Talpas kínáló átfestve


Sokszor veszek olyan holmit a piacon, amiről azonnal tudom, hogy át fogom alakítani. Ezt a kínálót még tavaly ősszel vettem a pécsi vásárban, a formája és a szélén a csipkeszerű díszítés azonnal megtetszett. A néni váltig állította, hogy ezt szépen le lehet tisztítani, ki lehet fényesíteni, csak egy "kis mosogatás" kell neki. Itthon azonnal kipróbáltam, amit ő mondott, bár már akkor tudtam, hogy le fogom festeni, de persze semmi nem történt. Nem akartam nekiesni és súrolni, soha nem lett volna a régi, ebben biztos vagyok. Különben sem tetszett volna fényes ezüstben. 

A fehér mellett döntöttem, mert olyat szerettem volna, ami minden ünnephez és hétköznaphoz illik, egyszerű és finoman elegáns, mégis kissé rusztikus. Lignocolor festéket használtam, a Cream árnyalat volt készleten, amit a végén még viaszoltam. Szeretem ezt a festéket, kiadós, nem csöpög, vékonyan lehet vele dolgozni, akár egy rétegben is képes szépen fedni. 
Többször használtam már, festettem gyertyatartót, régi képkeretet, baba bútort, fa tálcát is. A gyertyatartó leírásában a festék forrása is megtalálható. ;-) Mindegyik olyan lett, amilyennek elképzeltem, bár ezek fából készültek. Kíváncsi voltam, mit kezd a festék a fémmel. A tálaló formája miatt úgy gondoltam, szivacs-ecsetet használok, így szép, egyenletes felületet kaptam a szivacs rányomogatásával. Két rétegben festettem le, mert volt, ahol kissé átlátszott még a szürkés-fémes szín az első festés után.
Miután megszáradt, Pentart Umbra viasszal kentem át, de ez nagyon sötét volt a szinte hófehér festéken, így visszatöröltem átlátszó viasszal. 

A fotón mind a három verzió ott van, nekem pont az a lehelet vékony barnaság és különbség kellett, ami alig látszik, mégis teljesen más hatású. Balra lent a natúr Cream festék 2 rétegben, mellette az Umbra viasszal átkent második lépés, fent pedig a visszatörölt végeredmény.

Így, fehéren sokkal szebben látszik a szélét díszítő csipke, kaptam egy bármikor használható tálalót 1000 Ft-ért és némi munkáért cserébe. 
Öröm és boldogság!

Elefánt rózsaszín nadrágban
mert játékot varrni jó :-)

Dumbo története sokaknak ismerős lehet. Ha esetleg még sem, akkor ő az a kis elefánt, aki óriási fülekkel született. :-) Négyévesemnek ez a könyv volt az egyik ajándéka karácsonykor, és amikor már 138-adszor olvastam neki, eszembe jutott, hogy az egyik Tilda könyvben (Tone Finnanger - Tilda alkotóműhelye) vannak elefántok. Gyorsan megkerestem, megnézegettük közösen a könyvet, és rátaláltunk a nagyfülűekre. Persze azonnal jött a kérés, hogy akkor mindjárt varrjunk két elefántot, egy kicsit és az anyukáját.
Szerencsés vagyok, hogy lányom született, aki imádja a puha, plüss játékokat - ki nem?! -, így mondhatom, hogy neki varrok játékokat. Pedig az az igazság, hogy én legalább annyira szeretem őket készíteni, mint amennyire ő szívesen játszik velük később. 
Szóval elefántra fel!

Az, hogy puha játékot varrjak, nem volt újdonság, varrtam már nyuszikat és mackókat,  melyek közül több is külföldön vigyáz már kis gazdájára. 
Kivettem a szabásmintát, kiszabtam, összevarrtam a darabokat. Igyekszem végig gondolni az elkészítés folyamatát, hogyan teszem egymásra az anyagokat, hogyan fordítom ki, stb. De természetesen van, amikor mindez mit sem ér, mert miután ügyesen, jól kigondolom, másként és rosszul csinálom. Ilyenkor az sem vigasztal, hogy "csak azzal fordul elő ilyesmi, aki csinálja" meg "mindent be kell gyakorolni". Jelen esetben az elefánt fülét rontottam el. Ha egyforma lenne a külső és belső oldala bélés nélkül, nem lett volna gond. De itt a külső szürke, a belső pedig rózsaszín, köztük némi vatelinnel, hogy finom puha legyen. Jól végig gondoltam, majd egymásra fektettem az anyagokat a végleges sorrendben (???), körbe varrtam, majd rájöttem, hogy ez így nem jó.

A könyv persze szépen leírja, hogyan tegyük egymásra az anyagokat, majd hogyan fordítsuk ki és tűzzük le. Elvileg a vatelint kellett volna legfelülre raknom majd alatta a két különböző anyag színével egymás felé fordítva úgy, hogy a fül-belső legyen legalul.  Így a körbevarrás után, kifordítva kerülnek a helyükre a rétegek.
Amikor itt tartottam, a test darabjai már készen voltak, nem volt kedvem újat csinálni, így hagytam az egészet és körbe cikkcakkoltam sűrű öltésekkel, hogy emlékeztessen mindig arra, hogyan is kellett volna készíteni mindezt, hogy az jöjjön ki a végén, amit eredetileg elképzeltem.  

De a végeredmény itt is kárpótolt, még akkor is, ha ráadásul kissé egérre hajazó fülforma sikeredett az elefánt fejére. :-)

A test összevarrása ugyanúgy történik, mint a már említett mackók esetében. Gombokkal rögzítettem a karokat és lábakat, hogy forgathatóak legyenek. A könyv szerinti leírásban fixre varrják a végtagokat, de az nem annyira gyerek-barát szerintem. 

A nadrág pántjait is patentokkal varrtam az elejéhez, ellentétben a fixre varrással, így öltöztethető lett a figura, kislány kezek nagy örömére. :-)

  Ormi várja a mama-elefántot, aki hamarosan hazatér hozzá.

Forró fűszeres almalé

2 l  100 %-os almalé
1 narancs
1 citrom (nálam csak fél)
szegfűszeg
szegfűbors
fahéj

Almalé fazékba, gyümölcsök karikára, bele a fazékba a fűszerekkel együtt, felforral, kortyol, ámuldozik, hogy milyen finom. ;-)