Hosszú hónapok után végre újra eljutottam oda, hogy hímezzek és varrjak kicsit. A költözés, Enikő várása és megszületése kissé megnehezítette ezeket a dolgokat, de lassan megtalálom a módját és idejét mindennek, amit szeretek.
Egy nyuszit szeretnék varrni Lánykámnak húsvétra (remélem, el is készül ;-) ), amit már kiszabtam és belehímeztem a füle belsejébe egy életre - vagy még tovább - szóló üzenetet:
Szívet melengető érzés volt, amikor felismertem a helyzetet: Enikő aludt a kiságyában az emeleten, ropogott a tűz a kazánban, az első dolgot varrtam a lányomnak és kint sütött a nap...megálltam a varrással, elmosolyodtam, megköszöntem és hálát adtam mindezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése