Foszlós húsvéti kalács



Ha húsvét, akkor kalács. No nem feltétlenül a sonka miatt, hanem úgy egyébként is. Szeretjük reggel és este és bármikor. Évek óta sütöm ezt a receptet, de idén elmondhatom, hogy az eddigi kalács-sütő pályafutásom legjobbját sikerült összehoznom húsvét vasárnapján. 

Egyik ámulatból estem a másikba, amikor egyre jobban alakultak a dolgok. Pedig az elején aggódtam, mert az első kelesztésnél nem történt semmi. Duplájára kellett volna növeszteni a tésztát, de nem csinált semmit a massza a liszt közepén.  Nem is fotóztam semmit, mert azt hittem, ez így nem lesz jó. 
Összegyúrtam, bedagasztottam a recept szerint és következett a második kelesztés. Letakarva a radiátorra tettem egy könyvre (hogy azért akkora hőt ne kapjon hirtelen - mert persze azért kicsit fűtöttünk ebben a tavaszban). Elvileg nem ír időt, csak annyit, hogy kétszeresére kelesztjük. Közben 2,5 évesemmel zajlott az élet, játszottunk, rajzoltunk, ebédet főztem, ebédeltünk, letettem aludni. Pontosan nem tudom, meddig hagytam a tésztát a takaró alatt a langyos radiátoron, de legalább másfél óra volt, az biztos.

Akkor jött velem szembe az első ámulat, amikor altatás előtt rápillantottam a kis halomra, és már nem is volt olyan kicsi. Sőt, elérte a tál tetejét és kinyomta a konyharuhát! Azon aggódtam altatódal éneklés közben, nehogy világgá keljen a tészta, mire visszaérek.
Rendes volt, a tálban maradt, míg újra eljutottam a gyúródeszkáig vele. Gyorsan tettem, amit kellett, befontam, beletettem a kerámia tálba (amit direkt ezért a kalácsért vettem), és mielőtt letakartam, gyorsan lefotóztam, mert ez már ígéretesnek tűnt.

Ezután már minden ment, mint az a bizonyos csapás a karikával. 
Megvártam, míg eléri a tál szélét a fonományom, ez nagyjából 20 perc volt.

Egyre szebb volt, de még hátra volt a sütés, ami az én sütőmben mindig kritikus része a történetnek. Vagy megég az alja, mielőtt még bármi történne a sütivel / pogácsával, vagy kiszárad, mert annyira vissza kell vennem a hőfokot, hogy átsüljön rendesen. Évek óta küzdünk egymással a szép süteményekért. 
És akkor jön a szikra, hogy most kell betenni a sütő aljába egy megmaradt, selejtes tetőcserepet, ami talán segít rajtunk...

Azt hiszem, a tökéletes kalácsot sikerült együtt elkészítenünk a sütőmmel. Nem égett le az alja, átsült, gyönyörű aranybarna lett a teteje. Illata belengte az egész házat. Felvágtuk, és az állaga maga volt a tökély! Puha, ruganyos, foszlós gyönyörűség enyhén édeskés ízzel, kissé élesztős illattal...Mit is mondhatnék? Kár, hogy nem kóstolhatja meg mindenki! ;-)

Vajon miért van az, hogy néha, ha az embernek eszébe jut valami, amiről tudja, hogy nagy valószínűséggel jó és működőképes, akkor sem teszi meg azonnal...? Persze vannak olyanok, akik rögvest félredobnak minden mást és neki állnak a megvalósításnak. Nálam ez néha napokba vagy akár hetekbe is telik - adott ötlettől függően. Ezer más dolgon jár az agyam, az új gondolat meg még nem férkőzte be magát a "tedd meg" dobozba. Csak úgy ténfereg az agytekervényeim között céltalanul. Aztán egyszer csak bumm! 3 másodperc alatt elkészítem akár. 
Így esett ez most is. Letörölni, alufóliába tekerni és betenni a sütő aljába a cserepet nem tartott tovább 5 percnél. Az eredmény pedig önmagáért beszél.

És akkor következzen a pontos recept:

Hozzávalók:
500 g liszt
30 g élesztő
3,5 dl tej
2 tojás sárgája
50 g porcukor
80 g vaj
1 mk. só
6 kemény tojás - ha bele akarod sütni a kalácsba

A kenéshez:
1 tojás sárgája (vagy az előzőleg sütött pogácsához felvert egész tojás maradéka jelen esetben) 

A lisztet mélyebb tálba szitáljuk (én soha nem szitálom át), a közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a cukros, langyos tejben felfuttatott élesztőt, környezetéből csak annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuska lágyságú legyen, tetejét megszórjuk liszttel, betakarjuk, kétszeresére kelesztjük - kb. 20 perc. 

Akkor hozzáadjuk a maradék tejet és cukrot - az élesztő felfuttatásához elég 1 dl tej és 1 kk cukor (én gondolom-formán öntöm egy kis tálkába a tej egy részét, ehhez adva egy kis cukrot vagy mézet) -, a tojássárgákat, a sót; jól összedolgozzuk, majd 2-3 adagban beledagasztjuk az olvasztott, de nem meleg vajat, amíg csak szép hólyagos nem lesz. Tetejét megszórjuk liszttel, betakarjuk, langyos helyen a kétszeresére kelesztjük.

Lisztezett deszkán lazán átgyúrjuk, 3 részre osztjuk, hengereket sodrunk belőle, megfonjuk. Vajjal kikent, kerek tortaformába (kerámia tálba) kanyarítjuk úgy, hogy a végei a közepére kerüljenek, letakarjuk, langyos helyen addig kelesztjük, amíg a tészta már majdnem a forma pereméig ér. 

Ha tojással együtt sütjük, belenyomkodjuk a beolajozott, keskenyedő végén tojástűvel kiszúrt - ez kerül felülre - kemény tojásokat. Beolajozni azért kell, hogy ne ragadjon rá a tészta, kiszúrni pedig azért, hogy az esetlegesen benne levő levegő a hő hatására, sülés közben szét ne "robbantsa" a tojást! 

Megkenjük a tésztát - a tojásokat nem! - a tojássárgájával és előmelegített sütőben, erős tűzön (200 °C) 40-45 percig - tűpróbáig - sütjük. Ha nagyon pirulna a teteje, fóliával betakarjuk. A formában hagyjuk langyosra hűlni, lehúzzuk róla a tortagyűrűt, rácsra emeljük, konyharuhával letakarjuk, hagyjuk egészen kihűlni. 

(A recept a Lajos Mari - Hemző Károly-féle "99"-es sorozat talán Ünnepi ételek c. kötetéből származik. Azért nem tudom, hogy pontosan, melyik, mert nekem csak fénymásolatban van meg.)

Ez a kalács az év bármely szakában tökéletes lehet. Húsvétkor a tojások vagy egy nyuszi teheti ünnepivé. 
Nyuszi mintája: Tilda - Egg Hare Pattern (ingyenesen letölthető minta innen)

Hihetetlen boldogság volt egy ilyen gyönyörű kalácsot kiemelni a sütőből! Az élmény megfizethetetlen, a kalács pedig tökéletes. Pillanatok alatt elfogyott. ;-)