Csodás csokis muffin


Szeretek úgy sütni, hogy eszembe jut valami, kedvem van elkészíteni és még időm is van rá. Így történt ez most is ezzel a jól bevált, könnyen, gyorsan megsüthető muffinnal is. Szeretem a csokit, szeretem a muffinokat, ebben a receptben pedig gyönyörű párosításuk van. 

Amikor már isteni illatok szálltak a levegőben, elővettem egy angol porcelán csészét az aljával (melyről itt olvashatsz kicsit bővebben), főztem egy kávét és vártam a frissen sült, langyos, csokis kupacokat... 
Enikő még aludt, amikor kivettem a sütőből a 12 finomságot, így leültem és átadtam magam az élvezeteknek. 

A receptje:

Hozzávalók: 
15 dkg liszt
2 tojás
15 dkg cukor
3 ek baracklekvár (én most szilvalekvárt tettem  bele, azzal is finom )
1/2 csomag sütőpor
5 dkg kakaópor
5 dkg tört csokoládé
10 dkg vaj

(A tetejére szoktam tenni diót, félbe vágva vagy darálva, ha olyan kedvem van. Ezzel meg lehet bolondítani az egyébként is zseniális sütit. :-) )
 
Keverd össze a hozzávalókat szép sima tésztává. 
Adagold ki a 12 muffin formába, majd 170 fokon süsd 20-25 percig.
Egyszerű és nagyszerű! :-)  


Köszönöm Enikőnek a csodás csokis, kávés negyed órát!

Anya lettem

No nem a szó szoros értelmében, mert Enikő 13-án már fél éves lesz, hanem lelkileg. Sokszor hallottam, miszerint attól, hogy az ember szülővé válik, még nem lesz anya vagy apa azonnal. Erre meg kell érni. 
Nem értettem igazán, miről is szól ez a gondolat, csak halvány sejtelmeim voltak róla. 

Néhány napja történt...Elmentünk Enikővel anyukámhoz kettecskén, hogy anyák napja alkalmából kicsit együtt legyünk. Elugrottam boltba, hogy némi ennivalót gyűjtsek be, 20 perc alatt meg is fordultam. Viszont mire visszaértem, Lánykám annyira sírt már, hogy hüppögött, szipogott, hatalmas könnyeket hullajtott. Anyukám mondta, hogy semmivel nem tudta megvigasztalni, és már nagyjából negyed órája sír... Amint átvettem és megöleltem, elhallgatott... Lapult a mellkasomra és csak hüppögött. Kicsit később elaltattam, még akkor is hüppögött néha. Mire felébredt, már jó kedve volt, de biztos vagyok benne, hogy mindkettőnknek maradandó élmény volt, még ha ő nem is emlékszik majd rá. 

A gondolat és érzés, hogy a lányomnak ennyire hiányoztam és ennyire nem érzi magát biztonságban nélkülem, anyává tett. 

Bizonyára ezt mindenki máshogyan éli meg és más teszi igazán anyává. Talán van, akinél egyszerűen az idő múlása is elég ehhez. Nem tudom. 
De az biztos, hogy azóta más szemmel nézek a világra és Enikőre is.
Hiszen anya lettem.