Kávé és süti

Néha, amikor leülök kávézni, akkor szeretem megadni a módját ennek az időnek is.  Előveszem valamelyik készlet egy darabját, ami lehet üveg csésze Jena-ból, angol porcelán kék, vidéki életképpel az oldalán vagy krém színű, önmagában mintás darab. Mindegyikhez kötődöm különböző okokból, így mindig nehéz a választás az adott napon.

A Jena-i készletet Édesanyámtól kaptam, hihetetlen finomság és légiesség jellemzi ezt az egyébként hőálló szépséget. Vékonyka csészealátétje szinte eltűnik az ember kezében. 
Az angol porcelán készletet a piacon vettem, dobozból túrtam ki, heteket vártam, mire ugyanazzal a mintával lett 2 csészém 2 alátéttel. De megérte! Nem tudom, miért, de valahogy kötődöm az angol kultúrához kicsit. Nem a mostanihoz, hanem inkább a 18-19. századhoz. Számomra Jane Austen regényei kötelező olvasmányok. :-) Látom magam előtt az akkori nőket, ahogy teázás közben cseverésznek, hímeznek és nincs más gondjuk, mint megtalálni az ideális férjet. Mindezt csipkébe és selyembe öltözve, egyenes háttal üldögélve teszik egy szalonban, ahol pattog a tűz a kandallóban. Hát ki az, akinek ez a kép nem lehet szép?  ;-)
A krém színű készletet pedig nászajándékba kaptuk, így ennél a 2 csészénél is van min gondolkodni, van mire emlékezni. 
 Azon kívül, hogy szeretem a kávé aromáját és illatát, jó ezeket a kis füles portékákat kézbe venni. 

Persze elengedhetetlen része egy ilyen fél órának a kávé mellé járó süti. Ez lehet bármilyen keksz vagy aprósütemény, ezen a téren mindenevő vagyok. Sokszor sütök én is ilyesmit, hiszen az otthon készült mandulás kekszet, narancsos-csokoládés kekszet vagy tripla csokis tallért (ez látszik a fotón a kis tányéron) egy gyári féltestvére sem éri utol szerintem. 

Utóbbiból nem tudok elegendőt sütni. Bármennyi is készül, morgás van, hogy miért nincs több.  :-)
A tripla csokis süti függést okoz!!! 

Ha mégis bátor vagy és bevállalod, íme a receptje:

Hozzávalók:

1 pohár liszt     ( 1 pohár = 2,5 dl)

1 csapott tk szódabikarbóna

1 nagy csipet só

negyed pohár kakaópor (Holland, cukrozatlan)

10 dkg vaj vagy margarin

fél pohár barna cukor (lehet kristálycukor is)

negyed pohár porcukor

1 közepes nagyságú tojás

1 kk vanília aroma

1 csapott tk instant kávé (elhagyható, ill. növelhető a mennyisége - főzött kávéval helyettesíthető)

1 tábla fehér csokoládé (9-10 dkg)

1 tábla étcsokoládé (9-10 dkg)

Elkészítés: 

 A nagyon puha (félig megolvasztott) vajat 2-3 perc alatt habosra verjük a kétféle cukorral, hozzáadjuk a tojást, majd a vanília aromát, 1 ek meleg vízben feloldott instant kávét (vagy 1 ek erős főzött kávét) és 1-2 perc alatt jól összekeverjük.

Egy külön tálba szitáljuk a lisztet és a kakaóport, majd összekeverjük a szódabikarbónát a sót is hozzáadva.

Összekeverjük (egy spatula, vagy lapátszerű fakanál segítségével) a két tál tartalmát. Épp csak addig dolgozzunk a masszával, amíg az nagyjából összeáll, ne keverjük túl!

Hozzákeverjük pár durva mozdulattal a kisebb kockára vágott csokoládékat.

Sütőpapírral bélelt tepsire púpozott evőkanálnyi halmokat helyezünk a masszából (egy sütőtepsire kb. 8 db fér el kényelmesen) köztük legalább 3-4 cm rést hagyva. Ujjainkkal a halmokat kicsit eligazgatjuk - nagyjából kör alakra, 1,5-2 cm vastagságúra lapogatjuk (vékonyabbra nem kell, majd szépen magától megoldja a sütőben).

Majd előmelegített, 180 fokos sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük a süteményeket.

 A sütiket akkor kell kivenni a sütőből, amikor éppen megszűnnek fényesek lenni!

Hagyjuk a tepsin kihűlni őket! Forrón nagyon puhák, majd szép sorjában szilárdabb halmazállapotot ölt a tészta, a fehér csokoládé és végül, pár óra elteltével az étcsoki is (ezt a pár órát azért nem kötelező kivárni, de legalább 15-20 percet azért ajánlott).


Kellemes kávézást és jó beszélgetéseket kívánok e mellé a finomság mellé!

Aprónépnek szeretettel


Sokféle ajándékot készítettem már sokféle embernek, de talán az egyik kedvencem az, amikor gyerekeknek készíthetek valami szépet, kedveset. Valamit, amivel próbálok a szülőknek is kedvezni és reménykedem benne, hogy a gyerkőc hosszú évekkel később is szívesen néz majd rá arra a macira, nyuszira vagy takaróra. 

Az első nyuszi, amit varrtam, a rózsaszín-zöld kockáival azonnal belopta magát a szívembe és nagy öröm volt átadni új gazdijának. Merész vállalkozás volt (soha életemben nem varrtam előtte semmit, aminek nem egyenes vonalak a varrásai), és hihetetlen büszkeség töltött el, amikor az elkészült pofit megnéztem. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy egy barátom kérésére a leendő mackók sokkal nagyon kihívást jelentenek majd. 

Ezeknek a szerzeteknek már forgatható karjuk és lábuk van, ami külön fejtörést okozott annak idején. Ma már - ha ezekre a macikra gondolok -, szívet melengető érzés jár át, mert tudom, hogy sok-sok kis gyerkőc kezében ott vannak már ezek a hosszú lábú medvék és talán a sáljuk már nincs is meg, vagy már rojtos a vége, esetleg 1-1 kar vagy láb már lazább lett, de örömöt szereztem velük. 

Ez a lényeg. Mosolyt csalhattam arcokra és ennél több nem is kell. Az már csak hab a tortán, hogy - szintén kívánságra -, személyessé tudtam tenni őket a gyermek nevének a mackó-pocakra való ráhímzésével.
Így lett teljes a kép és medvék. Azóta is szorgosan készítem őket, örülök, hogy sikeresen repülnek szét a világ különböző tájaira. ( Mert eljutottak már Magyarországon kívül Németországba, Angliába és Amerikába is ám!  ;-)  )

Ha pedig újszülöttről van szó, akkor nem kétséges, hogy szívből készítek sok-sok szeretettel szívet a babának, mellyel talán nyugodtabb pihenést csempészhetek az ágyába. 

Apró, ám mégis sokat jelentő ajándékok ezek, melyek szebbé teszik az ember mindennapjait. Nem is tudom elönteni, kinek nagyobb élmény, nekem vagy annak, aki kéri / kapja. Csodálatos dolog volt, amikor egy barátom gyerekeinek saját készítésű ajándékot vihettem először! Mennyivel "könnyebb" házilag kigondolni valamit és elkészíteni, mint boltról boltra rohangálni és kétségbe esetten pislogni, hogy a tengernyi használhatatlan műanyagból mit emeljek le a polcról!!??!! Persze, lehet mondani, hogy ehhez kézügyesség kell. Igaz. De azt hiszem, egy kevésbé jól sikerült házi darab is sokkal többet és egy rózsaszín műanyagnál. 

Ha pedig már az egyszerűségnél tartunk, egy baba takarót megvarrni tényleg nem a világ közepe, ám annál nagyobb melegséget vihetünk egy ágyikóba vele. :-)

Hálás vagyok a kipattanó gondolatnak, ami szólt, hogy vegyek varrógépet és kezdjek el ügyeskedni vele, és hálás vagyok magamnak, hogy nem legyintettem le azzal, hogy ez nekem úgy sem menne!

A sütés mámorító is lehet    :-)

Aranygaluska otthon

Aki szokott a konyhában sürögni-forogni, az tudja, milyen érzés, amikor egy étel vagy sütemény a lehető legszebb formában kerül az asztalra, isteni illatok lengik be a teret és még az íze is frenetikus. Pont olyan, amilyennek lennie kell!  :-)

Én szerencsés vagyok, mert általában elfogy az, amit készítek, különösen, ha sütiről van szó. ;-) Szeretek sütni, legyen az édes vagy sós, de az tűzhelyem nem volt ebben mindig partner. Egy régi darabról van szó, aminek a hőszabályozója már nem működött tökéletesen, így közepes lángon semmit nem tudtam sütni - így sajnos elég sok mindenről le kellett mondani.

Néhány hete azonban úgy döntöttünk (némi gázcső-felülvizsgálat ösztönző hatása után), hogy kicseréljük a mi drága, de öregecske tűzhelyünket. Ma már az új kistestvér áll a helyén és egy új élet kezdődött a konyhánkban. 3 helyett 4 lángon tudok főzni!!!!   :-)  A sütőről nem is beszélve! Ha egy recept azt írja, hogy pl. 165 °C - on kell sütni, akkor azon sütöm! Elképesztő élmény a hőszabályozás!!!!

Tudom, ez azoknak, akik sok éve így főznek-sütnek, teljesen természetes, de nekem ez most maga a tökély!

Hétvégén gondoltam is egy nagyot, és neki álltam aranygaluskát készíteni. Kicsit izgultam, mi lesz belőle, de bíztam az új szerzeményünkben. A tészta mennyisége, miután kinyújtottam, nem volt túl sok, kíváncsi voltam, hány réteget tudok egymásra pakolni a kis korongokból. Kerek tortaformába került a finomság, de összesen csak 2 rétegre telt, így újabb kör izgulás következett, miután beraktam a sütőbe, hogy vajon mekkora lesz.

De láss csodát! Amikor félúton volt a kész felé, már kitöltötte a formát és gyönyörű volt. Mire kész lett, az édes, diós, vaníliás illattól már csurgott a nyálunk. :-)

Lenyűgözött a végeredmény! Hihetetlenül boldog voltam, hogy ilyen szép lett és ráadásul még az íze is pont olyan volt, amilyennek lennie kell egy tisztességes aranygaluskának! 

Nagyon büszke voltam magamra és az új sütőnkre! 

;-)

 

Ha Te is megsütnéd eme finomságot, íme a recept:

Hozzávalók a tésztához:

1/2 kg liszt

1 kevés só

25 g élesztő

1,5 ek cukor

2 tojás

10 dkg vaj

kb. 3 dl tej

A hintéshez: 

kb. 10 dkg darált dió

7-8 dkg cukor

kb. 6-8 dkg vaj olvasztva

Az élesztőt felfuttatjuk egy kis tejben. Amíg a gombák "esznek", a száraz hozzávalókat összekeverjük egy tálban, majd hozzáadjuk a tojásokat, a felfuttatott élesztőt, a langyos tejet és lágy tésztává gyúrjuk.

Az olvasztott vajjal addig dagasztjuk, amíg az összeset fel nem veszi. A 10 dkg vaj elsőre túl soknak tűnhet, kis időbe telik, míg eltűnik a tésztában, de kitartás, a végeredmény tökéletes lesz! :-)

Ha a tészta már leválik a tál oldaláról, akkor kilisztezett tálban 1/2 órát pihentetjük meleg helyen.

Kinyújtjuk kb. 1 cm magasra, kicsi pogácsa szaggatóval korongokat formálunk és egy kivajazott, kilisztezett tepsibe/tortaformába rakjuk őket egymás mellé. A réteget olvasztott vajjal meglocsoljuk és bőven megszórjuk a cukrozott dióval. (Ennyi lisztből nekem a normál tortaformába 2 réteg került, de gyönyörűen megkelt a sütőben, kitöltve az egész formát.) 

5-10 percig még kelesztjük a formában, majd lassú tűznél megsütjük kb 30-40 perc alatt.

Melegen tálaljuk vaníliamártással.

Jó étvágyat! :-)

Vásznak, csipkék és ami mögöttük van


Mindig is szerettem a régiségeket, mindazt, amit nagyanyáink hagytak ránk. Őrzöm a régi pogácsa szaggatókat, befőttes üvegeket - némelyikben még szilva lekvár is van, eredeti mennyiségének felére zsugorodva. 
Saját nagymamáimtól számtalan csodálatos csipke maradt ránk, amit esténként horgoltak hosszú órákon át. Terítők kisebb-nagyobb méretben, nippek alá való miniatűr és nagyobbacska darabok. Mivel számomra a horgolás földöntúli tudomány, nagy becsben vannak és remélem, tovább adhatom őket majd én is a megfelelő kezekbe egyszer.
Szőttesek azonban nincsenek, városi nagyszüleimnek már "modern" konyharuháik és törölközőik voltak.

Az elmúlt hetekben azonban csodálatos ajándékot kaptam egy számomra nagyon kedves embertől. Meghatottan vettem át a családi készlet féltve őrzött darabjait, az ő anyukájának és anyósának keze munkáját. A monogramokkal ellátott szőttesek gyönyörű állapotban vannak, hibátlanok. Megtisztelve érzem magam, hogy én vigyázhatok rájuk ezen túl. 

Az ajándék másik fele a nagymama (!) saját kezei által azsúrozott és varrt kombinék vászonból. Amikor megláttam őket, elámulva néztem az aprólékosan kidolgozott darabokat, melyek fehérneműt díszítenek. Fehérneműt! Amit kevés ember láthat, ami nincs szem előtt! 

Szándékosan nem mostam és vasaltam ki őket, hogy megmutathassam, milyen gyönyörű állapotban vannak ezek is. Hófehérek, ropogósak, kézzel készültek.
Mai szemmel nézve hihetetlennek tűnik, hogy annak idején mennyire másként látták a világot. Nem sajnálták az időt az ilyen "apróságokra", még akkor sem, ha nem büszkélkedhettek vele mindenkinek. Megadták a módját mindennek. Minden tárgynak megvolt a maga szépsége, minden eseménynek a maga meghittsége. 

 Vajon visszatér még valami ehhez hasonló szemlélet a világba?

Nyuszi-füzér fehérben, pom-pommal


Mindig elgondolkodom azon, hogy mitől függ az, hogy egy ötlet megjelenésétől mennyi idő telik el a megvalósításig. Biztosan oka van ennek is - mint mindennek. Hetekkel ezelőtt találtam egy mintát nyuszikkal és nagyon megtetszett. Az elkészítéshez tegnap jött az ihlet és mára teljes pompájában tündököl a girland tele nyuszikkal és pom-pomokkal.  :-)

Az eredeti ötletben a nyuszik színes filcekből készültek, az nekem kicsit sok volt. Viszont így, nyers színű gyapjúfilccel és azonos színű fonalból gömbölyödő labdákkal kifejezetten tetszik. :-)

A következőkre van szükséged az elkészítéshez:
- nyusziminta  (a bejegyzés végén megtalálod )
- gyapjúfilc / dekorfilc
- cérna az összevarráshoz  ( én itt gomblyukvarró cérnát használtam )
- töltő anyag - vatta
- mini pom-pom a farkincákhoz
- fonal a nagyobb labdacsokhoz
- erősebb cérna  ( gomblyukvarró cérna )  a felfűzéshez
- kicsi fémkarika a két végére a felakasztáshoz  ( opcionális, mert akár fel is kötheted a két végénél fogva)
- tű, olló, villa  ( a pom-pom készítéséhez)

Miután a mintát kivágtam a papírból, rátettem a filcre és körbe rajzoltam. Én a farkincát lehagytam a mintáról, mert azt pótoltam a mini pom-pomokkal. A rajzoláshoz zselés tollat javasolok, mert a filcre nem egyszerű vékony vonalat húzni, ezzel a tollal viszont körbe pöttyözheted a körvonalat. Ezután kivágtam a nyuszi két felét.

A farkincához használt mini golyókat egy méterben kapható szalagról vágtam le, amit rövidáru boltokban be lehet szerezni, de megtalálod itt is többféle színben is akár. A szalagról levágott golyót külön varrtam rá a nyuszi egyik felének belső oldalára a biztonság kedvéért - bosszantó tud lenni, amikor valami kiesik / kicsúszik és visszatenni általában sokkal nehezebb. 

Összeillesztve a két felét, amiben benne van a farkinca is már, pelenka öltéssel a háta irányába elkezdtem összevarrni a formákat. 

 
Amikor odaértem a lábához, kitömtem a hasát vattával, amihez én evőpálcikát használok, mert azzal kicsi helyekre is pontosan el lehet tolni a vattát. Nem kell sok töltelék, mert nem kövér nyuszi a cél.  ;-)

Innen már csak be kell fejezni a körbevarrást és kész! Ehhez a füzérhez 6 nyuszit készítettem. 

Ezek után jöttek a pom-pomok. Most próbáltam ki először a villás módszert, és nagyon tetszik, mert egyszerű és nagyszerű. :-) Ha nagyobb labdákra vágynék, akkor a gyerekkoromból emlékezetes, kartonból kivágott, lyukas közepű koronggal készíteném. Most viszont kb. 3 cm átmérőjűre volt szükségem, így új variációt kerestem, mivel ez annyira kicsi, hogy koronggal nem lehet megcsinálni. 
A fonalat sokszor rátekertem a villára, vigyázva arra, hogy maradjon hely mindkét végén az ágak között. Minél több rétegű a fonal, annál dundibb lesz a pom-pom. 

Ha elegendő fonal volt a villán, elvágtam és egy kisebb darabbal átkötöttem középen. 

Lehúztam a villáról, megfordítottam, és a másik oldalára is kötöttem egy csomót, annyira meghúzva a fonalat, amennyire csak lehet. Így egy majdnem kerek formát kaptam - jól látszik a különbség a következő két fotón.

Ezek után jöhet az olló és körbe-körbe elvágtam a hurkokat a korong élén. 

Ha ez is megvan, akkor jöhet a fazonírozás! :-) Gombócra vágtam a kiálló, hosszabb fonaldarabok eltüntetésével.

Most már csak a felfűzés van hátra. Ehhez is gomblyukvarró cérnát használtam, egy tű segítségével egyszerűen felfűztem egymás után a pom-pomokat és a nyuszikat. A két végére kötöttem 1-1 fém karikát, de anélkül is felakasztható. 
Tadaaam! :-)

Az eredeti verziót és mintát is megtaláljátok ezen az oldalon. A képre kattintva letölthető a minta a nyuszikkal. 

Ha bármilyen kérdés felmerül bennetek, ne habozzatok! :-)

Jó füzérkedést! :-)

 

Gondolatok nagymamáink korából


Talán sokan vannak, akik az efféle újságok mellett úgy mentek el a vásárban a bolhapiac részen, hogy észre sem vették. Ám miközben guggolva nézegettem a címlapokat, egy idősebb férfi kérdezte, találtam-e 1935 júniusi számot, mert akkor született az anyukája és ez egy szép ajándék lenne neki. :-) 
Igen, valóban a II. világ háború előtti időkből származó lapokra leltem kifejezetten jó állapotban potom pénzért.

Ha nagymamáim élnének, bizonyára nagyon megörültek volna ezeknek a lapoknak, hiszen az ő fiatal korukat idézik fel, az ő divatjuk köszön vissza az oldalakról. Ki tudja...? Lehet, hogy ezekből az újságokból vették az éppen soron következő horgolás mintáját. Érdekes és megható belegondolni, hogy ezeket ők is forgathatták annak idején...

Tetszik, hogy novellák, versek, rövid történetek olvashatók bennük, úgy, mint ma - vagy mégsem egészen úgy? 
"A debreceni poros akácok tikkadtan sóhajtoztak a meleg nyári délutánban. Alattuk ünneplőbe öltözött asszonyok, lányok ringatták ide-oda kényesen magukat, nem sokat hederítve a melegre, legföljebb derékujjuk csipkeszélével megtörölgették néha izzadó homlokuk. A piactér egyik fehérre meszelt, tornácos házának ajtaja is kipattant és aranycsipkével cifrázott ünnepi ruhájában kilépett az utcára özvegy Szűcs Ferencné. Nem tekintett jobbra-balra, hanem egyenesen átvágott a piactéren, a magas kőpellengért messze ívben kikerülte, aztán a főutcán beletűnt a sokadalomba." 
(Nagy Méda, Asszonyfejek a XVIII. századból)

A hirdetések sajátos nyelvezete és kinézete is megfogott, látható gyapjú fonal, "modern" előszobafogas, fűzőszabást tanító hölgy és "eternit" azbesztcement-lap reklám is. 

Mai szemmel nézve is nagyon jók a divat-rajzok, szerintem ezek nem is változtak olyan sokat az elmúlt röpke 80 évben. :-) Nem hagyhattam ki a férfiaknak szóló divatos ruhák lefotózását sem és érdemes egy pillantást vetni az akkori trendeknek megfelelő, bőrrel kiegészített kosztümre is. 

Mint ahogy ma is van gyerekeknek szóló oldal a Nők Lapjában, a Gyermekújság akkor is örömöt szerzett már mesével, rejtvénnyel és gyerek fotókkal. 
A fáradt, száraz bőrnek ajánlott Púder "könnyű, mint a lenge fátyol...üde, mint a tavaszi virág...a Hormocith-púder más". 
A háború alatt megjelent, 1943-as lap hasábjain olvasható egy levél "Az egykilós csomag" címmel, melynek az alján: Valahol Oroszországban, 1942. dec. 23.  Akár a nagypapám is írhatta volna.

Rendes nőknek szóló újsághoz méltóan innen is ötletelhetünk, ha éppen a vasárnapi ebéden gondolkodunk:
"Október 13. Vasárnap: Kacsaaprólékleves májséberlivel, karfiol tejfellel és vajjal sütve, kacsapecsenye, sültburgonya, káposztasaláta, habrolló. Vacsora: Libamáj aszpikban borecetes tormával, hideg sült vegyes salátával, gyümölcs."

És ha még játszani is támadt kedve a tisztes embernek, akkor mehetett a Törökhöz. 
Főnyeremény 500.000 pengő. :-)
A hivatalos I. osztályú sorsjegyárak: 1/1 sorsjegy 24 pengő, 1/4 sorsjegy 6 pengő.

A számomra leginkább szembetűnő ezekben a lapokban az a minden oldalon és fotón látható finomság és elegancia. Hol vannak már azok az idők, amikor egy délutáni teázáshoz így terítettünk?

Egyáltalán! Hol teázunk manapság klasszikusnak mondható csészéből igazi teasüteménnyel tálalva?

Sok kérdés merült fel bennem olvasás közben és arra jutottam, hogy az, hogyan éljük a mindennapjainkat, kizárólag rajtunk múlik. Lehet azt mondani, hogy erre a mai embernek már nincs ideje, de érdekes módon egy jó kis brazil történetre mindig akad 1-2 félóra. 
Én amondó vagyok, hogy nem kerül több időbe egy csészét elővenni a szekrényből, mint egy bögrét, az érzés és élmény pedig összehasonlíthatatlan.