Aprónépnek szeretettel


Sokféle ajándékot készítettem már sokféle embernek, de talán az egyik kedvencem az, amikor gyerekeknek készíthetek valami szépet, kedveset. Valamit, amivel próbálok a szülőknek is kedvezni és reménykedem benne, hogy a gyerkőc hosszú évekkel később is szívesen néz majd rá arra a macira, nyuszira vagy takaróra. 

Az első nyuszi, amit varrtam, a rózsaszín-zöld kockáival azonnal belopta magát a szívembe és nagy öröm volt átadni új gazdijának. Merész vállalkozás volt (soha életemben nem varrtam előtte semmit, aminek nem egyenes vonalak a varrásai), és hihetetlen büszkeség töltött el, amikor az elkészült pofit megnéztem. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy egy barátom kérésére a leendő mackók sokkal nagyon kihívást jelentenek majd. 

Ezeknek a szerzeteknek már forgatható karjuk és lábuk van, ami külön fejtörést okozott annak idején. Ma már - ha ezekre a macikra gondolok -, szívet melengető érzés jár át, mert tudom, hogy sok-sok kis gyerkőc kezében ott vannak már ezek a hosszú lábú medvék és talán a sáljuk már nincs is meg, vagy már rojtos a vége, esetleg 1-1 kar vagy láb már lazább lett, de örömöt szereztem velük. 

Ez a lényeg. Mosolyt csalhattam arcokra és ennél több nem is kell. Az már csak hab a tortán, hogy - szintén kívánságra -, személyessé tudtam tenni őket a gyermek nevének a mackó-pocakra való ráhímzésével.
Így lett teljes a kép és medvék. Azóta is szorgosan készítem őket, örülök, hogy sikeresen repülnek szét a világ különböző tájaira. ( Mert eljutottak már Magyarországon kívül Németországba, Angliába és Amerikába is ám!  ;-)  )

Ha pedig újszülöttről van szó, akkor nem kétséges, hogy szívből készítek sok-sok szeretettel szívet a babának, mellyel talán nyugodtabb pihenést csempészhetek az ágyába. 

Apró, ám mégis sokat jelentő ajándékok ezek, melyek szebbé teszik az ember mindennapjait. Nem is tudom elönteni, kinek nagyobb élmény, nekem vagy annak, aki kéri / kapja. Csodálatos dolog volt, amikor egy barátom gyerekeinek saját készítésű ajándékot vihettem először! Mennyivel "könnyebb" házilag kigondolni valamit és elkészíteni, mint boltról boltra rohangálni és kétségbe esetten pislogni, hogy a tengernyi használhatatlan műanyagból mit emeljek le a polcról!!??!! Persze, lehet mondani, hogy ehhez kézügyesség kell. Igaz. De azt hiszem, egy kevésbé jól sikerült házi darab is sokkal többet és egy rózsaszín műanyagnál. 

Ha pedig már az egyszerűségnél tartunk, egy baba takarót megvarrni tényleg nem a világ közepe, ám annál nagyobb melegséget vihetünk egy ágyikóba vele. :-)

Hálás vagyok a kipattanó gondolatnak, ami szólt, hogy vegyek varrógépet és kezdjek el ügyeskedni vele, és hálás vagyok magamnak, hogy nem legyintettem le azzal, hogy ez nekem úgy sem menne!