Vásárfia


Vasárnap délelőttönként sokszor elsétáltam a pécsi vásártérre, ahol bóklásztam, nézelődtem, kincseket kerestem. Volt olyan ritka alkalom, amikor üres kézzel tértem haza, de többnyire  ráleltem 1-2 darabra, amit nem tudtam ott hagyni. Ritka az, mikor konkrét céllal megyek, inkább a vadászat, a kincsekre lelés öröme az, ami hajt.
Vannak olyan árusok, akikhez mindig "benézek", és általában találok is apróságokat. Ilyen pl. az a néni, aki szebbnél szebb vásznakat, csipkéket és ágyneműket hoz hétről hétre, én meg azon gondolkodom, mi az, amit ne vigyek haza. ;-) Mivel törzsvásárló vagyok nála, mindig kapok kedvezményt is, ami külön jól esik a megszerzett zsákmány mellett - vele soha nem alkudozom. 

Amióta Enikő megszületett, talán csak kétszer voltam ott, így nagyon tetszett az ötlet, hogy elmegyünk együtt kicsi családommal, és mindenki megy a maga útjára. Enikő Apával tartott, autóhoz kerestek emelőt meg ...  nem tudom, mit. :-) Én pedig gyors iramban végig száguldottam a bolhapiac részlegen, és a rengeteg ruha között megakadt a szemem azokon, amik aztán haza is jöttek velem. Rengetegen voltak, alig tudtam haladni a sorok között. Feltűnően sok volt a ruhaárus - régebben ez nem volt ennyire jellemző. Gondolom, könnyebb vele bánni, mint mondjuk a porcelánnal és nagyobb az igény is rá. 
Bármi is az, amit találok, mindig nagy örömmel és mosollyal az arcomon megyek haza. Így volt ez most is .

A csipkéket és konyhai törölközőket a Néninél találtam, a kézzel horgolt kicsi függöny miatt pedig külön örömtáncot jártam, mert azonnal bevillant, hova is kerül majd. A konyharuhákon látszott, hogy egy damaszt abroszt használtak fel az elkészítésükhöz, ami hibátlan állapotban van, hófehér, azsúrozott, csipkeszélű gyönyörűség. 

A kosarat szerettem volna közelebbről megnézni először, de nem volt ott az árus. Vártam pár percet, aztán úgy döntöttem, ott hagyom, sietnem kellett, hogy végig érjek. Tudtam, hogy Enikőnek aludnia kell hamarosan, így nem volt időm várakozni. 

Aztán már az autó felé mentünk, amikor mondtam Lacinak, hogy én azt a kosarat mégis megnézném még egyszer, visszafutok. 500 Ft volt a pénztárcámban, elkértem az övét is a biztonság kedvéért. Futás közben gondoltam, hogy elég lesz a pénzem a kosárra!  Az árust megtaláltam - 2 ember figyel 3 standot. Kérdeztem, mennyi, a válasz: 1000 Ft. Forgattam, néztem, mondtam, hogy az alján a penész nem túl jó jel, így: "Adok érte 500 Ft-ot, már csak annyi van nálam." Átkiabál a nő a másiknak, hogy vihetem-e ennyiért. Amaz az első másodpercben elhúzza a száját, majd legyint: "Vigye!" Én igyekeztem elnyomni a számra húzódó mosolyt, kifizettem, majd a szerzeményemmel együtt, vigyorogva futottam a családom után. Lehet, hogy a nagylelkű árengedménynek az is oka volt, hogy már 11 felé járt az idő, de a lényeg a lényeg. Megvan a kosár 500 Ft-ért! :-)

Itthon aztán, míg Enikő aludt, lesikáltam a kosár alját, megszabadítottam a penésztől. Ezzel azon a kis részen valóban eltört 1-2 szál az alján, kissé hiányos lett, de nem számít. Úgy sem mákot szeretnék tárolni benne. ;-) Napozott estig, majd tisztán, habfalatosan (gyerekkorom egyik kedvenc szava) bevittem a műhely-sarkomba. Még nincs meg a végső helye, de szerintem jól érzi majd magát nálam. 

Ezekkel a csodákkal gazdagodva még az a röpke 3/4 óra is, amit a vásárban töltöttem összesen, értelmet nyert. Sokan voltak, cikk-cakkban néztem a kirakott portékákat a sorok között, és még így is boldogan tértem haza. 
Alig várom a következő alkalmat egy kis vadászatra!



 

A télikert tetejének felújítása  I.


Amikor annak idején beleszerettünk ebbe a házba, annak egyik fő oka a téli kert volt. Mindig is azt mondtam, hogy ha egyszer házunk lesz, annak lesz télikertje. A gondolat, hogy üldögélek egy kényelmes széken betakarva, mellettem egy csésze tea gőzölög az asztalon és egy könyvet olvasok, miközben esik az eső vagy a hó kint - és mindezt egy télikertben ! - elvarázsol. 

Az első dolog, amit felújítunk a házon, az ennek a teteje. Valami rejtélyes oknál fogva az előző tulajdonos/ok két rétegű tetőt hagytak ránk: egy dróthálós üveg és egy felette lévő sárga műanyag hullámpala - a kettő között pedig nagy mennyiségű kosz. Ezt feketére festett fém szerkezet tartja, mint ahogy az oldalát adó üvegtáblák keretét is. Ebből - az én szememben - már csak szebbet lehet varázsolni.
( A fotó telefonnal készült és görbére sikerült. :-)  )

A pala eltávolítása még egészen egyszerű volt, és már nagyot dobott a beáramló fény mennyiségén. Ezután letakarítottuk a koszt és kiderült, hogy az üveg annyira nem is rossz. Kánikula idején viszont issza a napfényt és tovább fűti az amúgy is könnyen felmelegedő télikertet. Tehát továbbra is a teljes tetőcsere a cél.

Ami ezután jött, az már nem volt olyan egyszerű, le kellett flexelni a palát tartó vasrudakat, hogy hozzáférhető legyen az alap szerkezet, ami az üveget tartja. Amikor ez megvolt, a ház Ura nagyon megkönnyebbült. :-) Pihenésként fogta az ecsetet és fehér selyemfényű zománcfestéket és lefestette 2 rétegben a vasrudakat.

Már ennél a pontnál kezdtem mosolyogni és lelki szemeim előtt egyre jobban körvonalazódott a végeredmény.
Mérlegelve több tényezőt, végül az opál polikarbonát lemezek mellett döntöttünk, amit méretre vágattunk és a fordított T profilú tartószerkezetbe ragasztottunk szilikon segítségével.

Belülről nézve már a következő fotón is jól látszik a különbség. A kép elkészülte óta újabb 2 cella lett készen, haladunk - még ha lassan is. 

A középen lógó lámpa is fehér lesz, és tisztességes felfogatást kap majd. Amikor az üveglapokat kivettük belőle és lemostuk, kiderült, hogy átlátszó és szép, mintás üvege van!
:-)


Nagyon sok munka vár még ránk, de nem kérdés, hogy megéri-e.

Folyt. köv.  :-)

Szedres torta
Villámsüti baba mellett



Ahogy érnek a kertben a gyümölcsök, úgy hozzák rám néha a frászt, hogy mit is kezdek ekkora mennyiséggel, mielőtt még kárba veszne. A szeder bokrunk nagyon rendes volt hozzánk, mert miután jócskán visszametszettem tavasszal, ezt bő terméssel hálálta meg. Az idei hajtásoktól pedig már nehezített pálya lett az érett szemek begyűjtése. 

Amikor az első szemek kóstolása után rádöbbentem, hogy én eddig még jó szedret nem ettem, felderült az arcom.  :-)   A boltinál soha nem csíptem még el igazán érett gyümölcsöt, így nagyon örültem, hogy: "Hiszen, ez finom!" 

Mit is kezdjek vele...? Folyamatosan érik, így gyorsan kell cselekedni. Tortát kellene sütni szederrel!
Időm persze nem sok, valami gyorsan-frissen-finomat...Megvan! Piskóta, puding és szeder. Még lépésenként is elkészíthető, ami nagy előny egy kúszó-mászó baba mellett. 
A piskóta 20 perc, közben puding főzése (kizárólag főzött puding jöhet szóba nálam, mert az A Puding ;-) ), gyümölcs mosása. Torta összeállítása, kész!
Körülbelül fél óra alatt megvan összesen - persze a piskóta kihűlését nem számítva.

A végeredmény pedig egy friss, nyárias, savanykás gyümölcs torta, amiből nem lehet eleget enni.  :-)

Pincés meggy


Sok mindent köszönhetek annak a kis Somogy megyei falunak, Homokszentgyörgynek, ahol felnőttem. A haza sétáló tehenek esti látványát, egy szuper iskolát olyan tanárokkal, akikre a mai napig szívesen emlékszem vissza, barátokat, családi kosarazást hetente, vándortáborokat, a pincés meggy receptjét és még ezer és egy dolgot, ami JÓ volt.  

Ha valami nyalánkságra vágytunk gyerekkoromban, akkor elővettük a kekszes dobozt és egy üveg házilag eltett meggyet. Leültünk és csak ettünk, ettünk.  :-)  Az egyik legjobb otthoni édesség szerintem. Sorakoztak az üvegek a polcon, és amikor már fogytán voltak, aggódva lestük, hogy elég lesz-e a következő év gyümölcséréséig.

Most, hogy először vettem a bátorságot, és én is eltettem néhány üveggel, rádöbbentem, Anyukámnak mekkora munka volt kimagozni azt a rengeteg meggyet kézzel. Volt magozó "gépünk" is, de annak soha nem volt olyan jó a hatásfoka, mint az egyenként magozott szemeké. Lehet, hogy segítettünk neki - remélem, igen ;-) -, de arra már nem emlékszem.

Szóval a pincés meggy. Azért ez a neve, mert anno még a ház leghűvösebb helyiségében pihentették a meggyet, ami általában a pince volt. Az elkészítése egyszerűbb nem is lehetne.

5 kg magozott meggyhez 2 kg cukrot ad és egy fél tasak Na-benzoátot. ( Mivel nem kell főzni, a tartósítószer mindenképpen kell. ) Egy nagy tálban összekeverem és 3-4 napig áll hűvös helyen. Naponta megkeverem, majd üvegekbe töltöm és mehet is a kamrába. 
Az üveg tetejére rakott celofánra is tettem egy kis tartósítószert a biztonság kedvéért. Hogy hogyan, arról a Cseresznyelekvár című bejegyzésemben olvashatsz részletesebben.

A maradék levet szintén üvegekbe töltve csodás házi meggyszörphöz juthatunk. Különösen nyáron esik jól az enyhén savanykás íze jéghideg vízzel / szódával - ki hogyan szereti.

 
Idén mindenből csak ízelítő van a polcokon, mert egy napom még mindig csak 24 órából áll, és 8 hónapos Kisasszonyom mellett nehezen tudok annyi szabad időt teremteni magamnak, hogy még a befőzésre is bőven jusson. De gyümölcs lesz jövőre is, és akkor újult erővel és az idei év tapasztalataival vágok majd neki újra a házi befőzésnek. 

Cseresznyelekvár



Itt a nyári gyümölcsök szezonja, amit én nagyon szeretek. Szebbnél szebb és jobbnál jobb színek, formák és ízek egymás után! Ez az első nyarunk ezzel a kerttel, így a cseresznyefáról szüretelhettünk először rengeteg piros golyót. Roskadásig tele volt a fa, így nem is tudtuk az összes gyümölcsöt leszedni, pedig még barátok is jöttek vödrökkel! 
:-)

Barátnőm mondta, hogy ő bizony ebből lekvárt készít majd. Megtetszett az ötlet, bár eddig csak nyersen ettem cseresznyét vagy sütibe raktam bele. Utánanéztem és találtam egy végtelenül egyszerű receptet a lekvárhoz, így lelkesen kimentem a kertbe a fához, hogy a következő adag gyümölcsöt üvegekbe rakhassam némi cukor társaságában. 
A gondolat, hogy ebből a tál piros bogyóból lekvárt főzhetek, még lelkesebbé tett.  

1 kg gyümölcshöz számol 20-30 dkg cukrot ( én most 25 dekával csináltam, de legközelebb 20 is elég lesz szerintem), főzi forrástól számítva 4 percig, üvegekbe tölti, 5 percre fejre állítja a forró üvegeket, majd mehetnek a kamrába. 
Így is tettem, annyi különbséggel, hogy 15 percig főztem, mert kicsit sűríteni szerettem volna még. 
Anyukámtól tanultam a tartósítás egyik trükkjét: a befőző fóliára, amit az üveg tetejére teszek, szórok egy kis nátrium-benzoátot, és ráteszem a tetejét vagy még egy réteg fóliát legumizva. Így nem a lekvárra kerül a tartósítószer, nem eszem meg, és még működik is. Hogy mitől, azt nem értem, de nagyon ritka az, amikor megbuggyan 1-1 üveg a polcon, mielőtt még megennénk. 

Még egy apróság, amitől még pikánsabb lehet a lekvárunk, ha teszünk bele citromlevet, mielőtt megesszük. Egy kis üvegbe egy egész citrom leve is mehet akár, ki hogy szereti. Nem lesz tőle citromos, mégis nagyon jót tesz a cseresznyének.

Másfél kg cseresznyét főztem meg, ebből 4 kis üveg lekvár lett. Egy üveg már lassan el is fogy belőle, mert muszáj volt megkóstolnom frissibe' . :-) 

Ugyanígy lehet főzni meggylekvárt is akár. Hamarosan az a következő a kertben, talán lesz 1-2 üveg finomság abból is. 
Nem tudom, van-e olyan lekvár, amit ne szeretnék...
:-)

Csodás csokis muffin


Szeretek úgy sütni, hogy eszembe jut valami, kedvem van elkészíteni és még időm is van rá. Így történt ez most is ezzel a jól bevált, könnyen, gyorsan megsüthető muffinnal is. Szeretem a csokit, szeretem a muffinokat, ebben a receptben pedig gyönyörű párosításuk van. 

Amikor már isteni illatok szálltak a levegőben, elővettem egy angol porcelán csészét az aljával (melyről itt olvashatsz kicsit bővebben), főztem egy kávét és vártam a frissen sült, langyos, csokis kupacokat... 
Enikő még aludt, amikor kivettem a sütőből a 12 finomságot, így leültem és átadtam magam az élvezeteknek. 

A receptje:

Hozzávalók: 
15 dkg liszt
2 tojás
15 dkg cukor
3 ek baracklekvár (én most szilvalekvárt tettem  bele, azzal is finom )
1/2 csomag sütőpor
5 dkg kakaópor
5 dkg tört csokoládé
10 dkg vaj

(A tetejére szoktam tenni diót, félbe vágva vagy darálva, ha olyan kedvem van. Ezzel meg lehet bolondítani az egyébként is zseniális sütit. :-) )
 
Keverd össze a hozzávalókat szép sima tésztává. 
Adagold ki a 12 muffin formába, majd 170 fokon süsd 20-25 percig.
Egyszerű és nagyszerű! :-)  


Köszönöm Enikőnek a csodás csokis, kávés negyed órát!

Anya lettem

No nem a szó szoros értelmében, mert Enikő 13-án már fél éves lesz, hanem lelkileg. Sokszor hallottam, miszerint attól, hogy az ember szülővé válik, még nem lesz anya vagy apa azonnal. Erre meg kell érni. 
Nem értettem igazán, miről is szól ez a gondolat, csak halvány sejtelmeim voltak róla. 

Néhány napja történt...Elmentünk Enikővel anyukámhoz kettecskén, hogy anyák napja alkalmából kicsit együtt legyünk. Elugrottam boltba, hogy némi ennivalót gyűjtsek be, 20 perc alatt meg is fordultam. Viszont mire visszaértem, Lánykám annyira sírt már, hogy hüppögött, szipogott, hatalmas könnyeket hullajtott. Anyukám mondta, hogy semmivel nem tudta megvigasztalni, és már nagyjából negyed órája sír... Amint átvettem és megöleltem, elhallgatott... Lapult a mellkasomra és csak hüppögött. Kicsit később elaltattam, még akkor is hüppögött néha. Mire felébredt, már jó kedve volt, de biztos vagyok benne, hogy mindkettőnknek maradandó élmény volt, még ha ő nem is emlékszik majd rá. 

A gondolat és érzés, hogy a lányomnak ennyire hiányoztam és ennyire nem érzi magát biztonságban nélkülem, anyává tett. 

Bizonyára ezt mindenki máshogyan éli meg és más teszi igazán anyává. Talán van, akinél egyszerűen az idő múlása is elég ehhez. Nem tudom. 
De az biztos, hogy azóta más szemmel nézek a világra és Enikőre is.
Hiszen anya lettem.

Az első


Hosszú hónapok után végre újra eljutottam oda, hogy hímezzek és varrjak kicsit. A költözés, Enikő várása és megszületése kissé megnehezítette ezeket a dolgokat, de lassan megtalálom a módját és idejét mindennek, amit szeretek.

Egy nyuszit szeretnék varrni Lánykámnak húsvétra (remélem, el is készül ;-) ), amit már kiszabtam és belehímeztem a füle belsejébe egy életre - vagy még tovább - szóló üzenetet:

Szívet melengető érzés volt, amikor felismertem a helyzetet: Enikő aludt a kiságyában az emeleten, ropogott a tűz a kazánban, az első dolgot varrtam a lányomnak és kint sütött a nap...megálltam a varrással, elmosolyodtam, megköszöntem és hálát adtam mindezért.

A legbátrabbak


Most, hogy már valóban tavaszodik, minden nap kilesünk az ablakon Enikővel, hogy vajon nyíltak-e újabb virágok a kertünkben. Nagyon jó kis móka, mert nem én ültettem ezeket a növényeket, így igazi meglepetés a végeredmény. :-)

A hóvirágok után a következők a sorban a krókuszok voltak, kaptam sárgát, fehéret és lilát Marcsi nénitől, akitől a házat vettük. Szeretem ezeket a kicsi, okos virágokat, teljesen igazuk van, hogy csak akkor nyílnak ki napközben, ha süt a nap. 

Törpe nősziromnak is örülhetünk, világosabb és sötétebb lila variációk egész sora virít az ablakunk alatt azóta, mióta ez a fotó készült az első, legbátrabb kis virágról.

Amíg nem volt ilyen gyönyörű tavaszias idő, sokszor kimentem sétálni a kertbe 1-2 percre, amíg Enikő aludt. Jó volt friss levegőt szívni, kicsit tervezgetni, mit és hova ültetnék a kertben, mit változtatnék meg esetleg. Nagy kihívás, mert gyümölcsfákat és szőlőt is kaptunk, amiket metszeni, gondozni kell...mire jó az internet! Férjecském neki is esett az ott található metszéseket bemutató videóknak, aztán hazajött egyik nap, és azt mondta: "Holnap megmetszem a szőlőt!"  :-)   Így is lett. Kimentem hozzá, amikor dolgozott, és kérdeztem, mit miért vág le. Tudományos válaszokat kaptam az egyik ágnál, a másiknál meg közölte, nem szimpatikus neki.   ;-)  Aztán hozzátette a végén, amikor végzett az összessel, hogy nagyon fog örülni, ha idén gyümölcsöt is hoznak ezek a tövek.  :-)))

Sétálásaim során fedeztem fel, hogy itt is, ott is sorra nyílnak a kankalinok a kertben, ami mindig megmosolyogtat. Olyan kis helyesek, szépek, ahogy dacolnak a hideggel és széllel és sárgállnak a még kis sem nőtt fű között.

Hamarosan nyílnak a nárciszok, őket követik majd a tulipánok, és találtam egy szintén hagymás, sok apró virágú kis növénykét, ami halvány lila és bájos és törékenynek tűnik. Ki kell nyomoznom, mi is az!

Addig is élvezzétek a napsütést és a madarak csicsergését! :-)

Kint és bent


Amíg türelmesen várom, hogy a kertünkben megbújó növények megmutassák magukat, nem bírtam ki és a konyha asztalra is varázsoltam egy kis tavaszt. 

 Azzal, hogy tél elején költöztünk ide, lemaradtam a zöldellő kertről. Ez a tavasz tele lesz meglepetésekkel! :-) Vajon milyen színek és formák jelennek meg hamarosan?
Nagy örömmel vettem észre, hogy nagyon sok hagymás növény bújt ki ebben a tavaszias télben a földből. Itt is, ott is zöldell valami...

 

Az első természetesen a hóvirág, aki megmutatja magát, és különlegesen nagy fejű virágokat fedeztem fel a kapunk tövében. 

Nagy kihívást jelent a kert számomra, nem tudom, hogy ebben az évben mire jutunk egymással. Enikő mellett lehet, hogy az éjszakai kertészetre kell ráállnom. ;-)
Ráadásul saját tapasztalatokban sem bővelkedem, így aztán ami nyár végéig megmarad, annak különösen fogunk örülni. :-)