Fiók a gombokhoz

Hiszem, tudom, hogy amit az ember szeretne, amire vágyik, előbb-utóbb elé kerül - legyen az bármi is. Ennek egy feltétele van, hogy miután a vágy megfogalmazódik bennünk, el tudjuk engedni és ne ragaszkodjunk hozzá. Ha ez sikerül, garantált a siker. :-) 

Így voltam a varrógép fiókokkal is...Régi vágyam volt, hogy a piacon sétálgatva ráakadjak egyre, esetleg kettőre.  :-) Aztán, egy szép napon, amikor persze teljesen mást kerestem, ott volt előttem 4 db varrógép fiók. Párban, kettő-kettő. Fogalmam sem volt, mit is kezdek egyszerre néggyel, de tudtam, mindet elviszem. Haza felé csak mosolyogtam magamban, hogy a szinte már el is felejtett fiókok megvannak, ráadásul nem is egy! 

Aztán jöttek sorban a gondolatok, hogy mit is kezdhetnék velük mit tároljak bennük, hogy nézzenek ki. Az első ötlet azonnal a nem régen rendszerezett gombok tárolása volt, tudtam, hogy megvan a méltó helyük a kártyára felvarrt daraboknak.

Azt is tudtam, hogy le szeretném festeni a fiókokat, antikolt formában, világos színben teljesen új karaktert kapnak majd. Alig vártam, hogy lássam a kész fiókokat a valóságban is - a lelki szemeim előtt már teljes pompájukban láttam őket.  :-)

Mielőtt nekiálltam a festésnek, lekezeltem szú és penész elleni szerrel mindegyiket, aztán már jöhetett is az első réteg festék...vártam a száradást türelmetlenül...második réteg...harmadik...

Már csak csiszolni, koptatni kell és készen is van!

A végeredmény nagyon tetszett, a többi fiók is hamarosan elkészül majd, amint a 2 hónapos kislányom engedi.  ;-)

A gombok is beleköltöztek és azt a látványt kaptam, amit elképzeltem.

Ennél nagyobb öröm nem is kell egy kis alkotás után!

Enikő

Két hónappal ezelőtt egy új világ nyílt meg előttem azzal, hogy megszületett kislányunk, Enikő.

Ennyi idő elteltével már látom, hogy erre az új minőségre nem lehet felkészülni. Hiába látja az ember családban, barátoknál a kisgyerekes időszak örömeit és nehézségeit, hiába beszélget részletesen erről olyan emberekkel, akik már sok éves rutinnal rendelkeznek ezen a téren, hiába mondanak ők bármilyen tanácsot, ötletet, a megélt valóság egészen más. 

Amikor a nap 24 órájában állandóan ott van melletted és együtt örülsz és sírsz vele, ringatod, mesélsz neki az élet nagy dolgairól és egyszer csak rád néz...nem valahova egy messzi távolba, nem a ruhádra, nem a lámpára... A szemeidbe...és először nézhetsz igazán az ő szemeibe és láthatod a tekintetét... Az maga a csoda! 

Ezt aztán sok újabb megélt csoda követi, és mindaz a fáradtság, amit eközben összeszedsz, arra az 1-2 pillanatra valóban szerte foszlik.   

És jönnek az újabb napok és csak az tűnik fel egy idő után, hogy megint fürdetni kell.

És tudod, hogy ezentúl hosszú éveken át mindig így lesz.

Jönnek majd az esti mesék, az anyák napi óvodai versek, az első iskolai nap, érettségi, esküvő...és Te csak ringatod, ringatnád még a babádat...