Talpas kínáló átfestve


Sokszor veszek olyan holmit a piacon, amiről azonnal tudom, hogy át fogom alakítani. Ezt a kínálót még tavaly ősszel vettem a pécsi vásárban, a formája és a szélén a csipkeszerű díszítés azonnal megtetszett. A néni váltig állította, hogy ezt szépen le lehet tisztítani, ki lehet fényesíteni, csak egy "kis mosogatás" kell neki. Itthon azonnal kipróbáltam, amit ő mondott, bár már akkor tudtam, hogy le fogom festeni, de persze semmi nem történt. Nem akartam nekiesni és súrolni, soha nem lett volna a régi, ebben biztos vagyok. Különben sem tetszett volna fényes ezüstben. 

A fehér mellett döntöttem, mert olyat szerettem volna, ami minden ünnephez és hétköznaphoz illik, egyszerű és finoman elegáns, mégis kissé rusztikus. Lignocolor festéket használtam, a Cream árnyalat volt készleten, amit a végén még viaszoltam. Szeretem ezt a festéket, kiadós, nem csöpög, vékonyan lehet vele dolgozni, akár egy rétegben is képes szépen fedni. 
Többször használtam már, festettem gyertyatartót, régi képkeretet, baba bútort, fa tálcát is. A gyertyatartó leírásában a festék forrása is megtalálható. ;-) Mindegyik olyan lett, amilyennek elképzeltem, bár ezek fából készültek. Kíváncsi voltam, mit kezd a festék a fémmel. A tálaló formája miatt úgy gondoltam, szivacs-ecsetet használok, így szép, egyenletes felületet kaptam a szivacs rányomogatásával. Két rétegben festettem le, mert volt, ahol kissé átlátszott még a szürkés-fémes szín az első festés után.
Miután megszáradt, Pentart Umbra viasszal kentem át, de ez nagyon sötét volt a szinte hófehér festéken, így visszatöröltem átlátszó viasszal. 

A fotón mind a három verzió ott van, nekem pont az a lehelet vékony barnaság és különbség kellett, ami alig látszik, mégis teljesen más hatású. Balra lent a natúr Cream festék 2 rétegben, mellette az Umbra viasszal átkent második lépés, fent pedig a visszatörölt végeredmény.

Így, fehéren sokkal szebben látszik a szélét díszítő csipke, kaptam egy bármikor használható tálalót 1000 Ft-ért és némi munkáért cserébe. 
Öröm és boldogság!

Tálca-tuning


A fonyódi piacon vett tálcám lett az első olyan darabom, amin nagyobb felületen használtam az antikoló pasztát krétafesték után. Rá kellett jönnöm, hogy hígítanom kell a festéken, mert nem lett igazán szép, egyenletes a felület. Ez legjobban viaszolás után derült ki, ami gyönyörűen kiemel minden apró egyenetlenséget. De, azt hiszem, ennek a tálcának a visszacsiszolás után jól is áll. Kissé használt, kopottas darabot szerettem volna, szerintem sikerült. 

A kiindulási helyzet (a gyertyatartó új ruhájáról és a festék forrásáról egy korábbi bejegyzésben olvashatsz):

Első lépésként a füleit takarítottam le fémtisztítóval. Érdemes volt küzdeni kicsit, mert csodás, sárgarézből készült fogók bukkantak elő, amitől repdestem egy kört a kertben örömömben.

Aztán következett a csiszolás 2 különböző finomságú smirglivel. Nem volt nagy hibája a fának, de szerettem volna, ha a lemosás után visszamaradt piszok is eltűnik róla. 240-es, majd 355-ös csiszolópapírral estem neki, a végeredmény pedig egy selymes, tiszta tálca lett. Jöhetett a festés - néhány hét szünet után -, Lignocolor Olive színben.

Az első réteg festék után már láttam, hogy jó választás volt ez az árnyalat. Két réteg után visszakoptattam kicsit, utána pedig Pentart Umbra antikoló pasztával kezeltem a felületet zárásként.
Jól látszik a különbség a már kezelt és még nyers rész között.

Van még mit tanulnom az igazán szép festésről, de ennek a kissé öreg hölgynek kimondottan jól állnak a festési és csiszolási hibákból eredő egyenetlenségek. 

Összességében egy különleges darab született, mert emlékeztetni fog mindig, hogy mi mindenre kell figyelni egy felújítás során. Szeretem a színét, gyönyörű a réz fülekkel. Méretes darab, kényelmesen lehet rá pakolni. 2000 forintért vettem, most az ára felbecsülhetetlen számomra.

Azt hiszem, ehhez a tálcához igazítom a konyhámat is. Az idei tervek között szerepel a konyha bútorainak átfestése is, biztosan helyet kap az Olive árnyalat. Ezen a képen látszik, milyen szép lesz a Cream festék a felületek nagy részén, ezzel a szürkés zölddel kiegészítve. 
A mandulás kekszet pedig mindenképpen ki kell próbálnia mindenkinek, aki annyira odavan a ropogós falatokért, mint én. ;-)

A gyertyatartó új ruhája

Még tavaly nyáron a Balatonnál töltöttük szabadságunkat, amikor egy nap végre eljutottam odáig, hogy elmenjek Fonyódra a vásárba / piacra - kinek mi tetszik. Gyerekkorom óta hallgattam, hogy ez az egyik legjobb bolhapiac az országnak ezen részén. 
Nagymamám nyomdokaiba lépve - aki imádta az ilyen helyeket - nyakamba vettem a sorokat és tüzetesen végignéztem mindent. Itt találtam rá néhány más apróság mellett erre gyertyatartóra is a fotón látható állapotban.

Az első pillanatban tudtam, hogy más színt kap majd, de fogalmam sem volt még, milyen árnyalatot látnék rajta szívesen. Hónapokig váratott magára a nap, amikor az éppen frissen szerzett Lignocolor festék Olive árnyalatából rákerült az első réteg. Először használtam ezt a festéket, de szerelem lett belőle azonnal. Könnyen kenhető, szépen terülő anyag, jelen esetben egy gyönyörű színben. No persze a többi szín, amiben kapható, szintén maga a tökély a maga nemében, hamarosan kipróbálom a másik színt is, amit akkor rendeltem innen. No de vissza a már zöld gyertyatartóhoz, ami lakkozott fenyő volta miatt kissé csíkos lett az első réteg után.

Nem tudtam, hogy a lakkozott felület miatt lett-e csíkos vagy egyszerűen sűrű volt kicsit a festék. Mindegy is - gondoltam -, mert a második réteg után derül ki igazán, hogy mire is képes ez a festék. Kicsit olvasgattam a nálam sokkal tapasztaltabbak véleményeit az ecsetekről, és az első rendelésembe már bele is tettem egyet. Okosan tettem, hogy hallgattam a többiekre, miszerint ezek a Lignocolor ecsetek sokkal jobbak az átlagos bolti testvéreikhez képest (kicsit drágábbak is ugyan), a festett felület önmagáért beszél utána. Jó, persze! Ehhez kell egy jó festék is, de itt adott volt az is. Amikor kibontottam az ecsetet, teljesen elolvadtam a finom, puha selymes tapintásától. Tudtam, hogy megérte az árát! Sok festéket vesz fel egyszerre, könnyű bánni vele, nem csöpög össze-vissza a festék munka közben. Egyszerűen jó!

A második réteg után már egészen átszellemült a gyertyatartóm, láttam rajta, hogy jól érzi magát új ruhájában - pedig még nem is volt kész teljesen. 
Az "előtte" állapothoz képest rá sem lehetett ismerni.

Száradás után még antikoló viaszréteget kapott. Nem akartam durván kopott, koszos felületet, inkább csak a hangulatát szerettem volna visszaadni egy régebbi, már sok kézben forgott gyertyatartónak. Pentart antikoló pasztát használtam umbra színben, az végeredmény számomra tökéletes lett.  
Ezzel egy időben festettem egy tálcát is ebben a színben, így rátettem a tálcára a gyertyatartót, hogy lássam, milyen különbséget ad az antikolás a "nyers" festéshez képest. A fölső kép természetes (borús) fényben, az alsó lámpánál készült, az igazság viszont valahol a kettő között van tényleges árnyalatot nézve. Az viszont szépen látszik így is, hogy a pasztától ragyogóbb, intenzívebb, élőbb szín jött létre.

 
A festést még gyakorolnom kell, de az antikolás miatt direkt jól állnak rajta a kissé egyenetlen,  itt-ott csíkos felületek. 
Összességében a záró viaszréteggel együtt egy mélyebb, ragyogóbb árnyalatú, kissé penészes, szürkés zöld színű gyertyatartóm lett. 
Az "utána" állapot egy egyszerű, de nagyszerű, régies, de mégis nekem új szépség.
Szeretem rajta a kisebb kopásokat, horpadásokat, amikbe beleült az antik hatás. Sokoldalúan használható szín, de mégis különleges árnyalat, amibe azonnal beleszerettem.

 

Simából rusztikus


Advent elején átválogattam a dísz készletemet és több üveggömböm is van, aminek a színe már nem az enyém. Változtam. De azt is tudom, hogy manapság az üvegből készített díszek igazi kincsnek számítanak ebben a műanyag világban, így félre tettem őket. 

Aztán néhány napja megláttam egy hasonló ötletet, és azonnal tudtam, hogy meg kell csinálni! Még akkor is, ha karácsonyfa díszről van szó és lassan vége van ennek az időszaknak - sokan holnap már le is szedik a karácsonyfájukat (mi biztos, hogy még gyönyörködünk benne egy darabig).
Annyira kíváncsi voltam a végeredményre, hogy nem várhattam vele még 11 hónapot!

A kiinduló állapot:

A csipkéből (valami régi ruhának volt az ujja, évek óta rakosgatom a szekrényemben ide-oda) kivágtam kis darabokat, és felragasztottam a gömbre, szépen elrendezve őket. Ékszerragasztót használtam, de bármilyen más típus is megteszi szerintem. 

Ezután Pentart matt fehér akril festékkel lefestettem a gömböt, a csipke részeket is alaposan átitatva, ezzel is jobban odaragasztva őket a gömb felületéhez.  Nem ügyeltem a teljesen egyenletes felszínre, antikolásnál még jól is jöhet.
Már az első réteg után feltűnt, hogy a festés rózsaszínű lett...Kicsit aggódni kezdtem, mi lesz ebből...
A második réteg után így nézett ki esti lámpa fénynél:

A festék jól fed, nem azzal van baj. Szerintem kioldódott az eredeti színezésből valamennyi és az fogta meg a fehér festékréteget. Ahogy száradt, úgy lett egyre rózsaszínűbb. Amikor az egész átalakítás előtt lemostam a gömböt, a konyharuha is rózsaszínes lett utána - utólag vettem észre.  

Másnap kapott még egy réteget délelőtt, és mire Kétévesem elaludt délután, már meg is száradt. Jöhetett az a fázis, amire nagyon kíváncsi voltam már, az antikolás. Pentart antikoló pasztát használtam umbra színben.
Ezen a fotón jól látszik a különbség az antikolt és csak festett részek között:

Aprólékosan, minden kis mélyedésbe igyekeztem beleszuszakolni a pasztát, ez némi időt igénybe vett, de már közben is láttam, hogy megéri. 

A kész gömb hihetetlenül szép lett szerintem! Az antikolás után is enyhén látszik a rózsaszínes beütés, így lett tökéletes. Mondhatnám, hogy így akartam. ;-) 
De ez a szép a saját kezűleg készített dolgokban. Néha menet közben alakulnak, változnak a dolgok. A felületén látszó egyenetlenség is kifejezetten jól áll neki, igazán egyedi, különleges szépség született. 

A hátteret egy olyan könyv adja, ami a nagymamámé volt, karácsonyra kapta fiatal lány korában. Azt hiszem, neki is tetszene ez a dísz.  <3

Holnap vízkereszt, de én ma egy új díszt tettem a fára. :-)

 

 






 

Sapka - kosár


A minap kutakodtam a szekrényemben, egészen mást keresve, miközben rátaláltam egy régi gyapjú sapkámra. Régóta nem hordom már, mert az én kis habfalatos bőrömet böki a gyapjú, és soha nem volt igazán az én fejrevalóm. De tetszik a színe, a formája, az egyszerűsége...Forgattam a kezemben, mit is kezdjek vele? Adjam el? Adjam oda valakinek? De hiszen tetszik, csak nem hordom.  ;-)

Ahogy nézegettem, egyszer csak kifordítottam... És jött a szikra! Azonnal elindul a hangya a fejemben, hogy megtalálja a hozzávalókat. 
Kosarat csinálok a sapkámból! De miből legyen a füle? Eszembe jutott, hogy tizenéves koromban sokáig hordtam a csuklómon vastagabb bőrszíjat karkötőként, ami még meg is van.

A kifordított sapkának megmértem, mekkora fül állna jól, levágtam a darabot a szíjból, bedugtam a szájánál az első sor kötés alatt az egyik lyukba, csomóra kötöttem. Ugyanez még egyszer a másik oldalon és kész.

Persze Enikő azonnal rárobbant és egy harmadik funkcióval ruházta fel az egykori sapkát: befogta fazéknak az éppen ebédre szánt kártyalapokhoz. :-)
És nem utolsó sorban a fotón jól látszik a csomózás a füleknél.

Azzal, hogy kifordítottam, tartást kapott az oldala, tökéletesen működik kosárként. 

Öröm és boldogság! 
Most azon gondolkodom, hogy a sapkához tartozó sállal mit is kezdjek.  ;-)

Képkeretről képekben
  

Nagymama régi képkerete törött üveggel.
 
 

A terv: Pentart Dekor Paint Soft Cappuccino színnel festve,
              Pentart Anikoló Umbra színű pasztával "öregítve",
              új üveggel életre keltve.

  
Némi csiszolás után félig antikolva.
 

 Kész!

Új polcon újjászületett szépség. A fotó bármikor cserélhető a két üveglap között, így mindig friss kép kerülhet a Legkisebbről a keretbe.

:-) 

 

Baba-nappali 


Elkészült egy újabb szoba berendezése a babaházban. Meglepetésként a párnába levendulát töltöttem, hogy illatos legyen mindig a szobában.  ;-) Miniatűr vázám és pöttöm könyveim igazán jól érezték magukat ideiglenes helyükön. 

Amikor megkaptam őket, így néztek ki:

 
Aztán átalakítottam őket. Zománcfestékkel antikoltam mindegyiket, az asztal kapott egy transzferált csodát a közepére. Varrtam ülőpárnákat lenvászonból és egy körpárnát gyapjúfilcből kicsi csipkével, melyet levendulával töltöttem meg.

Kellemes időtöltést a babáknak és Emmának is!