Elefánt rózsaszín nadrágban
mert játékot varrni jó :-)

Dumbo története sokaknak ismerős lehet. Ha esetleg még sem, akkor ő az a kis elefánt, aki óriási fülekkel született. :-) Négyévesemnek ez a könyv volt az egyik ajándéka karácsonykor, és amikor már 138-adszor olvastam neki, eszembe jutott, hogy az egyik Tilda könyvben (Tone Finnanger - Tilda alkotóműhelye) vannak elefántok. Gyorsan megkerestem, megnézegettük közösen a könyvet, és rátaláltunk a nagyfülűekre. Persze azonnal jött a kérés, hogy akkor mindjárt varrjunk két elefántot, egy kicsit és az anyukáját.
Szerencsés vagyok, hogy lányom született, aki imádja a puha, plüss játékokat - ki nem?! -, így mondhatom, hogy neki varrok játékokat. Pedig az az igazság, hogy én legalább annyira szeretem őket készíteni, mint amennyire ő szívesen játszik velük később. 
Szóval elefántra fel!

Az, hogy puha játékot varrjak, nem volt újdonság, varrtam már nyuszikat és mackókat,  melyek közül több is külföldön vigyáz már kis gazdájára. 
Kivettem a szabásmintát, kiszabtam, összevarrtam a darabokat. Igyekszem végig gondolni az elkészítés folyamatát, hogyan teszem egymásra az anyagokat, hogyan fordítom ki, stb. De természetesen van, amikor mindez mit sem ér, mert miután ügyesen, jól kigondolom, másként és rosszul csinálom. Ilyenkor az sem vigasztal, hogy "csak azzal fordul elő ilyesmi, aki csinálja" meg "mindent be kell gyakorolni". Jelen esetben az elefánt fülét rontottam el. Ha egyforma lenne a külső és belső oldala bélés nélkül, nem lett volna gond. De itt a külső szürke, a belső pedig rózsaszín, köztük némi vatelinnel, hogy finom puha legyen. Jól végig gondoltam, majd egymásra fektettem az anyagokat a végleges sorrendben (???), körbe varrtam, majd rájöttem, hogy ez így nem jó.

A könyv persze szépen leírja, hogyan tegyük egymásra az anyagokat, majd hogyan fordítsuk ki és tűzzük le. Elvileg a vatelint kellett volna legfelülre raknom majd alatta a két különböző anyag színével egymás felé fordítva úgy, hogy a fül-belső legyen legalul.  Így a körbevarrás után, kifordítva kerülnek a helyükre a rétegek.
Amikor itt tartottam, a test darabjai már készen voltak, nem volt kedvem újat csinálni, így hagytam az egészet és körbe cikkcakkoltam sűrű öltésekkel, hogy emlékeztessen mindig arra, hogyan is kellett volna készíteni mindezt, hogy az jöjjön ki a végén, amit eredetileg elképzeltem.  

De a végeredmény itt is kárpótolt, még akkor is, ha ráadásul kissé egérre hajazó fülforma sikeredett az elefánt fejére. :-)

A test összevarrása ugyanúgy történik, mint a már említett mackók esetében. Gombokkal rögzítettem a karokat és lábakat, hogy forgathatóak legyenek. A könyv szerinti leírásban fixre varrják a végtagokat, de az nem annyira gyerek-barát szerintem. 

A nadrág pántjait is patentokkal varrtam az elejéhez, ellentétben a fixre varrással, így öltöztethető lett a figura, kislány kezek nagy örömére. :-)

  Ormi várja a mama-elefántot, aki hamarosan hazatér hozzá.

Kétfülű nyúl


Szeretem azokat a dolgokat, amik egyediek, mert ettől válnak különlegessé, nem hétköznapivá. Sokat gondolkodtam azon, hogyan tehetnék egy nyuszit egyedül állóvá, mert varrtam már sok félét, de most valami újra vágytam. Az alap szabásminta a jól ismert Tilda nyuszi.

Kiszabtam, megvarrtam a testét. Halvány, kissé átlátszó, rózsaszín anyagot választottam, de ez nem feltűnő a fehér tömőanyag miatt. Az egyediséget - úgy döntöttem - a füleibe hímzett szavak adják majd, melyeket szépen rá is hímeztem a fülek belsejének szánt anyagra. Ehhez a már klasszikusnak mondható lepedő vásznat használtam, mert ez elég sűrű szövésű, szépen lehet hímezni rá. Összeállítottam a fület, kifordítottam, összevarrtam, levasaltam...és akkor döbbentem rá, hogy túúúl vékony anyagot találtam. A fül külső anyaga ugyanaz, mint amiből a testet varrtam. Annyira átlátszó sajnos, hogy a hímzés bal oldala csúnyán átütött a fülön. Nagyon dühös lettem magamra, mert saját hibámból adódóan törhettem a fejem azon, hogyan javítom ki. 

Nézzük a lehetőségeket: varrok egy új nyulat vagy hímzek egy új fület. Egyik sem tetszett. Ezt a nyuszit szántam Marilenának, nincs új nyuszi-varrás. A hímzés meg olyan szép lett! Nincs mese, ezt kell valahogy helyre hozni. (Annyira belemerültem a javításba, hogy még fotót sem készítettem az áttetsző fülekről...) A takarás bizonyult a legjobb ötletnek, de az applikációkat nehéz szépen elkészíteni, nincs benne gyakorlatom még. Mindegy, lesz, amilyen lesz! Kiszabtam egy kicsit kisebb fül-mintát a lila pöttyös anyagból. Jó, jó, de ez így kevés. Vissza kellene köszönnie a lila anyagnak a nyuszin is... 
Hát így lett pöttyös pocakos, pöttyös fülű ez a nyúl.

De térjünk vissza kicsit a hímzett szavakhoz. Amikor az én lánykám született, az ő nyuszijának a fülébe hímeztem, hogy: "Szeretlek!"
Innen jött az ötlet, hogy hiszen így lesz tökéletes ez a Marilena-nyúl! Anyukája magyar, apukája ciprusi görög. Két nyelven duruzsolnak úgy is a fülébe, két nyelven hímeztem a füleibe ezt a gyönyörű szót.

A fülben látható görög szó kiejtve: Sagapo 
Micsoda szerencse, hogy annak idején, főiskolás korunkban Görögországban voltunk ösztöndíjasok Marilena anyukájával!  Elővettem az ott kapott görög nyelvkönyvet, hogy helyes legyen, amit írok.

Na! Így már utazhat a nyuszi Angliába - mert ott lakik ez a gyönyörű kislány, akié ez a pöttyös, hosszú fülű.
De várjunk csak! Van egy bátyja az egyévesnek, neki is kell valami apróságot küldeni!
Nyár van, meleg van, remélem, ők is szeretik a jégkrémet! ;-)

A kis csomag azóta szerencsésen megérkezett úti céljához. 
Játszatok, nevessetek sokat gyerekek!

Első játszókönyvem


Azt hiszem, elmondhatom, hogy ekkora dolgot még nem alkottam. Amikor megszületett Enikő 2 éve, akkor kezdtem nézegetni, gyűjtögetni busy/quiet book témában a fotókat, technikákat, ötleteket. Magyar nyelven még nem láttam hivatalos elnevezését, ezért úgy döntöttem, én játszókönyvnek hívom. 

A fő forrásom a Pinterest, a saját gyűjteményemet Quiet books címen megtalálod. A sok-sok ötletből kiválogattam a kedvenceimet, azokból kezdtem el a saját verziómat elkészíteni Enikőre szabva. 

A borító természetesen lila hátteret kapott, ez a kedvenc színe a Kisasszonynak, a fotó pedig cserélhető, a keret felső részét nyithatóvá alakítottam. A kép elé tettem egy átlátszó, vastagabb fóliát (lefűzött oldalak elé szokták borítóvédőként használni), hogy a kép ne sérüljön. 

Száröltéssel hímeztem és egyben rögzítettem is a betűket és a füvet. Alapelvem volt a készítés során, hogy semmit nem ragasztok. Ezt persze később minimálisan, de meg kellett szegnem technikai okok miatt. Túléltem. :-)

A következő a szivárványos oldal lett, ezzel is jól elszöszmötöltem, mire kivágtam minden ívet és felvarrtam. És akkor még a gombokig el sem jutottam. Tudtam, hogy a színek párosítása nem lesz kihívás, de utóbb bebizonyosodott, hogy szívesen játszik így is ezzel a csupaszín oldallal. 

Terveim szerint a másik oldal itt a felhős-napos oldal lett volna, de persze a legvégén elrontottam az összeállításnál. Amikor a rögzítő gyűrűket ütöttem be az oldalak szélére, a rossz oldalt választottam, így megcserélődött a másik felével. Utólag talán nem is nagy baj, de akkor nagyon bosszantott. 

Napocska helyett a forma-párosító került a második oldalra. Itt sem a formák párosítása a feladat Enikőnek, mert ezen már túl vagyunk, hanem a tépőzár és a mágnes széttépés nélküli kinyitása. Táskákba való mágnest tettem a borítékba, ez jól bírja a kiképzést.

És végre jöhet a Napos oldal. Elérkeztünk az egyetlen ragasztott részlethez, ugyanis nem kaptam felvarrható mozgó szemeket, így maradt a ragasztott verzió a Nap szemeihez. 

A felhőbe varrt cipzár Anyukám kezeit dicséri, mert ehhez a mutatványhoz még nem jutottam el az önfejlesztő varró-tanfolyamomban. 

A felhő jobb oldalán mágnes tartja ott a szélét, ha a Nap elbújna kicsit magánéletet élni. 

;-) 

Az eső eleredéséhez szükséges húzó mozdulat még nehézkes Kétévesemnek egyedül, de pont ezért került bele. A szalagokra fűzött gyöngyök mozgathatók, attól függően, hogy csak szitál vagy zuhog a csapadék.

 Az eddigi oldalak elkészítését messze felülmúlta részletességben a következő, a gyümölcs szüretelés. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Patent az almáknál, francia kapocs a cseresznyéknél, tépőzár a körtéknél, mágnes a kosárnál. Ezzel a fejezettel játszik legtöbbet a Kisasszony, megetetett már minden és mindenkit, aki él és mozog a gyümölcsökkel. 

A gyümölcsöket is kézzel készítettem, alma szárral és fénnyel, cseresznye 
(fagyöngyök) levelekkel szalagból, körte levéllel filcből.

A bokorban elbújó béka nagy sikert aratott, de talán még ennél is jobban szeretgeti a kosár alatt megbúvó katicát - ami egyébként gyerekkoromból megmaradt üveggomb.

Az eddigi utolsó oldal a sajtban bujkáló kisegér, ami el tud rejtőzni a házikójában is akár - ez talán nagyobb népszerűségnek örvend, mint a sajt lyukaiban való szaladgálás. ;-) 

Gyapjú- és barkácsfilcet is használtam, turkált ingeket szabtam fel háttérnek, a gombokat a Filc és gombok oldalról rendeltem, a mágneseket bőrboltban és hobbi boltban vettem. A bogyós gyümölcsként életre kelő gyöngyök a készletemből kerültek elő.

Eddig jutottam Enikő születésnapjáig, de még tervben vannak további oldalak és a hátlap is. 

Minden nap játszunk a könyvvel, csodás érzés, hogy megvalósíthattam egyik álmomat Enikő számára. Sok-sok óra munka van mögöttem, de minden perc megérte!

 

1. szülinapi zászlófüzér - bunting

Jó, tudom, kissé megkésve mutatom, de Enikő 1. szülinapjára varrtam ezt a zászlófüzért (ha ez a magyar neve), ráadásul ez az első, amit varrtam eddig.  Tapasztalatból mondhatom, annyira egyszerű a történet, hogy bátran neki állhat az, aki egy cseppnyi késztetést érez egy hasonló darabhoz - és jó, ha van varrógépe.

Mire van szükség hozzá?

- mintás / egyszínű anyagok tetszőleges számban
- szalag, amitől füzér lesz belőle
- minta a háromszögekhez
- cérna, olló, gombostű
- evőpálcika / kötőtű a kifordításhoz
- varrógép 
 

A terv az volt, hogy valami csajos, kedves, mégis visszafogott darab szülessen, hogy akár tizenévesen is szeresse még. Rengeteg példát néztem meg az interneten, láttam egy és két oldalas szépségeket is. Most a két oldalast választottam, mert szeretném, ha nem csak falnál lóghatna, hanem akár átlósan is a szobájában. (Az egy oldalast el tudom képzelni akár egy nyári kerti partira - sokkal gyorsabb az elkészítése, akár varrógép nélkül is megoldható.)
Átnéztem a készleten levő anyagaimat és négyet kiválasztottam. Ezekből kettő ingként kezdte életét és most zászlóként él tovább egy kis darabja, a másik kettő méterben kapható. 

Kerestem egy mintát a háromszögekhez  - persze házilag is megrajzolható. Átmásoltam egy kartonpapírra a megfelelő méretet, hogy könnyebb legyen sokszor átrajzolni az anyagokra.

Igyekeztem jól kihasználni az ingeken levő helyet, figyelve a varrásráhagyásra is, majd megtűztem őket, hogy úgy is maradjanak, ahogyan terveztem. 

Azt, hogy mennyi zászlót kell kiszabni, sok minden befolyásolja. Hova szánom az elkészült füzért? Mennyi szalagot vettem előzőleg a boltban?  ;-) Mekkora távolságot szeretnék a zászlók között?

Nekem adott volt a 3 méter ripsz szalag, amit azelőtt vettem meg, mielőtt kitaláltam volna, hova szeretném rakni. Utólag persze kiderült, hogy akár 1 méterrel is vehettem volna többet. 
Tanulság: gondold végig, hova szánod a füzért, és mérd meg, mekkora szalagot kell venned hozzá. :-)
Kiszámoltam, hogy 15 darab zászló kell, ha 6 cm-t hagyok a háromszögek között.

Megvarrtam az összes zászlócskát, majd kifordítottam  őket az evőpálcikával, gondosan ügyelve a csücskökre. Aztán jöhetett a vasalás.

Kipróbáltam, hogy félbe lehet-e vasalni a szalagot, hogy könnyebb legyen megtűzni. Rájöttem, hogy a ripsz szalagot nem lehet vasalni, mert túl kemény a tartása és nagyon csúszik.
A szalagra úgy tűztem fel őket, hogy a háromszögek felső éle a szalag feléhez kerüljön. Hármasával tűzdeltem és mértem a 6 cm-eket, így könnyű volt kezelni az éppen varrható részt.

Az elkészült füzértől azonnal mosolyognom kellett! :-) Nagyon helyes lett a végeredmény, Enikőnek is tetszett, azóta is nevet, amikor megérintjük a csücsköket. 

Biztosan varrok még hasonlót, igazán egyszerű volt. A leghosszadalmasabb a tűzés volt a szalagra varrás előtt. Talán, ha valakinek nagy gyakorlata van, azonnal varrhatja a zászlókat tűzés nélkül. Én szeretek biztosra menni. 

Lehet betűket is applikálni a zászlókra, így felirat is készülhet - akár szülinapra, vagy karácsonyra, névvel ellátva... Sok ötlet jutott eszembe,  miközben varrtam. Ez is bizonyítja, hogy akkor jön az ihlet, amikor nagyon benne vagyok egy adott témában. 

A szoba kapott egy kis vidámságot, azok a pillanatok pedig, amikor Eni rájuk néz, nem pótolható semmivel.
  




  

3 perces turkálósdi


Hogy miért érdemes turkálóba járni, ha nem akar az ember magának ruhát? Gombokért! 

Van a belvárosban egy turkáló, ahova néha bekukkantok kincseket lelni - ez hol sikerül, hol nem. Sok hete nem voltam már bent, most benéztem, pedig siettem. Ha nincs sok időm, akkor csak az anyagokat pásztázom a vállfákon, és a gombokra vetek egy pillantást, ha olyannak tűnik, amin akár értékes darabok is lehetnek. Ilyenkor a szín, minta nem számít, csak az, hogy gyöngyház gombok legyenek a blúzon. Sok gombot vágtam már le innen szerzett ruháról, aztán az inget tovább adtam.  
   

Friss szerzeményemen hiányzik 2 gomb, de még így is maradt rajta bőven. Ráadásul még az anyaga sem olyan vészes. Valóban 3 percet töltöttem bent, amint megláttam a gombokat ezen a blúzon, fizettem 290 Ft-ot, és már loholtam is tovább.

Ennyi pénzért ajándék ez a sok gyönyörűséges, finomságos gomb!
A gyűjtemény pedig gyarapodik. :-)