2016. november 21., hétfő

Első játszókönyvem


Azt hiszem, elmondhatom, hogy ekkora dolgot még nem alkottam. Amikor megszületett Enikő 2 éve, akkor kezdtem nézegetni, gyűjtögetni busy/quiet book témában a fotókat, technikákat, ötleteket. Magyar nyelven még nem láttam hivatalos elnevezését, ezért úgy döntöttem, én játszókönyvnek hívom. 

A fő forrásom a Pinterest, a saját gyűjteményemet Quiet books címen megtalálod. A sok-sok ötletből kiválogattam a kedvenceimet, azokból kezdtem el a saját verziómat elkészíteni Enikőre szabva. 

A borító természetesen lila hátteret kapott, ez a kedvenc színe a Kisasszonynak, a fotó pedig cserélhető, a keret felső részét nyithatóvá alakítottam. A kép elé tettem egy átlátszó, vastagabb fóliát (lefűzött oldalak elé szokták borítóvédőként használni), hogy a kép ne sérüljön. 





Száröltéssel hímeztem és egyben rögzítettem is a betűket és a füvet. Alapelvem volt a készítés során, hogy semmit nem ragasztok. Ezt persze később minimálisan, de meg kellett szegnem technikai okok miatt. Túléltem. :-)

A következő a szivárványos oldal lett, ezzel is jól elszöszmötöltem, mire kivágtam minden ívet és felvarrtam. És akkor még a gombokig el sem jutottam. Tudtam, hogy a színek párosítása nem lesz kihívás, de utóbb bebizonyosodott, hogy szívesen játszik így is ezzel a csupaszín oldallal. 









Terveim szerint a másik oldal itt a felhős-napos oldal lett volna, de persze a legvégén elrontottam az összeállításnál. Amikor a rögzítő gyűrűket ütöttem be az oldalak szélére, a rossz oldalt választottam, így megcserélődött a másik felével. Utólag talán nem is nagy baj, de akkor nagyon bosszantott. 

Napocska helyett a forma-párosító került a második oldalra. Itt sem a formák párosítása a feladat Enikőnek, mert ezen már túl vagyunk, hanem a tépőzár és a mágnes széttépés nélküli kinyitása. Táskákba való mágnest tettem a borítékba, ez jól bírja a kiképzést.



És végre jöhet a Napos oldal. Elérkeztünk az egyetlen ragasztott részlethez, ugyanis nem kaptam felvarrható mozgó szemeket, így maradt a ragasztott verzió a Nap szemeihez. 
A felhőbe varrt cipzár Anyukám kezeit dicséri, mert ehhez a mutatványhoz még nem jutottam el az önfejlesztő varró-tanfolyamomban. 
A felhő jobb oldalán mágnes tartja ott a szélét, ha a Nap elbújna kicsit magánéletet élni. 
;-) 
Az eső eleredéséhez szükséges húzó mozdulat még nehézkes Kétévesemnek egyedül, de pont ezért került bele. A szalagokra fűzött gyöngyök mozgathatók, attól függően, hogy csak szitál vagy zuhog a csapadék.






 Az eddigi oldalak elkészítését messze felülmúlta részletességben a következő, a gyümölcs szüretelés. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Patent az almáknál, francia kapocs a cseresznyéknél, tépőzár a körtéknél, mágnes a kosárnál. Ezzel a fejezettel játszik legtöbbet a Kisasszony, megetetett már minden és mindenkit, aki él és mozog a gyümölcsökkel. 






A gyümölcsöket is kézzel készítettem, alma szárral és fénnyel, cseresznye 
(fagyöngyök) levelekkel szalagból, körte levéllel filcből.













A bokorban elbújó béka nagy sikert aratott, de talán még ennél is jobban szeretgeti a kosár alatt megbúvó katicát - ami egyébként gyerekkoromból megmaradt üveggomb.











Az eddigi utolsó oldal a sajtban bujkáló kisegér, ami el tud rejtőzni a házikójában is akár - ez talán nagyobb népszerűségnek örvend, mint a sajt lyukaiban való szaladgálás. ;-) 








Gyapjú- és barkácsfilcet is használtam, turkált ingeket szabtam fel háttérnek, a gombokat a Filc és gombok oldalról rendeltem, a mágneseket bőrboltban és hobbi boltban vettem. A bogyós gyümölcsként életre kelő gyöngyök a készletemből kerültek elő.


Eddig jutottam Enikő születésnapjáig, de még tervben vannak további oldalak és a hátlap is. 
Minden nap játszunk a könyvvel, csodás érzés, hogy megvalósíthattam egyik álmomat Enikő számára. Sok-sok óra munka van mögöttem, de minden perc megérte!











 




2016. október 28., péntek

Sapka - kosár


A minap kutakodtam a szekrényemben, egészen mást keresve, miközben rátaláltam egy régi gyapjú sapkámra. Régóta nem hordom már, mert az én kis habfalatos bőrömet böki a gyapjú, és soha nem volt igazán az én fejrevalóm. De tetszik a színe, a formája, az egyszerűsége...Forgattam a kezemben, mit is kezdjek vele? Adjam el? Adjam oda valakinek? De hiszen tetszik, csak nem hordom.  ;-)

Ahogy nézegettem, egyszer csak kifordítottam... És jött a szikra! Azonnal elindul a hangya a fejemben, hogy megtalálja a hozzávalókat. 
Kosarat csinálok a sapkámból! De miből legyen a füle? Eszembe jutott, hogy tizenéves koromban sokáig hordtam a csuklómon vastagabb bőrszíjat karkötőként, ami még meg is van.




A kifordított sapkának megmértem, mekkora fül állna jól, levágtam a darabot a szíjból, bedugtam a szájánál az első sor kötés alatt az egyik lyukba, csomóra kötöttem. Ugyanez még egyszer a másik oldalon és kész.





Persze Enikő azonnal rárobbant és egy harmadik funkcióval ruházta fel az egykori sapkát: befogta fazéknak az éppen ebédre szánt kártyalapokhoz. :-)
És nem utolsó sorban a fotón jól látszik a csomózás a füleknél.

Azzal, hogy kifordítottam, tartást kapott az oldala, tökéletesen működik kosárként. 






Öröm és boldogság! 
Most azon gondolkodom, hogy a sapkához tartozó sállal mit is kezdjek.  ;-)




2016. szeptember 25., vasárnap

Pulóverből tök


Szeretem az egyszerű dolgokat, amik gyorsan elkészülnek. Miért? Mert Kétévesem még nehezen tűri, ha magára hagyom, vaaaaagy én tűröm nehezen, ha nem látom, mit is csinál. Különösen, ha túl nagy a csend...
Szóval egy időre száműztem az időigényes, bonyolult dolgokat. 

Közeleg az ősz és motoszkált bennem egy tavaly megtalált dekorációs ötlet, amihez idén el is jutottam. Lassan hagyománnyá válik nálam, hogy adott ötletet következő szezonban valósítom meg.

Egyszerű, gyors, varrás nélküli tök készítése egy már elnyűtt pulóver ujjából.

Mi kell hozzá?
- pulóver
- kender kötél / juta madzag / spárga - kinek melyik elnevezés/lehetőség tetszik
- tömő anyag (én rövidáru boltban vettem)
   - esetleg bab/rizs/kavics nehezéknek - elhagyható
- olló

Levágom a pulóver ujját nagyjából a felénél (a tök mérete függ a levágott darab hosszától - rövidebb, ergo kisebb tök). A spárgából vágok 6 egyforma hosszúságú darabot, ami kicsit túlnyúlik a pulcsi-darab hosszán. A 6 madzag-szakaszt összefogom, az egyik végét csomóra kötöm.



A kifordított !!! ujjrész végéhez belülről beteszem az összecsomózott madzagot, összefogom az egészet és megkötöm kívülről.


Visszafordítom színére a pulóvert, így az alján kilógnak a leendő barázdákat adó spárgák.



Megtöltöm, kitömöm a tök belsejét.



Ha már kellően duci a tök, bekötöm a száját.



Egyenletesen elosztva, alulról az összekötött szája felé, fogom a spárga darabokat és a barázdákat meghúzom velük. Itt ügyesnek kell lenni, mert ezek a fránya madzagok óvatlanul és észrevétlenül kicsúsznak a kezeink közül és packáznak velünk. Erősen tartva tök nyakánál a madzagokat, újra szorosan összekötjük az egészet, de már nem vágjuk el a spárga végét!!!!!! 

Most, hogy elengedhetjük a tököt, lehet még igazítani a barázdák mélységén.



  
Ha már tetszetős és szimpatikus a tök formája, akkor a le nem vágott spárgát elkezdem szorosan, egyik kört a másikhoz illesztve, felfelé betekerni a megmaradt anyagot - ez adja a szárát a töknek. Szorosan tartva az egészet, eljutva az anyag tetejétől kicsit lejjebb, visszaindulok a tekeréssel, de már nem egymáshoz illesztve a köröket, néhány tekeréssel visszamegyek a nyakához, ahol a spárga másik, meghagyott végével megkötöm csomóra.







Ha ez megvan, lehet szusszanni egyet és örülni a majdnem kész töknek.

A spárgát elvágom, hagyok egy kis részt azért, hogy az legyen a "szára a már leesett levélnek". Ha vastagabb kötelet választunk, akkor a szálakra szétszedett madzag bekunkorodik - még autentikusabbá téve kicsiny tökünket.
Levágom a kilógó anyagdarabot, kb 2 mm-rel az utolsó kör spárga felett.
Beigazítom a frizuráját ééééééés kész!


Elkészíthető mindez egy régi ing ujjából is. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy a mandzsettánál szétnyílik a kitömés során a tök oldala. Ezt a gondot egy kicsi biztosító tű tökéletesen megoldja. Persze be is lehet varrni, de akkor már nem igaz, hogy varrás nélkül elkészíthető. Meg jól is áll neki a kicsi tű, rusztikusabb lett tőle.



A 3. pulóveremet szabtam fel egy tök kedvéért. :-) Az inget pedig turkáltam korábban, kizárólag az anyaga miatt.

Azt hiszem, idén már nem csinálok többet. Pedig jó móka! Nagyjából negyed óra alatt elkészül és nagyon helyes, gyerekbiztos dekoráció az őszi hónapokra.

Lehet, hogy egy narancssárgás, vöröses tök még jól jönne.  ;-)





 







2016. augusztus 29., hétfő

Fűszeres füge lekvár




Folytatódik a gyümölcsök megmentése - legalább részben - a kertünkben. Az újabb kihívást a füge jelentette idén, mert a hatalmas bokor azt vette tervbe, hogy hálából a száraz ágak tavaszi kivágásáért rengeteg pici gyümölcsöt szeretne beérlelni. Szerintem duplája lett a tavalyi méretének, ki kellett kötni néhány ágat, hogy közlekedni tudjunk mellette. 




A sima cukros füge lekvárt én annyira nem szeretem, nekem hiányzik belőle a pikáns íz. Így aztán, amikor először le tudtam szedni 1.5 kg-nyi gyümölcsöt, kerestem receptet hozzá. Találtam is egy szívemnek és ízlelőbimbóimnak is kedveset Ágni konyhájában. Szívemet melengető, mert a recept krétai eredetileg, Görögország pedig szívem egyik csücske a sok közül. Tetszett a fűszerezése is, így ezt főztem meg. 



A "hogyan készül" részt nem írom le, a linken fotókkal együtt tökéletes leírása van. Kicsi változtatást tettem bele a végén, mert nem 2 ek citromlevet tettem bele, hanem 2 egész citrom levét. Megkóstoltam, és nekem nagyon édes volt - persze, hiszen görög konyha! :-)
Bőven elbírja a 2 citromnyi mennyiséget, nem érezhető külön benne az íze.

Ha pedig legközelebb csinálok ilyet, akkor már őrölt formában teszem bele a fűszereket, de ez mindenkinek a saját praktikája. 



Az elkészült lekvár aromás, keleties, tökéletes állagú ínyencség lett. A másfél kg-ból 9 kicsi üveg telt meg.

Öröm és boldogság!



2016. augusztus 18., csütörtök

Koszorú, koszorú...


Számtalan előnye van annak, hogy ismét kertes házban élhetek. Egyikük az itt található növények sokasága, ami néha kicsit elvadul itt-ott, de jól megvagyunk egymás mellett. :-)
A szomszédunk falán terebélyesedő ötlevelű vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia) néha elég nagy gondot okoz, de ma új értelmet nyert az itt léte számomra. 

Régóta szerettem volna valami olyan dekorációt a melléképületek falára, ami bírja az időjárás viszontagságait, variálható és természetes. Amikor neki estünk és megrendszabályoztuk kicsit a vadszőlőt, kipattant a fejemből egy koszorú képe. Összegyűjtöttem 8-10 hosszú hajtást és leszedtem a leveleket róluk. Utána elmentünk egy hétre a Balatonra, így aggódtam, hogy mennyire száradtak ki a koszorú elkészítéséhez. 





Fogalmam sem volt, hogyan fogom megcsinálni a koszorút, mivel ez volt az első teszt alany számomra. A már levágott, megbarnult vesszőket, köralakra formáztam és legnagyobb meglepetésemre majdnem úgy is maradtak. A néhány napos száradás jót tett nekik, elvesztették rugalmasságukat, de még nem száradtak ki teljesen ropogósra. Vágtam 1-2 újabb vesszőt, azokat is megkopasztottam. Bal kezembe fogtam a koszorút, jobb kezemmel elkezdtem körbetekerni a friss, zöld, még ruganyos hajtásokkal. Sem ragasztót, sem drótot, semmilyen kötözőt nem használtam. Önmagát tartja a zöld vessző-tekeret. :-) A végét betűrtem a már feltekert részek alá és kész!
5 (!) perc alatt készen volt a koszorú!!! Azonnal felakasztottam egy szögre a falon, hogy kiderüljön, nem deformálódik-e el. A saját súlyát bírja, azóta is ott lóg.





Kifejezetten tetszenek ezek a kis kunkorok a vesszőkön! :-) Azóta persze a zöld részek is kiszáradtak, de a formát megtartották, egyben van az egész. 





Évszaknak és kedvnek megfelelően lehet dekorálni, de önmagában is mutatós. Rusztikus, természetes, egyszerű. Azt hiszem, még várat magára néhány kisebb-nagyobb darab a még zöldellő hajtásokból.