Elefánt rózsaszín nadrágban
mert játékot varrni jó :-)

Dumbo története sokaknak ismerős lehet. Ha esetleg még sem, akkor ő az a kis elefánt, aki óriási fülekkel született. :-) Négyévesemnek ez a könyv volt az egyik ajándéka karácsonykor, és amikor már 138-adszor olvastam neki, eszembe jutott, hogy az egyik Tilda könyvben (Tone Finnanger - Tilda alkotóműhelye) vannak elefántok. Gyorsan megkerestem, megnézegettük közösen a könyvet, és rátaláltunk a nagyfülűekre. Persze azonnal jött a kérés, hogy akkor mindjárt varrjunk két elefántot, egy kicsit és az anyukáját.
Szerencsés vagyok, hogy lányom született, aki imádja a puha, plüss játékokat - ki nem?! -, így mondhatom, hogy neki varrok játékokat. Pedig az az igazság, hogy én legalább annyira szeretem őket készíteni, mint amennyire ő szívesen játszik velük később. 
Szóval elefántra fel!

Az, hogy puha játékot varrjak, nem volt újdonság, varrtam már nyuszikat és mackókat,  melyek közül több is külföldön vigyáz már kis gazdájára. 
Kivettem a szabásmintát, kiszabtam, összevarrtam a darabokat. Igyekszem végig gondolni az elkészítés folyamatát, hogyan teszem egymásra az anyagokat, hogyan fordítom ki, stb. De természetesen van, amikor mindez mit sem ér, mert miután ügyesen, jól kigondolom, másként és rosszul csinálom. Ilyenkor az sem vigasztal, hogy "csak azzal fordul elő ilyesmi, aki csinálja" meg "mindent be kell gyakorolni". Jelen esetben az elefánt fülét rontottam el. Ha egyforma lenne a külső és belső oldala bélés nélkül, nem lett volna gond. De itt a külső szürke, a belső pedig rózsaszín, köztük némi vatelinnel, hogy finom puha legyen. Jól végig gondoltam, majd egymásra fektettem az anyagokat a végleges sorrendben (???), körbe varrtam, majd rájöttem, hogy ez így nem jó.

A könyv persze szépen leírja, hogyan tegyük egymásra az anyagokat, majd hogyan fordítsuk ki és tűzzük le. Elvileg a vatelint kellett volna legfelülre raknom majd alatta a két különböző anyag színével egymás felé fordítva úgy, hogy a fül-belső legyen legalul.  Így a körbevarrás után, kifordítva kerülnek a helyükre a rétegek.
Amikor itt tartottam, a test darabjai már készen voltak, nem volt kedvem újat csinálni, így hagytam az egészet és körbe cikkcakkoltam sűrű öltésekkel, hogy emlékeztessen mindig arra, hogyan is kellett volna készíteni mindezt, hogy az jöjjön ki a végén, amit eredetileg elképzeltem.  

De a végeredmény itt is kárpótolt, még akkor is, ha ráadásul kissé egérre hajazó fülforma sikeredett az elefánt fejére. :-)

A test összevarrása ugyanúgy történik, mint a már említett mackók esetében. Gombokkal rögzítettem a karokat és lábakat, hogy forgathatóak legyenek. A könyv szerinti leírásban fixre varrják a végtagokat, de az nem annyira gyerek-barát szerintem. 

A nadrág pántjait is patentokkal varrtam az elejéhez, ellentétben a fixre varrással, így öltöztethető lett a figura, kislány kezek nagy örömére. :-)

  Ormi várja a mama-elefántot, aki hamarosan hazatér hozzá.

Kétfülű nyúl


Szeretem azokat a dolgokat, amik egyediek, mert ettől válnak különlegessé, nem hétköznapivá. Sokat gondolkodtam azon, hogyan tehetnék egy nyuszit egyedül állóvá, mert varrtam már sok félét, de most valami újra vágytam. Az alap szabásminta a jól ismert Tilda nyuszi.

Kiszabtam, megvarrtam a testét. Halvány, kissé átlátszó, rózsaszín anyagot választottam, de ez nem feltűnő a fehér tömőanyag miatt. Az egyediséget - úgy döntöttem - a füleibe hímzett szavak adják majd, melyeket szépen rá is hímeztem a fülek belsejének szánt anyagra. Ehhez a már klasszikusnak mondható lepedő vásznat használtam, mert ez elég sűrű szövésű, szépen lehet hímezni rá. Összeállítottam a fület, kifordítottam, összevarrtam, levasaltam...és akkor döbbentem rá, hogy túúúl vékony anyagot találtam. A fül külső anyaga ugyanaz, mint amiből a testet varrtam. Annyira átlátszó sajnos, hogy a hímzés bal oldala csúnyán átütött a fülön. Nagyon dühös lettem magamra, mert saját hibámból adódóan törhettem a fejem azon, hogyan javítom ki. 

Nézzük a lehetőségeket: varrok egy új nyulat vagy hímzek egy új fület. Egyik sem tetszett. Ezt a nyuszit szántam Marilenának, nincs új nyuszi-varrás. A hímzés meg olyan szép lett! Nincs mese, ezt kell valahogy helyre hozni. (Annyira belemerültem a javításba, hogy még fotót sem készítettem az áttetsző fülekről...) A takarás bizonyult a legjobb ötletnek, de az applikációkat nehéz szépen elkészíteni, nincs benne gyakorlatom még. Mindegy, lesz, amilyen lesz! Kiszabtam egy kicsit kisebb fül-mintát a lila pöttyös anyagból. Jó, jó, de ez így kevés. Vissza kellene köszönnie a lila anyagnak a nyuszin is... 
Hát így lett pöttyös pocakos, pöttyös fülű ez a nyúl.

De térjünk vissza kicsit a hímzett szavakhoz. Amikor az én lánykám született, az ő nyuszijának a fülébe hímeztem, hogy: "Szeretlek!"
Innen jött az ötlet, hogy hiszen így lesz tökéletes ez a Marilena-nyúl! Anyukája magyar, apukája ciprusi görög. Két nyelven duruzsolnak úgy is a fülébe, két nyelven hímeztem a füleibe ezt a gyönyörű szót.

A fülben látható görög szó kiejtve: Sagapo 
Micsoda szerencse, hogy annak idején, főiskolás korunkban Görögországban voltunk ösztöndíjasok Marilena anyukájával!  Elővettem az ott kapott görög nyelvkönyvet, hogy helyes legyen, amit írok.

Na! Így már utazhat a nyuszi Angliába - mert ott lakik ez a gyönyörű kislány, akié ez a pöttyös, hosszú fülű.
De várjunk csak! Van egy bátyja az egyévesnek, neki is kell valami apróságot küldeni!
Nyár van, meleg van, remélem, ők is szeretik a jégkrémet! ;-)

A kis csomag azóta szerencsésen megérkezett úti céljához. 
Játszatok, nevessetek sokat gyerekek!

Mackót varrós

A sokadik mackó varrásakor hirtelen az villant át a gondolataimon, hogy vajon mennyi maci van a világban? Rengeteg. A maci mosolyának hímzése közben azonban arra jutottam, hogy soha nem lehet belőlük elég.  :-)

Reménykedve abban, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, igyekszem részletesen leírni, hogyan is készül, hogy bárki megvarrhassa a maga négylábú fülesét. Egy kis varró tudománnyal már bátran neki lehet állni. 

A tetszés szerinti anyagon kívül szükség van töltő anyagra, ez nálam párna töltelék, amit készen kapható párnabelsőből szedek ki, de akár vattával is el tudom képzelni (ott a mosás kissé nehézkes, mert szerintem összecsomósodik a vatta). Az enyém egy műszálas, vattához hasonló, de sokkal könnyebben kezelhető töltet.  
A karok és lábak rögzítéséhez egyszerű ing gomb a legjobb, mert kicsi és 4 lyukú, így a későbbi használat során, ha tornagyakorlatokat végez medvénk, nagyobb esély van arra, hogy a végtagjai a helyükön maradnak. :-)
A pofijának megrajzolásához pedig sötét cérna vagy hímzőfonal kell a végén.
Ha mindez kéznél van, akkor jöhet a szabásminta (a leírás végén megtalálod) és máris hozzá láthatunk saját bejáratú mackónk elkészítéséhez.

Az első lépés a szabásminta anyagra rajzolása és körbevarrása, vigyázva, hogy azt a részt, ahol majd kitömjük az adott porcikát, ne varrjuk be. Érdemes a körberajzolás előtt kicsit sakkozni a darabokkal, hogy az anyagot a lehető legjobban ki tudjuk használni - figyelve a varrásráhagyásokra és a plusz mm-ekre a tömőlyukaknál (utóbbira még visszatérek).

Ha a mackó gazdájának nevét szeretném a pocakra hímezni, akkor ezt azelőtt kell megtennem, hogy a törzset körbevarrom. Persze a név az anyag színére kerül, így figyelnik kell, hogy a pocak ívén belül essen az írás. Ez azért érdekes, mert a szabásminta rajzvonala az anyag fonákján van.  :-) 

Ha mindez megvan, akkor kivágom az egyes darabokat, továbbra is vigyázva a varrásráhagyásra.
Azok a bizonyos plusz mm-ek a vágásnál kell, hogy megmaradjanak, olyanok, mint egy buszmegálló az út mentén. :-) Azért van szükség rájuk, mert a tömés után a kézi bevarrásnál biztosabban tudunk dolgozni, nem csúszik ki sehol az anyag széle majd. 

Ezek után fogok egy evőpálcikát és a hagyott lyukakon kifordítom színére a formákat, hogy a tölteléket megkaphassák. A pálcika azért praktikus, mert hosszú és vékony, lekerekített véggel, így szépen formára lehet alakítani vele az íves részeket is. Jöhet egy halom töltelék az ölembe, és lassan testet ölt a medvénk. A fej ebben a körben még kimarad, ahhoz a füleket kell előbb elkészíteni és bevarrni a fejtetőn hagyott ék alakú lyukba. 

A fülek beillesztésére (miután kitömtük és cérnával behúztuk kicsit a szájukat, ahogy az evőpálcikás képen látszik) érdemes több figyelmet szánni, mert miután bevarrtuk őket a fejbe és kifordítottuk, nem jó újra kezdeni az egészet, ha elcsúszott valami. Ezért a fejforma ék alakú kivágásába két oldalra beillesztem a kész füleket és megtűzöm gombostűvel, mielőtt a varrógép talpa alá rakom és levarrom. Így jó eséllyel minden ott marad, ahova szántuk. Ezután jöhet a kifordítás a fülekkel együtt, majd kitömés és a lyuk bevarrása a fej alján. 
Ha mindez megvan, már csak össze kell illeszteni a porcikákat és kész is. :-)

A fejjel kezdem, azt a testre varrom úgy, hogy biztosan álljon a helyén és ne veszítse el olyan könnyen medvénk a fejét később. ;-) Ez a könnyebbik része - számomra.
Ezután jönnek a karok és a lábak. Be lehet fixen is varrni, de akkor nem lehet forgatni őket, így nem lehet leültetni sem később. A forgathatóság a gombok segítségével érhető el, ráadásul egyszerre kell felvarrni a két kart, majd a két lábat a gombokkal együtt! Ez némi nehézséget jelentett az elején, de bele lehet jönni és rá lehet érezni a fogásokra, kinek hogyan áll kézre ez a művelet. Fontos az, hogy az első 1-2 öltésnél ne csússzanak el a karok, nem lehet később korrigálni rajta. Megnézem, hogy egy magasságban vannak-e és egy vonalban-e a törzsön, majd az egyiket egy öltéssel a helyén tartva, kívülről a gombot ráillesztve/varrva átöltök a másik oldalra és ott ugyanezt eljátszom újra. Itt egy fél fokkal már könnyebb a dolog, de még mindig figyelni kell, nehogy elcsússzanak a helyükről varrás közben. A gombok 4 lyukát kihasználva erősen felvarrom a két kart jobbról balra átöltve a teljes testen és a két karon oda-vissza.

Amikor ezzel megvagyok, szusszanok egyet és örülök, hogy már majdnem kész!!!   :-) 
Jöhetnek a lábak, ahol ugyanúgy ügyeskedek, mint a karoknál, bár itt talán még nagyobb az elcsúszás veszélye, mert a törzs lefelé keskenyedik, így sokszor lejjebb kerülnek a lábak a végén, mint ahova szántuk őket. 
Most, hogy már magasba tudják emelni a karjukat és ülni is tudnak a medvék, az arcuk hiányzik már csak. Ezt halványan előrajzolom, és utána sötétbarna hímzőfonallal kihímzem. A szemeket szintén egyszerre készítem el, átöltve egyik oldalról a másikra és vissza, kis csillagokat formálok. Az orr és a száj hímzése után készen van a mackónk. 

Az utolsó simítás egy sál a nyaka köré, amit én endlivel szoktam megoldani - a mai hivatalos neve: Danubia szalag. Ez rengeteg színben kapható pamut szalag, így minden mackó megtalálja a számára megfelelőt. :-)

Remélem, egyértelmű volt a folyamat leírása, ha mégsem akkor kérdezz bátran!
Íme, a szabásminta és nincs akadálya annak, hogy újabb mackók szülessenek általad!

Aprónépnek szeretettel


Sokféle ajándékot készítettem már sokféle embernek, de talán az egyik kedvencem az, amikor gyerekeknek készíthetek valami szépet, kedveset. Valamit, amivel próbálok a szülőknek is kedvezni és reménykedem benne, hogy a gyerkőc hosszú évekkel később is szívesen néz majd rá arra a macira, nyuszira vagy takaróra. 

Az első nyuszi, amit varrtam, a rózsaszín-zöld kockáival azonnal belopta magát a szívembe és nagy öröm volt átadni új gazdijának. Merész vállalkozás volt (soha életemben nem varrtam előtte semmit, aminek nem egyenes vonalak a varrásai), és hihetetlen büszkeség töltött el, amikor az elkészült pofit megnéztem. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy egy barátom kérésére a leendő mackók sokkal nagyon kihívást jelentenek majd. 

Ezeknek a szerzeteknek már forgatható karjuk és lábuk van, ami külön fejtörést okozott annak idején. Ma már - ha ezekre a macikra gondolok -, szívet melengető érzés jár át, mert tudom, hogy sok-sok kis gyerkőc kezében ott vannak már ezek a hosszú lábú medvék és talán a sáljuk már nincs is meg, vagy már rojtos a vége, esetleg 1-1 kar vagy láb már lazább lett, de örömöt szereztem velük. 

Ez a lényeg. Mosolyt csalhattam arcokra és ennél több nem is kell. Az már csak hab a tortán, hogy - szintén kívánságra -, személyessé tudtam tenni őket a gyermek nevének a mackó-pocakra való ráhímzésével.
Így lett teljes a kép és medvék. Azóta is szorgosan készítem őket, örülök, hogy sikeresen repülnek szét a világ különböző tájaira. ( Mert eljutottak már Magyarországon kívül Németországba, Angliába és Amerikába is ám!  ;-)  )

Ha pedig újszülöttről van szó, akkor nem kétséges, hogy szívből készítek sok-sok szeretettel szívet a babának, mellyel talán nyugodtabb pihenést csempészhetek az ágyába. 

Apró, ám mégis sokat jelentő ajándékok ezek, melyek szebbé teszik az ember mindennapjait. Nem is tudom elönteni, kinek nagyobb élmény, nekem vagy annak, aki kéri / kapja. Csodálatos dolog volt, amikor egy barátom gyerekeinek saját készítésű ajándékot vihettem először! Mennyivel "könnyebb" házilag kigondolni valamit és elkészíteni, mint boltról boltra rohangálni és kétségbe esetten pislogni, hogy a tengernyi használhatatlan műanyagból mit emeljek le a polcról!!??!! Persze, lehet mondani, hogy ehhez kézügyesség kell. Igaz. De azt hiszem, egy kevésbé jól sikerült házi darab is sokkal többet és egy rózsaszín műanyagnál. 

Ha pedig már az egyszerűségnél tartunk, egy baba takarót megvarrni tényleg nem a világ közepe, ám annál nagyobb melegséget vihetünk egy ágyikóba vele. :-)

Hálás vagyok a kipattanó gondolatnak, ami szólt, hogy vegyek varrógépet és kezdjek el ügyeskedni vele, és hálás vagyok magamnak, hogy nem legyintettem le azzal, hogy ez nekem úgy sem menne!