Enikő

Két hónappal ezelőtt egy új világ nyílt meg előttem azzal, hogy megszületett kislányunk, Enikő.

Ennyi idő elteltével már látom, hogy erre az új minőségre nem lehet felkészülni. Hiába látja az ember családban, barátoknál a kisgyerekes időszak örömeit és nehézségeit, hiába beszélget részletesen erről olyan emberekkel, akik már sok éves rutinnal rendelkeznek ezen a téren, hiába mondanak ők bármilyen tanácsot, ötletet, a megélt valóság egészen más. 

Amikor a nap 24 órájában állandóan ott van melletted és együtt örülsz és sírsz vele, ringatod, mesélsz neki az élet nagy dolgairól és egyszer csak rád néz...nem valahova egy messzi távolba, nem a ruhádra, nem a lámpára... A szemeidbe...és először nézhetsz igazán az ő szemeibe és láthatod a tekintetét... Az maga a csoda! 

Ezt aztán sok újabb megélt csoda követi, és mindaz a fáradtság, amit eközben összeszedsz, arra az 1-2 pillanatra valóban szerte foszlik.   

És jönnek az újabb napok és csak az tűnik fel egy idő után, hogy megint fürdetni kell.

És tudod, hogy ezentúl hosszú éveken át mindig így lesz.

Jönnek majd az esti mesék, az anyák napi óvodai versek, az első iskolai nap, érettségi, esküvő...és Te csak ringatod, ringatnád még a babádat...