Egy olyan embernek, aki szereti a növényeket, akinek méterekben lehet mérni a kertészeti könyveket a polcán, akit érdekelnek más tájak növényei, annak a trópusokon élő növények igazi különlegességnek számítanak. Azok a lények, akik a fákon élnek, akik csak úgy "befészkelik" magukat egy-egy repedésbe vagy ág tövébe, azok ámulatba ejtettek engem is.
Az orchideákkal kezdődött minden - mint talán oly sokunknak. A lepkeorchideákkal. Apukámtól kaptam az elsőt hosszú évekkel ezelőtt. Most is virágzik éppen.
Aztán egyszer csak találkoztam a tillandsiákkal is egy növény kiállításon és vásáron, ahol csak álltam a felfüggesztett, levegőben lógó, kunkorodó levelű kis bigyuszok előtt és tátottam a számat. Hogy élhetnek és virágozhatnak csak úgy, a levegőben élve? Mit esznek? Meddig élnek? Hogy szeretnek élni eredeti élőhelyükön? Évekig csak nézegettem őket, nem mertem belevágni a tartásukba.
Az első ilyen kis különcömet persze panelba vittem haza, amikor már nem bírtam tovább és vettem egyet. Sajnos nem volt hosszú életű, bizonyára tovább is velem maradhatott volna, ha ügyesebb vagyok, de azt hiszem, ezek nem panel lakásba valók egyébként sem. Ott inkább a kaktuszok érzik jól magukat.
Idén is, mint minden évben, megrendezték a pécsi egyetem botanikus kertjében az éves dísznövény kiállítást és vásárt. Ott töltöttem a kertészmérnöki gyakorlatomat, így ismerősként üdvözöltek a bejáratnál, ami nagyon jól esett. Évek óta az érdi Marczika kertészet is a kiállítók között van, ebben az évben is eljöttek. Standjukhoz érve tudtam, hogy eljött az én időm, most kell megvennem életem első tillandsiáját. Kiválasztottam egy 500 Ft-os példányt, kezdetnek ez is tökéletes lesz, gondoltam. Sok éves tapasztalattal rendelkező kertészetről van szó (https://tillandsia.hu/), így bíztam a növényben és a tanácsokban is, amit kaptam. Boldogan jöttem el az asztaltól, nézelődtem, tettem egy kört a pálmaházban, és ott motoszkált bennem, hogy most vehetnék egy szakállbroméliát is akár... Egy olyat, amiből már korábban egyet hagytam kiszáradni a panelban. És arra jutottam, hogy miért is ne? Hiszen nem szerezhetők be minden virágboltban, ki tudja, mikor lesz lehetőségem újra vásárolni ilyesmit...Győzködtem magam még kicsit, aztán visszamentem a standhoz, és egy újabb szatyorral lettem gazdagabb, benne egy újabb szépséggel.
Imádom, amikor az időben és térben teljesen különbözőnek tűnő dolgok egyszer csak egymásra találnak. Most is így történt. A szőlőtőke Görögországból jött haza velem a bőröndömben, amikor ösztöndíjjal kint tölthettem 3 hónapot 12 évvel ezelőtt. Eredetileg gyertyatartónak szánták, de úgy valahogy soha nem találta meg a helyét nálam.
Most viszont ezzel a zuzmószerű szakállbroméliával (Tillandsia usneoides) együtt egyszerűen nagyszerű! Ez a fajta sok kicsi növény összenőve, egymásból fejlődve, több száz, vagy akár több ezer példány is alkothat egy "szakállat". Virágzik is, apró, sárga virágait tömegesen hozza virágzáskor, állítólag még illatos is. :-) A levegőből veszi fel a neki szükséges vizet és tápanyagokat is. Dél-Amerikában, Mexikóban, Bahamákon, az Egyesült Államok déli államaiban érzi igazán jól magát, szereti a tölgyfákat, ciprusokat, azok ágairól csüng le. Spanyol mohának is nevezik.
Az üvegbúra pedig karácsony előtt "jött velem szemben" egy boltban, ahol miután mondtam, hogy én egy ilyet szeretnék, azt mondták, hogy ezt csak dekorációnak szánták - árcédula is volt rajta... Kicsit körülményesen, de egyet tudtam venni, azóta várta, hogy beköltözzön valaki. Jelenleg egy Tillandsia albida a lakója, akit beültettem egy nagy tengeri kő (nagypapámé volt) egyik mélyedésébe. A kő alatti sok apró kavics szintén görög honban ázott a tenger partján, míg egy kis zacskónyit haza nem hoztam belőle. Néhány csigaház és kagylóhéj is velem akart jönni. ;-)
Egymáshoz igazítva mindezt a szépséget igazán különleges, értékes díszei lettek otthonunknak. Az orchideákat is szeretném majd a kaspókból kivenni és valahogy az eredeti élőhelyükhöz hasonlóan rögzíteni, de már így is egy kis darabka esőerdő van a szekrény tetején.
Ezek a növények a világos, de közvetlen naptól védett helyeket szeretik, örülnek a párás levegőnek. A tillandsiákat 2-3 naponta kell 1 percre belemeríteni lehetőleg esővízbe vagy a csap alá tartani. A orchideákat 5-7 naponta kell öntözni - legjobb azokat is belemeríteni kaspóval együtt egy vödör vízbe.
A legnehezebb része ennek az egész történetnek, hogy ha az ember lánya vesz egy ilyen növénykét és rájön a gondozás apró trükkjeire, akkor már azon kezd el gondolkodni, milyen lehetne a következő példány, azt hogyan, hova tenné... Szóval ezeket gyűjteni kell!
