A kezdetektől...

Hogy kerültem én ide? 

Hogy jutottam el odáig, hogy blogot írok - magamról, arról, ami mozgat, ami rólam szól?
Miért vannak körülöttem régi korok tárgyai?
Miért növények képét hímzem?

Az eddigi összes év az életemben hozzájárult az előbbi kérdések válaszához. Már kislány koromban begyűjtöttem otthon azokat a régi tárgyakat, amelyeket Édesanya átengedett az én fennhatóságom alá. Újra és újra feltettem a kérdést: "Enyém lehet?". Kialakítottam a szobámban egy sarkot, amit ezeknek a tárgyaknak és könyveknek tartottam fenn, időről időre átrendeztem, leporoltam őket, gyönyörködtem bennük. A család minden ágáról került hozzám valami, amit talán más már régen kidobott volna...sámfa, manikűr készlet, zsebkendők, dominó, mackók, vasaló, szita, hímzőkeret...a lehető legkülönbözőbb dolgok. Nagy becsben vannak a mai napig, és remélem, hamarosan eljön az a nap és hely, amikor újra méltó helyüket foglalhatják el egy számukra megálmodott helyen (ehhez előbb nagyobb helyre kell költözni ;-) ). 

A családom mindkét ágának női felmenői kézimunkáztak. Horgoltak, kötöttek, gobelint hímeztek, azsúroztak, varrtak...és közben beszélgettek. Ezt már csak Édesanya elmeséléséből tudom, mert kisgyerekként elvesztettem őket, de a kép a fejemben tisztán él, mintha én is ott ültem volna közöttük... 

Mindezek ellenére tény, hogy soha nem érdeklődtem a kézimunka iránt. Tudom, ez meglepő azok után, amit az imént írtam, de így van. :-) 
Gyerekként is szívesen adtam saját készítésű ajándékot, gyöngyöt fűztem, gipszet öntöttem, stb., de nem lett a hobbim abban az időben. Tűről, cérnáról hallani sem akartam.

Egészen 32 éves koromig biztosan jót nevettem volna azon, ha valaki azt mondja, hogy hamarosan varrni, hímezni fogok és még élvezem is. 

A gondolat, hogy: "Ezt én is meg tudom csinálni!", 2012 késő nyarán jött, mint derült égből az a bizonyos villám. Néhány hónap múlva már varrógépet vettem! Magam sem tudtam igazán, mi lesz, de nagyon élveztem. Persze interneten rákattantam a témára, és rátaláltam olyan emberekre, akik hasonlóan látják a világot és korábban bele mertek fogni önmaguk megvalósításába. Ráleltem arra a hímző technikára, ami számomra maga a gyönyörűség: tűfestés - angol fordításból. Azóta szinte nincs olyan nap, hogy ha csak 1-2 öltéssel is, de ne kerüljek közelebb egy újabb darab elkészüléséhez. 

Szívem egy másik csücske a növényvilág, nem tudok betelni a csodájával. Még papírom is van arról, hogy szeretem a növényeket. :-) Egyelőre kert hiányában be kell érnem a körülöttem levő cserepes növényekkel, de mindennek eljön a maga ideje - már alig várom! ;-) 

Itt ér össze mindaz, ami rólam szól és lesz belőle egy hímzett virág vagy levél, aminek még a latin nevét is odacsempészem valahova.

És ezzel eljutottunk a jelen pillanatig, ahol már közzé teszem mindazt, ami bennem találkozott, és reménykedem, hogy ezzel örömet szerezhetek másoknak. A fejemben egy kép van, amin Te, Kedves Olvasó egy csésze kávé vagy tea társaságában pihenésre, kikapcsolódásra vágyva örömet lelsz fotóimban és írásaimban.

Remélem, tényleg így van!  :-)

Szeretettel, Kata