Tűfestés lépésről lépésre,

avagy honnan tudom, hova kell bökni a tűt

Sokszor kérdezték már tőlem, honnan tudom, hogy hova, hogyan, milyen színű fonallal öltök egy tűfestés közben, így gondoltam, megosztom veletek mindazt, amit ezidáig "felhalmoztam" tudásként ezen a téren. :-)

Az egész úgy indul, hogy találok egy fotót vagy rajzot, ami tetszik. 

Ha fotó, akkor lerajzolom színesben, hogy könnyebb legyen az árnyalatokat fonalként elképzelni. Ezután a rajz kontúrját egy napfényes ablakon átmásolom a vászonra, amire hímezni szeretnék. 

Ha lenvászonra vagy hasonló sűrűségű anyagra esett a választás, akkor érdemes alárakni egy sűrű szövésű selymet vagy szatént, mert  sokkal szebben és biztosabban lehet így hímezni a vászonra. Mivel ennél a technikánál nagyon szorosan vannak az öltések egymás mellett vagy egymáson, egy ritkább szövésű anyagnál összecsúsznak, így nem lesz szép a végeredmény.  Amit viszont nem kell alábélelni, az a hagyományos, régi lepedővászon. Az önmagában alkalmas arra, hogy hímezzünk rá. Újra kiderült, hogy a régi dolgok többet érnek sokszor, mint új társaik, és ezzel meg is lehet menteni egy-egy szép vásznat. :-)

Hímzőkeretbe fogom az anyagot/anyagokat, és már indulhat is az öltések végeláthatatlan sora. 

Első lépésként a körvonalakat hímzem ki hátraöltéssel/gépöltéssel (backstitch) vagy láncöltéssel (chainstitch), a szirmoknál általában a legvilágosabb, levelek és szár esetében a legsötétebb árnyalattal.

Ha ez kész, akkor jöhet az igazi játék a színekkel, az árnyalás. Hogy ezt hogyan is kell csinálni, arról - ugyan angolul -, de ezen a honlapon találtok leírást és videót is a technikáról. Én is innen tanultam, és itt is igaz az, hogy a gyakorlással az ember rájön apró fogásokra, de az alapokhoz tökéletes információkat találtok.

A másik honlap, amit már említettem ebben a bejegyzésemben, az Trish Burr oldala, ahol már igazi csodákat talál az ember lánya, igazi mesterfogásokkal és megvásárolható fonalakkal, mintákkal, készletekkel. Ebből a két oldalból tanultam mindazt, amivel a saját képeimet hímzem. 

A fenti fotón több fázis látható egyszerre, mert van az úgy, hogy egy szirom kitöltése után egy kis változatosságra vágyom és inkább egy kontúrral folytatom. A már elkészült, fehérből rózsaszínbe forduló szirmok, a zöld kontúros levelek és a félig kész szár mellett a negyedik féle fázis azon a szirmon látszik, amiben a tű van a képen. 

Ha egy virágnál térbeli hatást szeretnénk elérni, akkor azt egy alapozással tehetjük meg. Ez annyit jelent, hogy a körvonal hímzése után először a körvonalon belül töltöm ki a legvilágosabb színnel a felületet lapos öltésekkel (satin stitch), majd a körvonalat is belefoglaló lapos öltésekkel - ahogy a képen is látható -, az előző öltések irányára merőlegesen újra befedem a szirmot. Az árnyalás csak ezután következik, de az így megemelt színezés miatt kissé kiugrik az elkészült rész. Így még plasztikusabb lehet a végeredmény. 

Amit még fontos megemlíteni ennél a technikánál, hogy csak akkor lesz élethű a kész hímzés, ha az öltések iránya megegyezik a szirmok és levelek erezetének irányával. Ez jól látszik a már bekeretezett, kész képen a leveleken. 

Minél több árnyalattal hímzünk, annál szebb lesz a végeredmény. Érdemes olyan árnyalatokat választani, amik a lehető legközelebb állnak egymáshoz, így szinte láthatatlan átmeneteket érhetünk el. Két olyan, hímzőfonalakat gyártó cég van, amelyeknek a fonalai alkalmasak minőségi hímzés elkészítéséhez: a DMC és az Anchor. A két gyár fonalainak színskálái egymásba átválthatóak, így könnyedén megtaláljuk az általunk keresett színeket.

Egy időigényes türelemjáték ez a hímzésfajta, de lenyűgöző képek születhetnek belőle. 

Megéri! :-)

Ha kérdésed merül fel ezzel kapcsolatban, tedd fel bátran!

Csodás hímzéseket kívánok mindenkinek!

Első tűfestéseim

Az úgy volt, hogy nagyjából másfél évvel ezelőtt bóklásztam a világhálón és mindenféle oldalba beleolvastam, ami hímzésekkel kapcsolatos volt. Az első nagy rácsodálkozásom a szalaghímzés volt (itt láthatsz egy példát rá), amit nagyon érdekesnek találtam, de kicsit soknak éreztem magamhoz képest.

Aztán rátaláltam egy honlapra, ahol meg elvarázsolódtam...  Ez a hölgy a világ másik csücskén lakik Dél-Afrikában, és csodákat művel a hímzőfonalakkal. Trish Burr a neve és órákat töltöttem azzal, hogy tanulmányoztam a munkáit. Keresgéltem sokat, gyűjtöttem az információt, elkezdtem növények, virágok fotóit keresni, olyanokét, amiket el tudtam képzelni hímzett formában is.

A véletlen műve vagy sem ;-), de mivel rajzból is érettségiztem és szeretem is, esténként ezeket a virág-fotókat lerajzoltam színesben. Úgy gondoltam, a rajz alapján könnyebb lesz majd az árnyalásokat megoldani fonallal. Miután kiválasztottam az első virágomat, elmentem és megvettem a szükséges árnyalatokat, ablakon rárajzoltam a vászonra a virág körvonalait és már hímeztem is. Az első perctől kezdve szerettem csinálni, teljesen belemerültem a "színezésbe" és meglepően jó eredmény született hibiszkuszként. 

Azt ugyan nem néztem, mennyi időmbe került ennek az elkészítése, sok-sok óra benne van, az biztos. Őszintén szólva azonban nem számít, hány órámba telt, mert maga a hímzés a lényeg. 

Első sikeremen felbuzdulva már terveztem a következőt, így lett ajándék a pipacsos hímzés Édesanyának...nagyon örült neki! :-)

És innentől nincs megállás...ugyan lassabban haladok ezekkel a szépségekkel, mint azt szeretném és még a keretezésen van mit csiszolni, de a lényeg még mindig, hogy rátaláltam egy technikára, ami rólam szól. Növényeket rajzolok, színezek és hímzek, lehetőleg minél élethűbben - ez a kettő együtt maga tökély számomra.  :-)

Tavaly, karácsony közeledtével gondolkodtam azon, hogyan vihetném át hímzett virágaimat már tárgyakra is. Megszületett a gondolat a fejemben szív formájú lógókról téli növényekkel... 

A latin nevek azért kerültek rá a szívek hátoldalára, mert tudományos fokozatom bizonyítja, hogy szeretem a növényeket és ezekkel a nevekkel ébredtem és aludtam el éveken át. A mai napig szeretem a hangzásukat, sokszor ez jut eszembe a magyar név helyett még mindig - hogy ez jó-e vagy sem, az más kérdés.  ;-)

Egy biztos: rengeteg gyönyörű növény és virág vesz körül minket, így még sokáig válogathatok köztük és hímezhetem őket kedvemre.

Generációkon át

Néhány napja olyan érzésekkel és élményekkel találkoztam, amit talán megismételni nem is lehet...

Elővettem, kimostam és kivasaltam azokat a kis rékliket és főkötőket, amiket a nagymamám varrt és hímzett akkor, amikor a fia - aki később az én keresztapám lett -, és később lánya - anyukám - születtek. Pirinyó ruhadarabok 70 és 63 évvel ezelőttről...épségben, tisztaságban, emlékekben gazdagon... most az én lányom születését várják. 

Három generáció egymás után ugyanabban a ruhában...Hihetetlen! 

Amikor kislány voltam, megkaptam ezeket a ruhácskákat azokkal a réklikkel és kardigánnal együtt, amiket szintén családunk egyik tagja horgolt annak idején bátyámnak és nekem. Hajni babám "használta" őket egy darabig, aztán tizenévesen gondosan elraktam őket egy dobozba, hogy évekkel később, most elővehessem. A kissé nehézkes megtalálás  ;-)  után meghatódva vettem elő őket újra, tudván, hogy hamarosan az én kislányomra adhatom rá őket és babázhatok  - immáron a saját gyerekemmel.

Lenyűgöz nagymamám türelme és aprólékossága a hímzéseket látva... és láss csodát, a fehér darabon tűfestéssel hímzett virágok díszlenek.  :-)  Ő sokféle kézimunkát ismert és gyönyörűen alkalmazta mindet. Nekem ebből a tűfestés jutott. 

 Alig várom, hogy a lányomon láthassam ezeket a kis csodákat! Már csak 2 hónap.  :-)

A kezdetektől...

Hogy kerültem én ide? 

Hogy jutottam el odáig, hogy blogot írok - magamról, arról, ami mozgat, ami rólam szól?
Miért vannak körülöttem régi korok tárgyai?
Miért növények képét hímzem?

Az eddigi összes év az életemben hozzájárult az előbbi kérdések válaszához. Már kislány koromban begyűjtöttem otthon azokat a régi tárgyakat, amelyeket Édesanya átengedett az én fennhatóságom alá. Újra és újra feltettem a kérdést: "Enyém lehet?". Kialakítottam a szobámban egy sarkot, amit ezeknek a tárgyaknak és könyveknek tartottam fenn, időről időre átrendeztem, leporoltam őket, gyönyörködtem bennük. A család minden ágáról került hozzám valami, amit talán más már régen kidobott volna...sámfa, manikűr készlet, zsebkendők, dominó, mackók, vasaló, szita, hímzőkeret...a lehető legkülönbözőbb dolgok. Nagy becsben vannak a mai napig, és remélem, hamarosan eljön az a nap és hely, amikor újra méltó helyüket foglalhatják el egy számukra megálmodott helyen (ehhez előbb nagyobb helyre kell költözni ;-) ). 

A családom mindkét ágának női felmenői kézimunkáztak. Horgoltak, kötöttek, gobelint hímeztek, azsúroztak, varrtak...és közben beszélgettek. Ezt már csak Édesanya elmeséléséből tudom, mert kisgyerekként elvesztettem őket, de a kép a fejemben tisztán él, mintha én is ott ültem volna közöttük... 

Mindezek ellenére tény, hogy soha nem érdeklődtem a kézimunka iránt. Tudom, ez meglepő azok után, amit az imént írtam, de így van. :-) 
Gyerekként is szívesen adtam saját készítésű ajándékot, gyöngyöt fűztem, gipszet öntöttem, stb., de nem lett a hobbim abban az időben. Tűről, cérnáról hallani sem akartam.

Egészen 32 éves koromig biztosan jót nevettem volna azon, ha valaki azt mondja, hogy hamarosan varrni, hímezni fogok és még élvezem is. 

A gondolat, hogy: "Ezt én is meg tudom csinálni!", 2012 késő nyarán jött, mint derült égből az a bizonyos villám. Néhány hónap múlva már varrógépet vettem! Magam sem tudtam igazán, mi lesz, de nagyon élveztem. Persze interneten rákattantam a témára, és rátaláltam olyan emberekre, akik hasonlóan látják a világot és korábban bele mertek fogni önmaguk megvalósításába. Ráleltem arra a hímző technikára, ami számomra maga a gyönyörűség: tűfestés - angol fordításból. Azóta szinte nincs olyan nap, hogy ha csak 1-2 öltéssel is, de ne kerüljek közelebb egy újabb darab elkészüléséhez. 

Szívem egy másik csücske a növényvilág, nem tudok betelni a csodájával. Még papírom is van arról, hogy szeretem a növényeket. :-) Egyelőre kert hiányában be kell érnem a körülöttem levő cserepes növényekkel, de mindennek eljön a maga ideje - már alig várom! ;-) 

Itt ér össze mindaz, ami rólam szól és lesz belőle egy hímzett virág vagy levél, aminek még a latin nevét is odacsempészem valahova.

És ezzel eljutottunk a jelen pillanatig, ahol már közzé teszem mindazt, ami bennem találkozott, és reménykedem, hogy ezzel örömet szerezhetek másoknak. A fejemben egy kép van, amin Te, Kedves Olvasó egy csésze kávé vagy tea társaságában pihenésre, kikapcsolódásra vágyva örömet lelsz fotóimban és írásaimban.

Remélem, tényleg így van!  :-)

Szeretettel, Kata