Homokóra


Szeretek piacra, vásárba járni. Nálunk van bolhapiac részleg és külön egy régiség részleg, árfekvésben utóbbi messze drágább persze. A régiségesek között gyönyörű dolgok vannak, asztalra kirakott, tiszta, készletenként kiválogatott porcelánok, lemosott tárgyak, kifényesített rézholmik. Ennek megfelelőlen tudják is feljebb tornászni az árakat, mondván, hogy ez régi. Karácsony előtt találtam 2 réz harangot bőrzsinórra kötve, szép formájúak voltak. Azt mondta az árus, hogy nem azért kerül 5000 pénzbe a kettő, mert rézből van, hanem mert régi....Így megy ez. Rájöttek, hogy ezzel a címszóval jóval többet kérhetnek érte, így erre a részlegre ritkán megyek és csak tátom a számat.
A zsibvásár placcán mindig körbe megyek, csak lefelé nézek, fogalmam sincs, hány ismerős mellett megyek el esetleg (ezúton is bocsánat, ha valakinek nem köszöntem ;-) ). Itt is lehet a rengeteg kacat között néha igazi kincsekre lelni. Tavaly ősszel találtam egy homokórát. Nem vagyok becsüs, fogalmam sincs, mennyibe kerülne ez a régiség-oldalon, de itt 1000 Ft helyett első ajánlatomra 500 Ft-ért elhoztam. A többi aznapi "találmánnyal" együtt örömben és boldogságban úszva tértem haza.

Mozgott a derekánál az óra, de az árus elárulta, hogy szétszedhető az egész, így meg lehet javítani. Mivel rendbe akartam hozni, darabokra szedtem. A réz rudakkal kezdtem, a középsőn látszik a különbség. Nem szerettem volna teljesen kifényesíteni, elvesztette volna a régies hangulatát.

Mindhárom elkészült.

Az üvegcséket lemostam, ami sokat emelt a fényükön és szépségükön. Igyekeztem függőlegesen összeragasztani őket, figyelve arra, hogy maradjon hely a homoknak az idő múlását pergetni.

Jöhettek a fa háromszögek. Finoman lecsiszoltam őket mindenhol 240-es, majd 355-ös smirglivel - utóbbi finomságú dörzsihez az ötletet évekkel korábban egy kedves asztalos barátomtól kaptam. Bársonyos, selymes simaság tapintható utána a fán. Élmény kézbe venni! Ezután olíva olajjal kentem át, gyönyörű színük azonnal visszatért. 

Már csak az összeszerelés volt hátra. Valószínűleg a ragasztás miatt, vagy talán az olajos kezelés után, de nem tudtam teljesen összerakni, az üvegek együtt magasabbak lettek, mint korábban. Már nem mozgott, teljesen beszorult a két falap közé. Annyira, hogy a kis szegecsekből az utolsót, ami a tetején van, nem tudtam visszacsúsztatni. Így is teljes értékű, tökéletesen működik, talán nehezebb lenne most szétszedni, mint előtte.
A hab a tortán a kis beleégetett szívek sora a tetején és alján. 
Számomra egy kincs született!

Simából rusztikus


Advent elején átválogattam a dísz készletemet és több üveggömböm is van, aminek a színe már nem az enyém. Változtam. De azt is tudom, hogy manapság az üvegből készített díszek igazi kincsnek számítanak ebben a műanyag világban, így félre tettem őket. 

Aztán néhány napja megláttam egy hasonló ötletet, és azonnal tudtam, hogy meg kell csinálni! Még akkor is, ha karácsonyfa díszről van szó és lassan vége van ennek az időszaknak - sokan holnap már le is szedik a karácsonyfájukat (mi biztos, hogy még gyönyörködünk benne egy darabig).
Annyira kíváncsi voltam a végeredményre, hogy nem várhattam vele még 11 hónapot!

A kiinduló állapot:

A csipkéből (valami régi ruhának volt az ujja, évek óta rakosgatom a szekrényemben ide-oda) kivágtam kis darabokat, és felragasztottam a gömbre, szépen elrendezve őket. Ékszerragasztót használtam, de bármilyen más típus is megteszi szerintem. 

Ezután Pentart matt fehér akril festékkel lefestettem a gömböt, a csipke részeket is alaposan átitatva, ezzel is jobban odaragasztva őket a gömb felületéhez.  Nem ügyeltem a teljesen egyenletes felszínre, antikolásnál még jól is jöhet.
Már az első réteg után feltűnt, hogy a festés rózsaszínű lett...Kicsit aggódni kezdtem, mi lesz ebből...
A második réteg után így nézett ki esti lámpa fénynél:

A festék jól fed, nem azzal van baj. Szerintem kioldódott az eredeti színezésből valamennyi és az fogta meg a fehér festékréteget. Ahogy száradt, úgy lett egyre rózsaszínűbb. Amikor az egész átalakítás előtt lemostam a gömböt, a konyharuha is rózsaszínes lett utána - utólag vettem észre.  

Másnap kapott még egy réteget délelőtt, és mire Kétévesem elaludt délután, már meg is száradt. Jöhetett az a fázis, amire nagyon kíváncsi voltam már, az antikolás. Pentart antikoló pasztát használtam umbra színben.
Ezen a fotón jól látszik a különbség az antikolt és csak festett részek között:

Aprólékosan, minden kis mélyedésbe igyekeztem beleszuszakolni a pasztát, ez némi időt igénybe vett, de már közben is láttam, hogy megéri. 

A kész gömb hihetetlenül szép lett szerintem! Az antikolás után is enyhén látszik a rózsaszínes beütés, így lett tökéletes. Mondhatnám, hogy így akartam. ;-) 
De ez a szép a saját kezűleg készített dolgokban. Néha menet közben alakulnak, változnak a dolgok. A felületén látszó egyenetlenség is kifejezetten jól áll neki, igazán egyedi, különleges szépség született. 

A hátteret egy olyan könyv adja, ami a nagymamámé volt, karácsonyra kapta fiatal lány korában. Azt hiszem, neki is tetszene ez a dísz.  <3

Holnap vízkereszt, de én ma egy új díszt tettem a fára. :-)