Tűfestés lépésről lépésre,

avagy honnan tudom, hova kell bökni a tűt

Sokszor kérdezték már tőlem, honnan tudom, hogy hova, hogyan, milyen színű fonallal öltök egy tűfestés közben, így gondoltam, megosztom veletek mindazt, amit ezidáig "felhalmoztam" tudásként ezen a téren. :-)

Az egész úgy indul, hogy találok egy fotót vagy rajzot, ami tetszik. 

Ha fotó, akkor lerajzolom színesben, hogy könnyebb legyen az árnyalatokat fonalként elképzelni. Ezután a rajz kontúrját egy napfényes ablakon átmásolom a vászonra, amire hímezni szeretnék. 

Ha lenvászonra vagy hasonló sűrűségű anyagra esett a választás, akkor érdemes alárakni egy sűrű szövésű selymet vagy szatént, mert  sokkal szebben és biztosabban lehet így hímezni a vászonra. Mivel ennél a technikánál nagyon szorosan vannak az öltések egymás mellett vagy egymáson, egy ritkább szövésű anyagnál összecsúsznak, így nem lesz szép a végeredmény.  Amit viszont nem kell alábélelni, az a hagyományos, régi lepedővászon. Az önmagában alkalmas arra, hogy hímezzünk rá. Újra kiderült, hogy a régi dolgok többet érnek sokszor, mint új társaik, és ezzel meg is lehet menteni egy-egy szép vásznat. :-)

Hímzőkeretbe fogom az anyagot/anyagokat, és már indulhat is az öltések végeláthatatlan sora. 

Első lépésként a körvonalakat hímzem ki hátraöltéssel/gépöltéssel (backstitch) vagy láncöltéssel (chainstitch), a szirmoknál általában a legvilágosabb, levelek és szár esetében a legsötétebb árnyalattal.

Ha ez kész, akkor jöhet az igazi játék a színekkel, az árnyalás. Hogy ezt hogyan is kell csinálni, arról - ugyan angolul -, de ezen a honlapon találtok leírást és videót is a technikáról. Én is innen tanultam, és itt is igaz az, hogy a gyakorlással az ember rájön apró fogásokra, de az alapokhoz tökéletes információkat találtok.

A másik honlap, amit már említettem ebben a bejegyzésemben, az Trish Burr oldala, ahol már igazi csodákat talál az ember lánya, igazi mesterfogásokkal és megvásárolható fonalakkal, mintákkal, készletekkel. Ebből a két oldalból tanultam mindazt, amivel a saját képeimet hímzem. 

A fenti fotón több fázis látható egyszerre, mert van az úgy, hogy egy szirom kitöltése után egy kis változatosságra vágyom és inkább egy kontúrral folytatom. A már elkészült, fehérből rózsaszínbe forduló szirmok, a zöld kontúros levelek és a félig kész szár mellett a negyedik féle fázis azon a szirmon látszik, amiben a tű van a képen. 

Ha egy virágnál térbeli hatást szeretnénk elérni, akkor azt egy alapozással tehetjük meg. Ez annyit jelent, hogy a körvonal hímzése után először a körvonalon belül töltöm ki a legvilágosabb színnel a felületet lapos öltésekkel (satin stitch), majd a körvonalat is belefoglaló lapos öltésekkel - ahogy a képen is látható -, az előző öltések irányára merőlegesen újra befedem a szirmot. Az árnyalás csak ezután következik, de az így megemelt színezés miatt kissé kiugrik az elkészült rész. Így még plasztikusabb lehet a végeredmény. 

Amit még fontos megemlíteni ennél a technikánál, hogy csak akkor lesz élethű a kész hímzés, ha az öltések iránya megegyezik a szirmok és levelek erezetének irányával. Ez jól látszik a már bekeretezett, kész képen a leveleken. 

Minél több árnyalattal hímzünk, annál szebb lesz a végeredmény. Érdemes olyan árnyalatokat választani, amik a lehető legközelebb állnak egymáshoz, így szinte láthatatlan átmeneteket érhetünk el. Két olyan, hímzőfonalakat gyártó cég van, amelyeknek a fonalai alkalmasak minőségi hímzés elkészítéséhez: a DMC és az Anchor. A két gyár fonalainak színskálái egymásba átválthatóak, így könnyedén megtaláljuk az általunk keresett színeket.

Egy időigényes türelemjáték ez a hímzésfajta, de lenyűgöző képek születhetnek belőle. 

Megéri! :-)

Ha kérdésed merül fel ezzel kapcsolatban, tedd fel bátran!

Csodás hímzéseket kívánok mindenkinek!