Amikor lassan 4 évvel ezelőtt ideköltöztünk és láttam a sok gyümölcsfát a kertben, nagyon örültem. Ez volt a vágyunk. Mindenféle gyümölcs fán, bokron, földön. De akkor még teljesen tapasztalatlan voltam e téren, nem tudtam, mekkora munkát, mennyi időt jelent ezek karbantartása, a gyümölcsök felhasználása. Ma már, néhány évvel a hátam mögött, sok metszés, kicsi permetezés, sok üvegnyi befőtt és lekvár után picivel többet tudok erről a világról, de még mindig nem eleget. A fákról lepotyogó gyümölcs még mindig nagy kihívás. Eltalálni a megfelelő időpontot a betakarításra, na az nehéz. Persze olvassa az ember a jobbnál jobb tanácsokat, de az én kertemben, az én fáimmal az adott évi időjárást, az esőt, napsütést mind együtt nem egyszerű figyelembe venni. Meg ott a másik kérdés, mi mindent szeretnék kezdeni a sok gyümölccsel? Befőtt? Ahhoz még keményen kell leszedni a fáról. Lekvár? Ahhoz az éppen beérett darabok kellenek. Ivólé? Ahhoz a kicsit túlérett is jó. Akkor most mi van? Ennyire előre gondolkodni még nem tudok. De lehet, hogy csak én bonyolítom túl a dolgot. ;-)
Egyelőre ott tartok, hogy hallgatok a megérzéseimre, meg a szabadidőmre (befőzni csak éjszaka tudok vagy ha senki nincs itthon rajtam kívül), és elteszem, amit tudok. Rengeteg gyümölcsöt dobunk ki még így is sajnos, jut a szomszéd a hordójába is, de azért a polcok a kamrában lassan megtelnek újra.
Idén először tettem el körte ivólevet, de a nagy sikerre való tekintettel ezentúl minden évben megtöltök néhány üveget.
Csak lepotyogott, akár kicsit már hibás körtéből készítettem. Egy zománcos nagymama-vájlingot teleraktam púposan a gyümölccsel, csak ott hámoztam, ahol muszáj volt, magházát kivettem, és kockára vágva ment egy nagy fazékba Egy fél citrom levét tettem a vízbe, ami éppen ellepte a végére a darabokat.
Nem tudom, hány kiló lett a tiszta gyümölcshús, de a nagy fazekam majdnem tele lett vele. Tettem bele egy teáskanálnyi őrölt fahéjat, egy mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeget és kóstolás után (!), ízlésünk szerint 5 evőkanálnyi cukrot, majd forrástól számítva főztem még nagyjából 20 percet. Amikor teljesen megpuhultak a kockák, botmixerrel a még bugyogó finomságot selymesre turmixoltam. Mivel kevés cukor került bele, egy teáskanálnyi Na-benzoát-ot is tettem bele, hogy biztosan meg tudjuk majd inni az összeset.
Már csak üvegekbe kellett tölteni (erről egy korábbi bejegyzésben részletesebben írtam) és mehetett a takarók közé.
Két nappal később kihámoztam a rétegek közül az üvegeket, és megcímkéztem, "felöltöztettem" őket.
Mehettek a kamrába.
A körte az egyik kedvenc gyümölcsöm. Különösen a Vilmos körte, amiből most az ivólevet készítettem. Kétszeri nekifutásra, összesen 12 üveg rostos gyümölcslé készült, egyenként 720 ml-esek. Bőven lehet még hígítani felbontás után, mert nagyon sűrű lett, tele rostokkal.
Nagggyyon finom! :-)
