Sokszor veszek olyan holmit a piacon, amiről azonnal tudom, hogy át fogom alakítani. Ezt a kínálót még tavaly ősszel vettem a pécsi vásárban, a formája és a szélén a csipkeszerű díszítés azonnal megtetszett. A néni váltig állította, hogy ezt szépen le lehet tisztítani, ki lehet fényesíteni, csak egy "kis mosogatás" kell neki. Itthon azonnal kipróbáltam, amit ő mondott, bár már akkor tudtam, hogy le fogom festeni, de persze semmi nem történt. Nem akartam nekiesni és súrolni, soha nem lett volna a régi, ebben biztos vagyok. Különben sem tetszett volna fényes ezüstben.
A fehér mellett döntöttem, mert olyat szerettem volna, ami minden ünnephez és hétköznaphoz illik, egyszerű és finoman elegáns, mégis kissé rusztikus. Lignocolor festéket használtam, a Cream árnyalat volt készleten, amit a végén még viaszoltam. Szeretem ezt a festéket, kiadós, nem csöpög, vékonyan lehet vele dolgozni, akár egy rétegben is képes szépen fedni.
Többször használtam már, festettem gyertyatartót, régi képkeretet, baba bútort, fa tálcát is. A gyertyatartó leírásában a festék forrása is megtalálható. ;-) Mindegyik olyan lett, amilyennek elképzeltem, bár ezek fából készültek. Kíváncsi voltam, mit kezd a festék a fémmel. A tálaló formája miatt úgy gondoltam, szivacs-ecsetet használok, így szép, egyenletes felületet kaptam a szivacs rányomogatásával. Két rétegben festettem le, mert volt, ahol kissé átlátszott még a szürkés-fémes szín az első festés után.
Miután megszáradt, Pentart Umbra viasszal kentem át, de ez nagyon sötét volt a szinte hófehér festéken, így visszatöröltem átlátszó viasszal.
A fotón mind a három verzió ott van, nekem pont az a lehelet vékony barnaság és különbség kellett, ami alig látszik, mégis teljesen más hatású. Balra lent a natúr Cream festék 2 rétegben, mellette az Umbra viasszal átkent második lépés, fent pedig a visszatörölt végeredmény.
Így, fehéren sokkal szebben látszik a szélét díszítő csipke, kaptam egy bármikor használható tálalót 1000 Ft-ért és némi munkáért cserébe.
Öröm és boldogság!
