, puha selymes tapintásától. Tudtam, hogy megérte az árát! Sok festéket vesz fel egyszerre, könnyű bánni vele, nem csöpög össze-vissza a festék munka közben. Egyszerűen jó!

A második réteg után már egészen átszellemült a gyertyatartóm, láttam rajta, hogy jól érzi magát új ruhájában - pedig még nem is volt kész teljesen. 
Az "előtte" állapothoz képest rá sem lehetett ismerni.

Száradás után még antikoló viaszréteget kapott. Nem akartam durván kopott, koszos felületet, inkább csak a hangulatát szerettem volna visszaadni egy régebbi, már sok kézben forgott gyertyatartónak. Pentart antikoló pasztát használtam umbra színben, az végeredmény számomra tökéletes lett.  
Ezzel egy időben festettem egy tálcát is ebben a színben, így rátettem a tálcára a gyertyatartót, hogy lássam, milyen különbséget ad az antikolás a "nyers" festéshez képest. A fölső kép természetes (borús) fényben, az alsó lámpánál készült, az igazság viszont valahol a kettő között van tényleges árnyalatot nézve. Az viszont szépen látszik így is, hogy a pasztától ragyogóbb, intenzívebb, élőbb szín jött létre.

 
A festést még gyakorolnom kell, de az antikolás miatt direkt jól állnak rajta a kissé egyenetlen,  itt-ott csíkos felületek. 
Összességében a záró viaszréteggel együtt egy mélyebb, ragyogóbb árnyalatú, kissé penészes, szürkés zöld színű gyertyatartóm lett. 
Az "utána" állapot egy egyszerű, de nagyszerű, régies, de mégis nekem új szépség.
Szeretem rajta a kisebb kopásokat, horpadásokat, amikbe beleült az antik hatás. Sokoldalúan használható szín, de mégis különleges árnyalat, amibe azonnal beleszerettem.