Fiók a gombokhoz

Hiszem, tudom, hogy amit az ember szeretne, amire vágyik, előbb-utóbb elé kerül - legyen az bármi is. Ennek egy feltétele van, hogy miután a vágy megfogalmazódik bennünk, el tudjuk engedni és ne ragaszkodjunk hozzá. Ha ez sikerül, garantált a siker. :-) 

Így voltam a varrógép fiókokkal is...Régi vágyam volt, hogy a piacon sétálgatva ráakadjak egyre, esetleg kettőre.  :-) Aztán, egy szép napon, amikor persze teljesen mást kerestem, ott volt előttem 4 db varrógép fiók. Párban, kettő-kettő. Fogalmam sem volt, mit is kezdek egyszerre néggyel, de tudtam, mindet elviszem. Haza felé csak mosolyogtam magamban, hogy a szinte már el is felejtett fiókok megvannak, ráadásul nem is egy! 

Aztán jöttek sorban a gondolatok, hogy mit is kezdhetnék velük mit tároljak bennük, hogy nézzenek ki. Az első ötlet azonnal a nem régen rendszerezett gombok tárolása volt, tudtam, hogy megvan a méltó helyük a kártyára felvarrt daraboknak.

Azt is tudtam, hogy le szeretném festeni a fiókokat, antikolt formában, világos színben teljesen új karaktert kapnak majd. Alig vártam, hogy lássam a kész fiókokat a valóságban is - a lelki szemeim előtt már teljes pompájukban láttam őket.  :-)

Mielőtt nekiálltam a festésnek, lekezeltem szú és penész elleni szerrel mindegyiket, aztán már jöhetett is az első réteg festék...vártam a száradást türelmetlenül...második réteg...harmadik...

Már csak csiszolni, koptatni kell és készen is van!

A végeredmény nagyon tetszett, a többi fiók is hamarosan elkészül majd, amint a 2 hónapos kislányom engedi.  ;-)

A gombok is beleköltöztek és azt a látványt kaptam, amit elképzeltem.

Ennél nagyobb öröm nem is kell egy kis alkotás után!