2014. október 20., hétfő

Tűfestés lépésről lépésre,
avagy honnan tudom, hova kell bökni a tűt


Sokszor kérdezték már tőlem, honnan tudom, hogy hova, hogyan, milyen színű fonallal öltök egy tűfestés közben, így gondoltam, megosztom veletek mindazt, amit ezidáig "felhalmoztam" tudásként ezen a téren. :-)

Az egész úgy indul, hogy találok egy fotót vagy rajzot, ami tetszik. 


Ha fotó, akkor lerajzolom színesben, hogy könnyebb legyen az árnyalatokat fonalként elképzelni. Ezután a rajz kontúrját egy napfényes ablakon átmásolom a vászonra, amire hímezni szeretnék. 



Ha lenvászonra vagy hasonló sűrűségű anyagra esett a választás, akkor érdemes alárakni egy sűrű szövésű selymet vagy szatént, mert  sokkal szebben és biztosabban lehet így hímezni a vászonra. Mivel ennél a technikánál nagyon szorosan vannak az öltések egymás mellett vagy egymáson, egy ritkább szövésű anyagnál összecsúsznak, így nem lesz szép a végeredmény.  Amit viszont nem kell alábélelni, az a hagyományos, régi lepedővászon. Az önmagában alkalmas arra, hogy hímezzünk rá. Újra kiderült, hogy a régi dolgok többet érnek sokszor, mint új társaik, és ezzel meg is lehet menteni egy-egy szép vásznat. :-)
Hímzőkeretbe fogom az anyagot/anyagokat, és már indulhat is az öltések végeláthatatlan sora. 


Első lépésként a körvonalakat hímzem ki hátraöltéssel/gépöltéssel (backstitch) vagy láncöltéssel (chainstitch), a szirmoknál általában a legvilágosabb, levelek és szár esetében a legsötétebb árnyalattal.

Ha ez kész, akkor jöhet az igazi játék a színekkel, az árnyalás. Hogy ezt hogyan is kell csinálni, arról - ugyan angolul -, de ezen a honlapon találtok leírást és videót is a technikáról. Én is innen tanultam, és itt is igaz az, hogy a gyakorlással az ember rájön apró fogásokra, de az alapokhoz tökéletes információkat találtok.
A másik honlap, amit már említettem ebben a bejegyzésemben, az Trish Burr oldala, ahol már igazi csodákat talál az ember lánya, igazi mesterfogásokkal és megvásárolható fonalakkal, mintákkal, készletekkel. Ebből a két oldalból tanultam mindazt, amivel a saját képeimet hímzem. 


A fenti fotón több fázis látható egyszerre, mert van az úgy, hogy egy szirom kitöltése után egy kis változatosságra vágyom és inkább egy kontúrral folytatom. A már elkészült, fehérből rózsaszínbe forduló szirmok, a zöld kontúros levelek és a félig kész szár mellett a negyedik féle fázis azon a szirmon látszik, amiben a tű van a képen. 
Ha egy virágnál térbeli hatást szeretnénk elérni, akkor azt egy alapozással tehetjük meg. Ez annyit jelent, hogy a körvonal hímzése után először a körvonalon belül töltöm ki a legvilágosabb színnel a felületet lapos öltésekkel (satin stitch), majd a körvonalat is belefoglaló lapos öltésekkel - ahogy a képen is látható -, az előző öltések irányára merőlegesen újra befedem a szirmot. Az árnyalás csak ezután következik, de az így megemelt színezés miatt kissé kiugrik az elkészült rész. Így még plasztikusabb lehet a végeredmény. 


Amit még fontos megemlíteni ennél a technikánál, hogy csak akkor lesz élethű a kész hímzés, ha az öltések iránya megegyezik a szirmok és levelek erezetének irányával. Ez jól látszik a már bekeretezett, kész képen a leveleken. 

Minél több árnyalattal hímzünk, annál szebb lesz a végeredmény. Érdemes olyan árnyalatokat választani, amik a lehető legközelebb állnak egymáshoz, így szinte láthatatlan átmeneteket érhetünk el. Két olyan, hímzőfonalakat gyártó cég van, amelyeknek a fonalai alkalmasak minőségi hímzés elkészítéséhez: a DMC és az Anchor. A két gyár fonalainak színskálái egymásba átválthatóak, így könnyedén megtaláljuk az általunk keresett színeket.

Egy időigényes türelemjáték ez a hímzésfajta, de lenyűgöző képek születhetnek belőle. 
Megéri! :-)

Ha kérdésed merül fel ezzel kapcsolatban, tedd fel bátran!
Csodás hímzéseket kívánok mindenkinek!









2014. október 5., vasárnap

Könyveknek szeretettel




Sokszor kiderült már, hogy bizonyos szempontokból nem a mai kor gyermeke vagyok. Amikor mindenki ""türűgetős" telefonokkal (ahogy egy kedves, idős bácsi mondta), tablet-ekkel, e-book-okkal rohangál, én "nyomógombos" telefont használok, könyveket gyűjtök és szeretgetek itthon. Szerencsés vagyok, mert örököltem nagyszülőktől sok szép, értékes darabot. Méterekben lehet mérni a könyvek mennyiségét itthon és ez jó. Szeretem megfogni, kinyitni őket, beleszagolni a lapok közé, mert olyan hangulatot árasztanak - különösen a régi darabok -, ami lassan eltűnik ebben a rohanó világban.
Jó bekuckózni egy nagy fotelba egy meleg takaró és egy csésze forró tea társaságában, kinyitni az éppen olvasott regényt és olvasni...olvasni... Mindez hogy nézne ki egy digitális kütyüvel a kezemben?! :-)

Amióta elkezdtem komolyabban kézügyeskedni, a könyvek sem maradhattak ki. Az első könyvjelzők drótból és gyöngyökből készültek, filigránok, játékosak lettek.


Ha egy régi könyvet vettem le a polcról, hiányzott egy borító, amivel védhetem addig, míg vissza nem kerül a helyére - így születtek meg a könyvborítók, hol rusztikus, hol romantikus változatban. 

 

Később egy kedves kérésnek tettem eleget egy borítóval, ami az Anyák könyve címet kapta - anyák gyűjtik benne össze gondolataikat és tanácsaikat egy kislánynak.


Született borító Bibliához is...


Aztán, egy barátoknál töltött nap során felmerült a strapabíró, gyerekbiztos könyvjelző kérdése. Sok verzió végig gondolása után készültek el az első mágneses darabok, kibélelve, levarrva, egyénivé alakítva.  

 
  
Valahogy úgy vagyok a könyvjelzőkkel, mint a bögrékkel - soha nincs elég belőlük. ;-) Így aztán újabb ötletek valósultak meg szalagos formában ásvány- és üveggyöngyökkel, fém díszekkel. 




Tudom, hogy a férfiak sokszor megelégednek egy papírfecnivel is könyvjelző gyanánt, de reménykedem benne, hogy vannak még olyanok is, akik többre vágynak, akik szívesen használnak valami hozzájuk passzoló emlékeztetőt arra, hol is tartanak az olvasásban. Amikor rátaláltam a bőr szalagokra, nagyon megörültem, mert azonnal tudtam, hogy ez az, amivel igazán pasis könyvjelzőket készíthetek. De mit tegyek rá díszként? Gyöngyöket? Kis fém fityegőt? ... Miért ne? Hiszen ezeknek is megvan a keményebb vonala, az érdeklődési körükhöz jobban illő formák - lovaglás, bazaltkő, viharlámpa...


Most pedig megyek, főzök egy teát, előveszem az egyik kedvenc bögrémet, és olvasok egy kicsit...   :-)