A minap megadatott, hogy egy kis időt egyedül töltsek el a belvárosban. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy kedvem szottyan nézelődni, bóklászni a boltok rengetegében, így engedtem a vágyaimnak. Nem volt sok időm, ezért jól megválogattam, melyik boltba térek be. Jöttem-mentem, de nem láttam semmi érdekeset. Hirtelen az egyik bejáratnál belém hasított, hogy: "Ide be kell mennem!" Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem néha jön egy ehhez hasonló sugallat, amire mindenképpen hallgatni kell. Sokszor bebizonyosodott, hogy ilyenkor rábukkan az ember lánya dolgokra, amik rá vártak.
Így történt ez most is. Láttam szép darabokat a vállfákon, polcokon, de nem fogott meg igazán egyik sem egészen egy fehér pólóig. "Ez az! Ez kell nekem!" A ruhadarab önmagában semmi különöset nem mutat, egy fehér, rövid ujjú, nőies fazonú póló. Ám a felirat az elején teljesen felvillanyozott.
Szeretem, ha az egyszerűség keveredik valami pici, apró különlegességgel.
"Nem viselek több fehéret, ha egy világosabb szín megjelenik majd."
Széles mosoly ült ki az arcomra, és elviharoztam a próbafülkébe, ahol észre vettem, hogy a címke mellett egy vászoncsíkon újabb meglepetés vár rám, a cég egyik jelmondata - gondolom én.
"Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas ruhákat viseljünk."
Azt hiszem, ahhoz, hogy az ember jobban érezze magát a bőrében, szívesebben vásároljon egy adott boltban, jobb kedvvel távozzon, majd viselje a ruhát, nem kellenek ennél nagyobb dolgok. Az már csak a hab volt a tortán, hogy az eladók csinosak, kedvesek, mosolygósak és segítőkészek voltak.
Ha lebeszélem magam arról, hogy benézzek a boltba, szegényebb lennék egy jó kis vásárlás élményével.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne hallgassunk a belső hangunkra! ;-)
