Gondolatok nagymamáink korából


Talán sokan vannak, akik az efféle újságok mellett úgy mentek el a vásárban a bolhapiac részen, hogy észre sem vették. Ám miközben guggolva nézegettem a címlapokat, egy idősebb férfi kérdezte, találtam-e 1935 júniusi számot, mert akkor született az anyukája és ez egy szép ajándék lenne neki. :-) 
Igen, valóban a II. világ háború előtti időkből származó lapokra leltem kifejezetten jó állapotban potom pénzért.

Ha nagymamáim élnének, bizonyára nagyon megörültek volna ezeknek a lapoknak, hiszen az ő fiatal korukat idézik fel, az ő divatjuk köszön vissza az oldalakról. Ki tudja...? Lehet, hogy ezekből az újságokból vették az éppen soron következő horgolás mintáját. Érdekes és megható belegondolni, hogy ezeket ők is forgathatták annak idején...

Tetszik, hogy novellák, versek, rövid történetek olvashatók bennük, úgy, mint ma - vagy mégsem egészen úgy? 
"A debreceni poros akácok tikkadtan sóhajtoztak a meleg nyári délutánban. Alattuk ünneplőbe öltözött asszonyok, lányok ringatták ide-oda kényesen magukat, nem sokat hederítve a melegre, legföljebb derékujjuk csipkeszélével megtörölgették néha izzadó homlokuk. A piactér egyik fehérre meszelt, tornácos házának ajtaja is kipattant és aranycsipkével cifrázott ünnepi ruhájában kilépett az utcára özvegy Szűcs Ferencné. Nem tekintett jobbra-balra, hanem egyenesen átvágott a piactéren, a magas kőpellengért messze ívben kikerülte, aztán a főutcán beletűnt a sokadalomba." 
(Nagy Méda, Asszonyfejek a XVIII. századból)

A hirdetések sajátos nyelvezete és kinézete is megfogott, látható gyapjú fonal, "modern" előszobafogas, fűzőszabást tanító hölgy és "eternit" azbesztcement-lap reklám is. 

Mai szemmel nézve is nagyon jók a divat-rajzok, szerintem ezek nem is változtak olyan sokat az elmúlt röpke 80 évben. :-) Nem hagyhattam ki a férfiaknak szóló divatos ruhák lefotózását sem és érdemes egy pillantást vetni az akkori trendeknek megfelelő, bőrrel kiegészített kosztümre is. 

Mint ahogy ma is van gyerekeknek szóló oldal a Nők Lapjában, a Gyermekújság akkor is örömöt szerzett már mesével, rejtvénnyel és gyerek fotókkal. 
A fáradt, száraz bőrnek ajánlott Púder "könnyű, mint a lenge fátyol...üde, mint a tavaszi virág...a Hormocith-púder más". 
A háború alatt megjelent, 1943-as lap hasábjain olvasható egy levél "Az egykilós csomag" címmel, melynek az alján: Valahol Oroszországban, 1942. dec. 23.  Akár a nagypapám is írhatta volna.

Rendes nőknek szóló újsághoz méltóan innen is ötletelhetünk, ha éppen a vasárnapi ebéden gondolkodunk:
"Október 13. Vasárnap: Kacsaaprólékleves májséberlivel, karfiol tejfellel és vajjal sütve, kacsapecsenye, sültburgonya, káposztasaláta, habrolló. Vacsora: Libamáj aszpikban borecetes tormával, hideg sült vegyes salátával, gyümölcs."

És ha még játszani is támadt kedve a tisztes embernek, akkor mehetett a Törökhöz. 
Főnyeremény 500.000 pengő. :-)
A hivatalos I. osztályú sorsjegyárak: 1/1 sorsjegy 24 pengő, 1/4 sorsjegy 6 pengő.

A számomra leginkább szembetűnő ezekben a lapokban az a minden oldalon és fotón látható finomság és elegancia. Hol vannak már azok az idők, amikor egy délutáni teázáshoz így terítettünk?

Egyáltalán! Hol teázunk manapság klasszikusnak mondható csészéből igazi teasüteménnyel tálalva?

Sok kérdés merült fel bennem olvasás közben és arra jutottam, hogy az, hogyan éljük a mindennapjainkat, kizárólag rajtunk múlik. Lehet azt mondani, hogy erre a mai embernek már nincs ideje, de érdekes módon egy jó kis brazil történetre mindig akad 1-2 félóra. 
Én amondó vagyok, hogy nem kerül több időbe egy csészét elővenni a szekrényből, mint egy bögrét, az érzés és élmény pedig összehasonlíthatatlan.