Első tűfestéseim

Az úgy volt, hogy nagyjából másfél évvel ezelőtt bóklásztam a világhálón és mindenféle oldalba beleolvastam, ami hímzésekkel kapcsolatos volt. Az első nagy rácsodálkozásom a szalaghímzés volt (itt láthatsz egy példát rá), amit nagyon érdekesnek találtam, de kicsit soknak éreztem magamhoz képest.

Aztán rátaláltam egy honlapra, ahol meg elvarázsolódtam...  Ez a hölgy a világ másik csücskén lakik Dél-Afrikában, és csodákat művel a hímzőfonalakkal. Trish Burr a neve és órákat töltöttem azzal, hogy tanulmányoztam a munkáit. Keresgéltem sokat, gyűjtöttem az információt, elkezdtem növények, virágok fotóit keresni, olyanokét, amiket el tudtam képzelni hímzett formában is.

A véletlen műve vagy sem ;-), de mivel rajzból is érettségiztem és szeretem is, esténként ezeket a virág-fotókat lerajzoltam színesben. Úgy gondoltam, a rajz alapján könnyebb lesz majd az árnyalásokat megoldani fonallal. Miután kiválasztottam az első virágomat, elmentem és megvettem a szükséges árnyalatokat, ablakon rárajzoltam a vászonra a virág körvonalait és már hímeztem is. Az első perctől kezdve szerettem csinálni, teljesen belemerültem a "színezésbe" és meglepően jó eredmény született hibiszkuszként. 

Azt ugyan nem néztem, mennyi időmbe került ennek az elkészítése, sok-sok óra benne van, az biztos. Őszintén szólva azonban nem számít, hány órámba telt, mert maga a hímzés a lényeg. 

Első sikeremen felbuzdulva már terveztem a következőt, így lett ajándék a pipacsos hímzés Édesanyának...nagyon örült neki! :-)

És innentől nincs megállás...ugyan lassabban haladok ezekkel a szépségekkel, mint azt szeretném és még a keretezésen van mit csiszolni, de a lényeg még mindig, hogy rátaláltam egy technikára, ami rólam szól. Növényeket rajzolok, színezek és hímzek, lehetőleg minél élethűbben - ez a kettő együtt maga tökély számomra.  :-)

Tavaly, karácsony közeledtével gondolkodtam azon, hogyan vihetném át hímzett virágaimat már tárgyakra is. Megszületett a gondolat a fejemben szív formájú lógókról téli növényekkel... 

A latin nevek azért kerültek rá a szívek hátoldalára, mert tudományos fokozatom bizonyítja, hogy szeretem a növényeket és ezekkel a nevekkel ébredtem és aludtam el éveken át. A mai napig szeretem a hangzásukat, sokszor ez jut eszembe a magyar név helyett még mindig - hogy ez jó-e vagy sem, az más kérdés.  ;-)

Egy biztos: rengeteg gyönyörű növény és virág vesz körül minket, így még sokáig válogathatok köztük és hímezhetem őket kedvemre.

Generációkon át

Néhány napja olyan érzésekkel és élményekkel találkoztam, amit talán megismételni nem is lehet...

Elővettem, kimostam és kivasaltam azokat a kis rékliket és főkötőket, amiket a nagymamám varrt és hímzett akkor, amikor a fia - aki később az én keresztapám lett -, és később lánya - anyukám - születtek. Pirinyó ruhadarabok 70 és 63 évvel ezelőttről...épségben, tisztaságban, emlékekben gazdagon... most az én lányom születését várják. 

Három generáció egymás után ugyanabban a ruhában...Hihetetlen! 

Amikor kislány voltam, megkaptam ezeket a ruhácskákat azokkal a réklikkel és kardigánnal együtt, amiket szintén családunk egyik tagja horgolt annak idején bátyámnak és nekem. Hajni babám "használta" őket egy darabig, aztán tizenévesen gondosan elraktam őket egy dobozba, hogy évekkel később, most elővehessem. A kissé nehézkes megtalálás  ;-)  után meghatódva vettem elő őket újra, tudván, hogy hamarosan az én kislányomra adhatom rá őket és babázhatok  - immáron a saját gyerekemmel.

Lenyűgöz nagymamám türelme és aprólékossága a hímzéseket látva... és láss csodát, a fehér darabon tűfestéssel hímzett virágok díszlenek.  :-)  Ő sokféle kézimunkát ismert és gyönyörűen alkalmazta mindet. Nekem ebből a tűfestés jutott. 

 Alig várom, hogy a lányomon láthassam ezeket a kis csodákat! Már csak 2 hónap.  :-)

Ha a gombok mesélni tudnának...!


Már kislányként is teljes odaadással turkáltam Édesanya gombos dobozában és szerettem egyformákat keresni, különleges gombokra rátalálni. Szerencsés voltam, mert a nagymamám varrónő volt, így több helyről is voltak forrásaim. :-)
Elgondolkodtam a gombok korán, hogy vajon milyen ruhán voltak utoljára, szerette-e őket a gazdája, vagy azért kerültek a dobozba, mert lecserélték másikra? "Kié volt? Honnan van? Melyik ruhádon volt?" Kérdések egymás után...

Amikor már felnőtt fejjel kerültek a kezembe gombok, az előbbi kérdéseken kívül újabb információk kezdtek érdekelni, miszerint ha kagylóból készült, igazi-e vagy sem? Üveg vagy műanyag? Fa vagy műanyag? Tényleg bőrből van? Fémből? 
A minőség lett az első fontos szempont, és ha az rendben volt, akkor jöttek a képzeletembe a mesék, történetek róluk. Hányatott sorsukon szerettem volna segíteni azzal, hogy méltó helyet keresek nekik, de rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű. Mert adott gombhoz a tökéletes kabátot megtalálni nem egyszerű. ;-) Így gyűlnek a gombok a dobozban, egyre több és több.

És ha már a barátok, ismerősök is odatolják elém az ő gombos dobozukat (micsoda szerencse, hogy mindenhol vannak ilyen kisebb-nagyobb dobozok!), hogy válogassak kedvemre, az aztán a megható és megtisztelő dolog! 

Csodálatos darabok boldog tulajdonosa lettem idővel és végre eljutottam odáig, hogy egy részüket úgy tároljam, ahogyan az az én fejemben gombokhoz illendő. Találtam sablont (a bejegyzés végén megtalálod), kinyomtattam és már varrtam is őket egymás után a kartonra, mint egy igazi gyűjtő. Nagyon tetszik a végeredmény! Ezek után már csak a fadobozukat kell megcsinálnom, és valóban úgy pihenhetnek nálam, ahogy az szerintem méltó egy-egy különleges darabhoz.  Nincs kedvenc, de hogyan is lehetne, amikor ilyen gyönyörű kagyló-gombokat boltban már régóta nem lehet kapni, üveg gombot is csak elvétve - az is túl modern nekem. Fából, bőrből..."Jaaa, az régóta nincs, kérem." Ha mégis akad, az már nem olyan, mint korosabb társai. Ezért jó turkálóba járni, sokszor csak a gombok miatt veszem meg a ruhát - ezzel is megmentve őket. :-)

Szeretném, ha egyre több gombnak adhatnék otthont és szeretetet. Szeretném, ha nálam előbb-utóbb megtalálnák a nekik szánt gomblukat párnákon, táskán, kis szütyőn...


Remélem, ha egyszer évek múlva máshoz kerülnek, azt mondják majd, hogy nálam jobb helyen még nem voltak. 

Íme, a sablon, mely régi korokat idéz minden porcikájában:

Tudom, eredetiben még jobb lenne, de olyan még nem akadt a kezembe - legyen az bármilyen varrós eszköz, csatt, kapocs vagy gomb kartonja.


De a rájuk varrt gombok tagadhatatlanul eredetiek és ez a lényeg!

Szobasarok - műhely


Az alkotás folyamata független a helytől. Sokszor előfordul, hogy az utcán gyalogolva jön az ötlet és formálódik a fejemben napokig, hetekig talán. Aztán egyszer csak leülök a szobánk sarkában a kis asztalhoz és létrejön az, amit megálmodtam.
Ehhez nem kell nagy hely - nagyjából 1,5 m2 összesen az a része a lakásnak, amit így elbitoroltam. :-)

Ennél az asztalnál készülnek mackók ( a képen is éppen testrészeik hevernek szerteszét ), ékszerek, hímzések, néha még a szabásminták is - bár ezt általában a vasalódeszkán vagy a konyhaasztalon szoktam csinálni.
Nem is az asztal tűnik kicsinek, hanem a hely mellette a polcokon.  :-)
Évek gyűjteményét nehéz 4 kicsi könyvespolcra szűkíteni. Mert kell a hely a sok anyagnak, a cérnáknak, a hímzőfonalaknak, a gyöngyöknek és a kincseknek - idetartoznak a csipkék számomra és minden kis csecse-becse, amihez érzelmileg kötődöm vagy egyszerűen csak tetszik. 

  

Van itt apai nagymamám ollója, anyai nagymamám gyűszűje, gyerekkori kis kosár, levendula, stoppoló gomba, gyöngyház gombok, családi csipke, stb., stb., és egy nagy kedvenc, a háttérben látható kis női alakos szobor - szintén örökség. Ezek nélkül talán nem is tudnék így varrni és alkotni.

Gyöngyből soha nem elég. Ezt már kislányként tapasztaltam és azóta sem tudok betelni velük. Az esetek többségében úgy veszem meg őket, hogy meglátom, beleszeretek, de még fogalmam sincs, mi lesz belőle. Van, hogy évekig őrizgetem és akkor bevillan a számára lehető legjobb hely. Szeretem a fából készülteket is, de igazán az üveg- és ásványgyöngyök
a gyengéim. Műanyagnak semmilyen formában nincs helye körülöttem. 

Szükség van dobozokra - simára, osztottra és nyitottra, így könnyebben megtalálom azt, amire éppen szükségem van.
Nélkülözhetetlen a gyerekkori papírbőrönd is, mert ebben kaptak helyet a hímzőfonalak. Amióta rátaláltam a tűfestés / tűhímzés technikájára, azóta a fonalakból sincs soha elég. ;-) 

  
Csodákat lehet művelni az egymás melletti árnyalatokkal. Olyan, mintha kiszínezném a rajzot a vásznon, csak nem színes ceruzával, hanem színes hímzőfonalakkal. Türelem-játék, de megéri.  (Hogy mit is takar pontosan ez a technika, arról hamarosan újabb bejegyzés születik. De addig is itt lehet nézelődni a már elkészült darabok között. Nincs még sok, de azon vagyok, hogy ne így legyen.  ;-))
A hímzőkeretek a kincsek alatti polcon kaptak helyet, ahol a szívem másik csücskének nemes darabjai laknak, a régi könyvek. Ezektől sem válnék meg semmi pénzért és jól megférnek a kisebb-nagyobb keretek előttük. 

Persze, mint sok más hozzám hasonlónak, nekem is nagy álmom egy külön szoba, ami csak az enyém és a kincseimé, ahol kedvemre alkothatok, varrhatok és körbevehetem magam mindazzal, ami nélkül nem élet az alkotói élet.  :-)
De addig is jól megfér mindez egy panellakásban a sarokban, és azt hiszem, nem is a hely a fontos, hanem hogy tehetem azt, amit szeretek. Úgy és akkor, amikor én akarom. 
Mert kevés jobb érzés létezik annál, mint az, hogy valami új dolog születik meg az ember kezei között.

Mandulás percek


Ha nem fogyna el olyan gyorsan, állandóan tudnám enni ezt a kekszet - is.  :-)
Szeretem a ropogósságát, a gyömbéres-édes illatát és a perceket, amikor nyugodtan ehetek belőle egy csésze kávé vagy tea mellett.

Annak idején, amikor a férjemmel először töltöttünk együtt egy hétvégét, ilyen mandulás sütit készítettem. Lehet, hogy ez sorsdöntő keksz volt akkor ;-), de az biztos, hogy azóta is nagy kedvenc a mazsolás piskóta mellett. 

A recept eredetileg kesudióval írja, amivel bizonyára szintén nagyon finom, de ha néha elcsábulok efelé a mag felé, a kekszbe már soha nem jut. :-) Mandulával szoktam sütni, de akár el tudom képzelni dióval vagy mogyoróval is. 
Viszont azt hiszem, ennek a sütinek a legfőbb vonzereje számomra a gyömbér és a kardamom. Ezek nélkül is jó lehet, mert egy sima mandulás keksz is finom tud lenni, de ezekkel a fűszerekkel egyenesen zseniális!!!

Ha édeskés-gyömbéres-mandulás illatra vágysz a lakásban és még szívesen meg is kóstolnád, ne habozz!

Hozzávalók:

150 g liszt
150 g nádcukor (én kristálycukorral is szoktam sütni, legalább olyan jó)
150 g vaj
4 tojás sárgája
1 teáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt kardamom (keleti fűszerboltokban kapható - ha nincs, 2 kanál gyömbért teszek bele)
1 zacskó vaníliás cukor
250 g mandula / kesudió

Elkészítése:

A lisztet a gyúródeszkára öntöm, mélyedést készítek a közepébe. Beleteszem a cukrot, a tojások sárgáját, a fűszereket, majd összekeverem. Gyors mozdulatokkal belegyúrom a felszeletelt, hideg vajat és az apróra vágott mandulát / diót. Alaposan kidolgozom a tésztát.
Elharmadolom a tésztát, 2,5 cm átmérőjű hengereket formázok belőlük és hűtőszekrénybe teszem, míg a vaj újra megdermed. Kb. fél cm-es szeleteket vágok a hengerekből, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem (mehetnek elég sűrűn egymás mellé, csak kicsit nőnek meg a melegben) és előmelegített sütőben 180-200 fokon kb. 12 percig sütöm őket. 

Boldog mandulás perceket! :-)

Mackót varrós

A sokadik mackó varrásakor hirtelen az villant át a gondolataimon, hogy vajon mennyi maci van a világban? Rengeteg. A maci mosolyának hímzése közben azonban arra jutottam, hogy soha nem lehet belőlük elég.  :-)

Reménykedve abban, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, igyekszem részletesen leírni, hogyan is készül, hogy bárki megvarrhassa a maga négylábú fülesét. Egy kis varró tudománnyal már bátran neki lehet állni. 

A tetszés szerinti anyagon kívül szükség van töltő anyagra, ez nálam párna töltelék, amit készen kapható párnabelsőből szedek ki, de akár vattával is el tudom képzelni (ott a mosás kissé nehézkes, mert szerintem összecsomósodik a vatta). Az enyém egy műszálas, vattához hasonló, de sokkal könnyebben kezelhető töltet.  
A karok és lábak rögzítéséhez egyszerű ing gomb a legjobb, mert kicsi és 4 lyukú, így a későbbi használat során, ha tornagyakorlatokat végez medvénk, nagyobb esély van arra, hogy a végtagjai a helyükön maradnak. :-)
A pofijának megrajzolásához pedig sötét cérna vagy hímzőfonal kell a végén.
Ha mindez kéznél van, akkor jöhet a szabásminta (a leírás végén megtalálod) és máris hozzá láthatunk saját bejáratú mackónk elkészítéséhez.

Az első lépés a szabásminta anyagra rajzolása és körbevarrása, vigyázva, hogy azt a részt, ahol majd kitömjük az adott porcikát, ne varrjuk be. Érdemes a körberajzolás előtt kicsit sakkozni a darabokkal, hogy az anyagot a lehető legjobban ki tudjuk használni - figyelve a varrásráhagyásokra és a plusz mm-ekre a tömőlyukaknál (utóbbira még visszatérek).

Ha a mackó gazdájának nevét szeretném a pocakra hímezni, akkor ezt azelőtt kell megtennem, hogy a törzset körbevarrom. Persze a név az anyag színére kerül, így figyelnik kell, hogy a pocak ívén belül essen az írás. Ez azért érdekes, mert a szabásminta rajzvonala az anyag fonákján van.  :-) 

Ha mindez megvan, akkor kivágom az egyes darabokat, továbbra is vigyázva a varrásráhagyásra.
Azok a bizonyos plusz mm-ek a vágásnál kell, hogy megmaradjanak, olyanok, mint egy buszmegálló az út mentén. :-) Azért van szükség rájuk, mert a tömés után a kézi bevarrásnál biztosabban tudunk dolgozni, nem csúszik ki sehol az anyag széle majd. 

Ezek után fogok egy evőpálcikát és a hagyott lyukakon kifordítom színére a formákat, hogy a tölteléket megkaphassák. A pálcika azért praktikus, mert hosszú és vékony, lekerekített véggel, így szépen formára lehet alakítani vele az íves részeket is. Jöhet egy halom töltelék az ölembe, és lassan testet ölt a medvénk. A fej ebben a körben még kimarad, ahhoz a füleket kell előbb elkészíteni és bevarrni a fejtetőn hagyott ék alakú lyukba. 

A fülek beillesztésére (miután kitömtük és cérnával behúztuk kicsit a szájukat, ahogy az evőpálcikás képen látszik) érdemes több figyelmet szánni, mert miután bevarrtuk őket a fejbe és kifordítottuk, nem jó újra kezdeni az egészet, ha elcsúszott valami. Ezért a fejforma ék alakú kivágásába két oldalra beillesztem a kész füleket és megtűzöm gombostűvel, mielőtt a varrógép talpa alá rakom és levarrom. Így jó eséllyel minden ott marad, ahova szántuk. Ezután jöhet a kifordítás a fülekkel együtt, majd kitömés és a lyuk bevarrása a fej alján. 
Ha mindez megvan, már csak össze kell illeszteni a porcikákat és kész is. :-)

A fejjel kezdem, azt a testre varrom úgy, hogy biztosan álljon a helyén és ne veszítse el olyan könnyen medvénk a fejét később. ;-) Ez a könnyebbik része - számomra.
Ezután jönnek a karok és a lábak. Be lehet fixen is varrni, de akkor nem lehet forgatni őket, így nem lehet leültetni sem később. A forgathatóság a gombok segítségével érhető el, ráadásul egyszerre kell felvarrni a két kart, majd a két lábat a gombokkal együtt! Ez némi nehézséget jelentett az elején, de bele lehet jönni és rá lehet érezni a fogásokra, kinek hogyan áll kézre ez a művelet. Fontos az, hogy az első 1-2 öltésnél ne csússzanak el a karok, nem lehet később korrigálni rajta. Megnézem, hogy egy magasságban vannak-e és egy vonalban-e a törzsön, majd az egyiket egy öltéssel a helyén tartva, kívülről a gombot ráillesztve/varrva átöltök a másik oldalra és ott ugyanezt eljátszom újra. Itt egy fél fokkal már könnyebb a dolog, de még mindig figyelni kell, nehogy elcsússzanak a helyükről varrás közben. A gombok 4 lyukát kihasználva erősen felvarrom a két kart jobbról balra átöltve a teljes testen és a két karon oda-vissza.

Amikor ezzel megvagyok, szusszanok egyet és örülök, hogy már majdnem kész!!!   :-) 
Jöhetnek a lábak, ahol ugyanúgy ügyeskedek, mint a karoknál, bár itt talán még nagyobb az elcsúszás veszélye, mert a törzs lefelé keskenyedik, így sokszor lejjebb kerülnek a lábak a végén, mint ahova szántuk őket. 
Most, hogy már magasba tudják emelni a karjukat és ülni is tudnak a medvék, az arcuk hiányzik már csak. Ezt halványan előrajzolom, és utána sötétbarna hímzőfonallal kihímzem. A szemeket szintén egyszerre készítem el, átöltve egyik oldalról a másikra és vissza, kis csillagokat formálok. Az orr és a száj hímzése után készen van a mackónk. 

Az utolsó simítás egy sál a nyaka köré, amit én endlivel szoktam megoldani - a mai hivatalos neve: Danubia szalag. Ez rengeteg színben kapható pamut szalag, így minden mackó megtalálja a számára megfelelőt. :-)

Remélem, egyértelmű volt a folyamat leírása, ha mégsem akkor kérdezz bátran!
Íme, a szabásminta és nincs akadálya annak, hogy újabb mackók szülessenek általad!

Kávé és süti

Néha, amikor leülök kávézni, akkor szeretem megadni a módját ennek az időnek is.  Előveszem valamelyik készlet egy darabját, ami lehet üveg csésze Jena-ból, angol porcelán kék, vidéki életképpel az oldalán vagy krém színű, önmagában mintás darab. Mindegyikhez kötődöm különböző okokból, így mindig nehéz a választás az adott napon.

A Jena-i készletet Édesanyámtól kaptam, hihetetlen finomság és légiesség jellemzi ezt az egyébként hőálló szépséget. Vékonyka csészealátétje szinte eltűnik az ember kezében. 
Az angol porcelán készletet a piacon vettem, dobozból túrtam ki, heteket vártam, mire ugyanazzal a mintával lett 2 csészém 2 alátéttel. De megérte! Nem tudom, miért, de valahogy kötődöm az angol kultúrához kicsit. Nem a mostanihoz, hanem inkább a 18-19. századhoz. Számomra Jane Austen regényei kötelező olvasmányok. :-) Látom magam előtt az akkori nőket, ahogy teázás közben cseverésznek, hímeznek és nincs más gondjuk, mint megtalálni az ideális férjet. Mindezt csipkébe és selyembe öltözve, egyenes háttal üldögélve teszik egy szalonban, ahol pattog a tűz a kandallóban. Hát ki az, akinek ez a kép nem lehet szép?  ;-)
A krém színű készletet pedig nászajándékba kaptuk, így ennél a 2 csészénél is van min gondolkodni, van mire emlékezni. 
 Azon kívül, hogy szeretem a kávé aromáját és illatát, jó ezeket a kis füles portékákat kézbe venni. 

Persze elengedhetetlen része egy ilyen fél órának a kávé mellé járó süti. Ez lehet bármilyen keksz vagy aprósütemény, ezen a téren mindenevő vagyok. Sokszor sütök én is ilyesmit, hiszen az otthon készült mandulás kekszet, narancsos-csokoládés kekszet vagy tripla csokis tallért (ez látszik a fotón a kis tányéron) egy gyári féltestvére sem éri utol szerintem. 

Utóbbiból nem tudok elegendőt sütni. Bármennyi is készül, morgás van, hogy miért nincs több.  :-)
A tripla csokis süti függést okoz!!! 

Ha mégis bátor vagy és bevállalod, íme a receptje:

Hozzávalók:

1 pohár liszt     ( 1 pohár = 2,5 dl)

1 csapott tk szódabikarbóna

1 nagy csipet só

negyed pohár kakaópor (Holland, cukrozatlan)

10 dkg vaj vagy margarin

fél pohár barna cukor (lehet kristálycukor is)

negyed pohár porcukor

1 közepes nagyságú tojás

1 kk vanília aroma

1 csapott tk instant kávé (elhagyható, ill. növelhető a mennyisége - főzött kávéval helyettesíthető)

1 tábla fehér csokoládé (9-10 dkg)

1 tábla étcsokoládé (9-10 dkg)

Elkészítés: 

 A nagyon puha (félig megolvasztott) vajat 2-3 perc alatt habosra verjük a kétféle cukorral, hozzáadjuk a tojást, majd a vanília aromát, 1 ek meleg vízben feloldott instant kávét (vagy 1 ek erős főzött kávét) és 1-2 perc alatt jól összekeverjük.

Egy külön tálba szitáljuk a lisztet és a kakaóport, majd összekeverjük a szódabikarbónát a sót is hozzáadva.

Összekeverjük (egy spatula, vagy lapátszerű fakanál segítségével) a két tál tartalmát. Épp csak addig dolgozzunk a masszával, amíg az nagyjából összeáll, ne keverjük túl!

Hozzákeverjük pár durva mozdulattal a kisebb kockára vágott csokoládékat.

Sütőpapírral bélelt tepsire púpozott evőkanálnyi halmokat helyezünk a masszából (egy sütőtepsire kb. 8 db fér el kényelmesen) köztük legalább 3-4 cm rést hagyva. Ujjainkkal a halmokat kicsit eligazgatjuk - nagyjából kör alakra, 1,5-2 cm vastagságúra lapogatjuk (vékonyabbra nem kell, majd szépen magától megoldja a sütőben).

Majd előmelegített, 180 fokos sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük a süteményeket.

 A sütiket akkor kell kivenni a sütőből, amikor éppen megszűnnek fényesek lenni!

Hagyjuk a tepsin kihűlni őket! Forrón nagyon puhák, majd szép sorjában szilárdabb halmazállapotot ölt a tészta, a fehér csokoládé és végül, pár óra elteltével az étcsoki is (ezt a pár órát azért nem kötelező kivárni, de legalább 15-20 percet azért ajánlott).


Kellemes kávézást és jó beszélgetéseket kívánok e mellé a finomság mellé!