Mézeskalács kicsit másként


Az egyik legjobb része a karácsonyi készülődésnek, amikor a ház megtelik a sülő mézeskalácsok illatával. Sok évvel ezelőtt kaptam egy nagyon kedves tanítványomtól a receptet karácsony előtt, azóta kötelező megsütni minden évben. A recept egy sok-sok éves tapasztalatok alapján kialakult és bevált darab, ami nem is csoda, hiszen - ahogy egy cikkben olvastam -, a karácsonyi mézesek Nagyasszonyától származik. A tanítványom az ő barátja, így a recept másodkézből került hozzám. Polgár Zsuzsával  - Az Év Kézművese 2013-ban! - már találkoztam adventi vásárokon, valóban csodákat művel, hihetetlen aprólékossággal díszíti a sütiket. Ezúton is hálás vagyok neki azért, hogy ilyen bőkezűen osztogatja tudását és tapasztalatát a receptekkel együtt.

Eleinte csak figurás mézeseket sütöttem, aztán a sógornőmnél láttam a lekvárral töltött verziót, ami egy igazi nyalánkság. Nem tudom, ő milyen tésztából csinálta, én kipróbáltam a tuti receptemmel, bevált. A lekvár miatt puha marad az egyébként ropogósra sülő figurák esetében. 

A receptet nyugodt szívvel teszem közzé, hiszen a tulajdonos is rengeteg embernek elmondta már tanácsaival együtt. Pontosan úgy készítem, ahogyan le van írva, kivéve, hogy én vajjal sütöm. Mindig ugyanolyan finom lesz a végeredmény.

A lekváros mézesnél ugyanígy készül a tészta, pihentetem az előírtak szerint. Amikor eljön a pillanat, a felét átgyúrom, majd kinyújtom 1-1,5 mm vastagra, lehetőleg négyszögletes formára, így könnyebb tölteni és sodorni. Ha ez megvan, jöhet bele a lekvár. Fontos, hogy sütésálló lekvár legyen, különben kifolyik a tésztából sütés közben. Szóval megveszem a hagyományos vegyes gyümölcsízt, az vágható, "formatartó". Ha létezne még, akkor kipróbálnám a békebeli, piros vegyes gyümölcsízzel. ;-) A mai változat műanyag dobozban kapható, abból egy fél cm-es szeletet próbálok kihalászni, lehetőleg egyben, hogy könnyen vághassak belőle kb.3-4 mm-es csíkokat, így egy nagyjából 0.5 x 0.3 cm-es rudat kapok (ha kisebb, az sem baj). Átemelem a kés élén a tészta hozzám közeli szélére. Ha végig értem a szélen és ott a csík lekvárból, sodrok rajta egyet, így betakarom a lekvárt, majd még egyet sodrok, hogy biztosan ne süljön ki a lekvár. Amint egy ilyen kukac előállt, levágom közvetlenül a széle mentén,  és mehet a tepsire. Ott lehet nyugodtan kanyarítani, ha hosszabb a kukac, mint a tepsi, nem törik meg, nem folyik szét. Ha egy tepsi megtelt, megkenem tojással és mehet a sütőbe, mint minden más mézeskalács.

Sütés után így néz ki felhalmozva a vágódeszkán, hogy kihűljön. 

 Az idei adag este 11-kor lett kész, így éjszaka kint volt az asztalon a konyhában. 
Ma délelőtt vágtam fel az egészet, és tettem fém dobozba. 

Azt sajnos nem tudom megmondani, meddig áll el, mert általában szilveszterre már híre-hamva sincs. ;-)

Teával, kávéval, forró csokival, kakaóval vagy csak úgy! :-) 

1. szülinapi zászlófüzér - bunting

Jó, tudom, kissé megkésve mutatom, de Enikő 1. szülinapjára varrtam ezt a zászlófüzért (ha ez a magyar neve), ráadásul ez az első, amit varrtam eddig.  Tapasztalatból mondhatom, annyira egyszerű a történet, hogy bátran neki állhat az, aki egy cseppnyi késztetést érez egy hasonló darabhoz - és jó, ha van varrógépe.

Mire van szükség hozzá?

- mintás / egyszínű anyagok tetszőleges számban
- szalag, amitől füzér lesz belőle
- minta a háromszögekhez
- cérna, olló, gombostű
- evőpálcika / kötőtű a kifordításhoz
- varrógép 
 

A terv az volt, hogy valami csajos, kedves, mégis visszafogott darab szülessen, hogy akár tizenévesen is szeresse még. Rengeteg példát néztem meg az interneten, láttam egy és két oldalas szépségeket is. Most a két oldalast választottam, mert szeretném, ha nem csak falnál lóghatna, hanem akár átlósan is a szobájában. (Az egy oldalast el tudom képzelni akár egy nyári kerti partira - sokkal gyorsabb az elkészítése, akár varrógép nélkül is megoldható.)
Átnéztem a készleten levő anyagaimat és négyet kiválasztottam. Ezekből kettő ingként kezdte életét és most zászlóként él tovább egy kis darabja, a másik kettő méterben kapható. 

Kerestem egy mintát a háromszögekhez  - persze házilag is megrajzolható. Átmásoltam egy kartonpapírra a megfelelő méretet, hogy könnyebb legyen sokszor átrajzolni az anyagokra.

Igyekeztem jól kihasználni az ingeken levő helyet, figyelve a varrásráhagyásra is, majd megtűztem őket, hogy úgy is maradjanak, ahogyan terveztem. 

Azt, hogy mennyi zászlót kell kiszabni, sok minden befolyásolja. Hova szánom az elkészült füzért? Mennyi szalagot vettem előzőleg a boltban?  ;-) Mekkora távolságot szeretnék a zászlók között?

Nekem adott volt a 3 méter ripsz szalag, amit azelőtt vettem meg, mielőtt kitaláltam volna, hova szeretném rakni. Utólag persze kiderült, hogy akár 1 méterrel is vehettem volna többet. 
Tanulság: gondold végig, hova szánod a füzért, és mérd meg, mekkora szalagot kell venned hozzá. :-)
Kiszámoltam, hogy 15 darab zászló kell, ha 6 cm-t hagyok a háromszögek között.

Megvarrtam az összes zászlócskát, majd kifordítottam  őket az evőpálcikával, gondosan ügyelve a csücskökre. Aztán jöhetett a vasalás.

Kipróbáltam, hogy félbe lehet-e vasalni a szalagot, hogy könnyebb legyen megtűzni. Rájöttem, hogy a ripsz szalagot nem lehet vasalni, mert túl kemény a tartása és nagyon csúszik.
A szalagra úgy tűztem fel őket, hogy a háromszögek felső éle a szalag feléhez kerüljön. Hármasával tűzdeltem és mértem a 6 cm-eket, így könnyű volt kezelni az éppen varrható részt.

Az elkészült füzértől azonnal mosolyognom kellett! :-) Nagyon helyes lett a végeredmény, Enikőnek is tetszett, azóta is nevet, amikor megérintjük a csücsköket. 

Biztosan varrok még hasonlót, igazán egyszerű volt. A leghosszadalmasabb a tűzés volt a szalagra varrás előtt. Talán, ha valakinek nagy gyakorlata van, azonnal varrhatja a zászlókat tűzés nélkül. Én szeretek biztosra menni. 

Lehet betűket is applikálni a zászlókra, így felirat is készülhet - akár szülinapra, vagy karácsonyra, névvel ellátva... Sok ötlet jutott eszembe,  miközben varrtam. Ez is bizonyítja, hogy akkor jön az ihlet, amikor nagyon benne vagyok egy adott témában. 

A szoba kapott egy kis vidámságot, azok a pillanatok pedig, amikor Eni rájuk néz, nem pótolható semmivel.