Instant növények



Szombaton kaptam kb. 2 óra kimenőt, amit nézelődéssel, vásárlással töltöttem. Maga volt a tiszta felüdülés. Autóba be, gáz és mehetünk!
Első utam a Kik-be vezetett, ahol gyerekruhát kerestem, de mást találtam: 
INSTANT NÖVÉNYEK! 

A felső fotón látható növénytartó pálcák is onnan származnak, 40 cm hosszúak, 30 db van a csomagban mindössze 290 Ft-ért. Az instant növények darabja 520 Ft, sok mag van benne.
Lesz napraforgóm és kamillám! Juhúúú!

A kertészeti kínálatot nézegettem, és rátaláltam ezekre az instant növényekre. Ámultam és bámultam, hogy miket ki nem találnak manapság! Lehet, hogy kertészeti szempontból nem teljesen tökéletes megoldás, de muszáj kipróbálnom! Márciusig várok még kicsit, hogy hosszabbak legyenek a nappalok, aztán jöhet a virágözön!

Csak kicsomagolom, beleöntök a kis zsákocskába 375 ml vizet (leírás szerint), se többet, se kevesebbet :-) , az összepréselt kókuszrostok magukba szívják a vizet és sokszorosukra duzzadva helyet adnak a növénykéknek.

Érdekes, mert az ültető közegként is használatos kókuszrost mellékterméke a kókuszdiót felhasználó üzemeknek, szárazon hihetetlenül könnyű, rengeteg vizet képes magába szívni, penészedésre nem hajlamos, biztosan nem tartalmaz kórokozókat. Ergo tökéletesen alkalmas csíráztatáshoz. Ja, és újra felhasználható növénytermesztéshez! Ha éppen nincs rá szükség, kiszáríthatod, majd vízhez juttatva újra gyökereztethetsz benne magokat.

De térjünk vissza új szerzeményeinkhez! Fontos információ hiányzik a csomagolásokról: életre kelted a növényt, de ebben a kókuszcuccban tápanyag nincs, ha önmagában alkalmazod és nem kevered földdel, vagy nem adsz tápoldatot az öntözővízhez. Érdemes virágföldbe ültetni új, instant családtagunkat a kókuszrosttal együtt, vagy akár kiültetni szabadföldbe.

A bolti választékban zöldségek és fűszernövények is vannak, azoknak a dobozán olvastam, hogy ezek a zacskók komposztálhatók, így ezzel együtt kiültethető elvileg friss kedvencünk. 

Alig várom!   


Ha kérdésed van ehhez vagy bármely korábbi bejegyzéshez kapcsolódóan, tedd fel bátran! 

Orvosi spatulák új élete



Ötletek millióival találkozhat az ember lánya nap mint nap az interneten. Ennek a történetnek az inspirációja a szintén orvosi spatulákból készített karkötők látványa volt, amit hamarosan szeretnék majd kipróbálni. De térjünk vissza az újjászületett spatulákhoz.

Amint megkaptam egy maroknyi nyelvlapocot - nem volt nehéz beszereznem, hiszen a világ egyik legjobb orvosa Édesapám :-), de patikában bárki hozzáférhet  -, azonnal minták után néztem. Hímzéseimhez van egy kis füzetem, amiben rajzolgatni szoktam, onnan vettem a virágokat, majd kissé megnyújtva egyiket, másikat, előrajzoltam a keskeny lapocskákat. Pirográfommal - új barátommal :-) -, beleégettem a levendulákat, kamillákat, szíveket és még sorolhatnám, mi mindent ezekbe az égetnivalókba.

A gondolat, hogy könyvjelzőként élhetnek tovább ezek a fadarabok, felvillanyozott. Ki kellett még találnom, hogyan fejezem be őket, mitől lesznek igazi könyvjelzők. Szerencsés vagyok, mert Férjem műszerei között van egy nyákfúró (akik értenek az elektronikához, tudják, mi ez), ami tökéletesen alkalmas kicsi lyukak fúrásához fába is. Miután ezzel megvoltam, előbányásztam egyik mindenes dobozomat, és fa gyöngyök után kutattam. Ráakadtam egy régi nyakláncomra, amit soha nem hordtam, fogalmam sincs, honnan van, de tudtam, hogy most jött el az ő ideje.

Darabjaira szedtem, és máris különböző formájú és színű, pont méretes gyöngyökhöz jutottam.
Bőrzsinórt korábbi beszerző körutamon vettem egyszer, így összeházasítottam őket, és voálá! Új könyvjelzők sorakoztak előttem az asztalon! 

  
Egyik kedvenc mintájú darabomat azonnal be is vetettem. 
Tudom, hogy nekik is tetszik új életük. :-)

Táblába égetve


Egy korábbi bejegyzésemben említettem itt, hogy testvéremnek készítettem ajándékot pirográffal. Most, hogy már megkapta, meg tudom mutatni. 

A szöveg ismeretlen szerzőtől származik, de saját magamnak is egy útmutató, így azt gondoltam, bátyámnak is tetszene. 

A fa lapot hobbi boltban vettem, szándékosan olyat választva, aminek érdekesebb a mintája, ezen még sötétebb foltok is vannak. Akkor még nem tudtam, hogyan fog kinézni, de megtetszett, hogy nem egyszínű. Ceruzával előírtam a szöveget és - egy nagy levegőt véve - elkezdtem beleégetni a betűket a fába. 
Amikor ez készen volt, élve a fa adta mintázattal, azt is átrajzoltam, így megszületett egy személyes ajándék sok szeretettel. 

Bevallom, nekem nagyon tetszik. :-)

Bababútor új ruhában


Mindig örülök az új kihívásoknak, pláne, ha olyasmi, amit eddig nem csináltam. Egy kedves ismerősöm keresett meg azzal a kéréssel, hogy vállalnám-e kislánya bababútorainak a ráncba szedését, átalakítását. Az én Kicsikém akkor még csak 3-4 hónapos lehetett, nem tudtam, hogy mikor tudok időt szakítani egy kis festegetésre, varrogatásra, de boldogan elfogadtam a felkérést. Megrendelőm  - belülről ismervén a kisgyerekes anyukák életét - azt mondta, mindegy, mikorra lesznek készen. Azt hiszem, ez a mondat volt az, ami átlendített a bizonytalanságon, hogy kell-e ez a megbízás nekem. :-)

Azóta a kis bútorok nagyobbik része már vissza is került apró kezek birtokába, és remélem, azóta is szívesen játszik Emma az újdonsült székek, asztalok, szekrények között babáival. 

Nyers változatban:

A kérés romantikus-vintage hangulat volt, így el is kezdtem a festést, csiszolást, koptatást...
Egy réteg barna és egy réteg fehér festék utáni száradás pillanata:

Az első garnitúra már frissen festett, kész állapotban. Az asztalra transzfer technikával egy rózsa mintát tettem a romantika jegyében.

Miután elkészült a festés, varrtam párnákat is a székecskékre.

Aztán jöhetett a kredenc.

Végül, hogy teljes legyen a konyha, elkészült a konyhapult is, ahol szintén transzferált kancsók és kiöntők teszik hangulatosabbá a főzést minden baba számára. ;-)

Már szárad a festék a nagyszoba bútorain is, alig várom, hogy lássam készen a következő szoba berendezését a babaházhoz.
Igazi kikapcsolódás ezeket az apró bútorokat "átöltöztetni". 

A pirográfia kezdeti örömei


Karácsonyra megleptem magam egy pirográf eszközzel, amit most ki is próbáltam. Csodákat láttam ezen a téren, így kíváncsi voltam, milyen lehet vele alkotni. Nem volt egy nagy befektetés (Lidl, 2500 Ft), így anélkül, hogy valaha is lett volna ilyen a kezemben, megvettem.

Egyszerűbb, könnyen rajzolható ábrákat kerestem, de az első nagyobb lélegzetű dolog már ott lebegett előttem. Testvéremnek terveztem meg gondolatban egy ajándékot, és tudtam, hogy ezzel a technikával szeretném elkészíteni. Már csak azt kellett kitalálni, mire próbáljam ki. A képen látható korong korábbi, házi vágás eredménye, akkor még fogalmam sem volt, hogy ilyesmire rajzolni fogok egyszer, edényalátétnek szántuk. Hamar rájöttem, hogy ilyen durva felületre nem használható ez a kütyü, mert útban vannak a barázdák és hegyek-völgyek. A csiszolás is felmerült bennem, de szerencsére gyorsabban találtam mást, ami szóba jöhetett.

Teljesen más célból, de december elején vettem néhány kicsi fakorongot egy hobbi boltban. Izgatott nagyon a dolog, így fogtam őket és miközben melegedett a rézhegye új játékszeremnek, előrajzoltam néhányat belőlük. Gyorsan kiült a mosoly a szám szélére, mert könnyedén tudtam követni a rajzok vonalait, és pillanatok alatt ott vigyorogtak rám életem első pirográfos szépségei.

Csiszolni és finomítani kell még apróságokon, próbálgatni, gyakorolni kell, hogy teljesen olyanok legyenek, amilyennek szerintem lenniük kell. Az írást megpróbáltam, az egy kicsit nehezebb. Minél kisebbek a betűk, annál nehezebb olvashatóan, szépen követni az előrajzolt irományt. 

A bátyámnak szánt ajándék fa lapja már ott volt előttem az asztalon, írni szerettem volna rá, így nyeltem egy nagyot, és belevágtam. Írtam és láttam, mit kell még gyakorolni. Akkor szépek a betűk, és akkor könnyű égetett betűkkel játszani, ha könnyedén, lazán tartjuk az egyébként egyre jobban átmelegedő szárat. Na, ez nem ment olyan egyszerűen. De hősiesen befejeztem a gondolat leírását, és még a körülötte kanyargó, természetes fa mintázatot is felhasználtam a komplett végeredményhez. Majd hátradőltem, néztem egy darabig, és megveregettem a vállam. :-)
Megmutatni egy későbbi bejegyzésben tudom majd, mert még nem adtam át neki. 

Pirográfos történetem csattanójaként másnap a Férjem egy kisebb kupac fa koronggal tért haza és széles vigyorral az arcán átadta, mondván: "Legyen mit égetned!"
A világ egyik legjobb emberével élek együtt, ez már nem kétség! 

Azóta számtalan ötlet jutott eszembe, mit is lehetne megégetni.  ;-)

2016


A tavalyi évből kiindulva, azokat a a terveimet tovább szőve és megvalósítva, új tervek ködében indul a 2016-os év. 

Megtanultam az időmmel jobban gazdálkodni 2015-ben egy kicsi lány megszületését követően, így az év vége felé egyre több időt szentelhettem az alkotásnak, varrogatásnak, dekorációnak. Idén ezt szeretném mesterfokra emelni és a itthoni tennivalók mellett minél többet létrehozni abból, ami a fejemben van Alkotás és Tervezés címszó alatt. 

Ezt a képet még 2014-ben találtam a Pinteresten, de ennél jobb, találóbb gondolatot egy új év elejére még nem láttam, így továbbra is ez a mérvadó számomra:

"A mai nap az első üres oldala egy 365 oldalas könyvnek. Írj egy jó példányt!"

Mézeskalács kicsit másként


Az egyik legjobb része a karácsonyi készülődésnek, amikor a ház megtelik a sülő mézeskalácsok illatával. Sok évvel ezelőtt kaptam egy nagyon kedves tanítványomtól a receptet karácsony előtt, azóta kötelező megsütni minden évben. A recept egy sok-sok éves tapasztalatok alapján kialakult és bevált darab, ami nem is csoda, hiszen - ahogy egy cikkben olvastam -, a karácsonyi mézesek Nagyasszonyától származik. A tanítványom az ő barátja, így a recept másodkézből került hozzám. Polgár Zsuzsával  - Az Év Kézművese 2013-ban! - már találkoztam adventi vásárokon, valóban csodákat művel, hihetetlen aprólékossággal díszíti a sütiket. Ezúton is hálás vagyok neki azért, hogy ilyen bőkezűen osztogatja tudását és tapasztalatát a receptekkel együtt.

Eleinte csak figurás mézeseket sütöttem, aztán a sógornőmnél láttam a lekvárral töltött verziót, ami egy igazi nyalánkság. Nem tudom, ő milyen tésztából csinálta, én kipróbáltam a tuti receptemmel, bevált. A lekvár miatt puha marad az egyébként ropogósra sülő figurák esetében. 

A receptet nyugodt szívvel teszem közzé, hiszen a tulajdonos is rengeteg embernek elmondta már tanácsaival együtt. Pontosan úgy készítem, ahogyan le van írva, kivéve, hogy én vajjal sütöm. Mindig ugyanolyan finom lesz a végeredmény.

A lekváros mézesnél ugyanígy készül a tészta, pihentetem az előírtak szerint. Amikor eljön a pillanat, a felét átgyúrom, majd kinyújtom 1-1,5 mm vastagra, lehetőleg négyszögletes formára, így könnyebb tölteni és sodorni. Ha ez megvan, jöhet bele a lekvár. Fontos, hogy sütésálló lekvár legyen, különben kifolyik a tésztából sütés közben. Szóval megveszem a hagyományos vegyes gyümölcsízt, az vágható, "formatartó". Ha létezne még, akkor kipróbálnám a békebeli, piros vegyes gyümölcsízzel. ;-) A mai változat műanyag dobozban kapható, abból egy fél cm-es szeletet próbálok kihalászni, lehetőleg egyben, hogy könnyen vághassak belőle kb.3-4 mm-es csíkokat, így egy nagyjából 0.5 x 0.3 cm-es rudat kapok (ha kisebb, az sem baj). Átemelem a kés élén a tészta hozzám közeli szélére. Ha végig értem a szélen és ott a csík lekvárból, sodrok rajta egyet, így betakarom a lekvárt, majd még egyet sodrok, hogy biztosan ne süljön ki a lekvár. Amint egy ilyen kukac előállt, levágom közvetlenül a széle mentén,  és mehet a tepsire. Ott lehet nyugodtan kanyarítani, ha hosszabb a kukac, mint a tepsi, nem törik meg, nem folyik szét. Ha egy tepsi megtelt, megkenem tojással és mehet a sütőbe, mint minden más mézeskalács.

Sütés után így néz ki felhalmozva a vágódeszkán, hogy kihűljön. 

 Az idei adag este 11-kor lett kész, így éjszaka kint volt az asztalon a konyhában. 
Ma délelőtt vágtam fel az egészet, és tettem fém dobozba. 

Azt sajnos nem tudom megmondani, meddig áll el, mert általában szilveszterre már híre-hamva sincs. ;-)

Teával, kávéval, forró csokival, kakaóval vagy csak úgy! :-) 

1. szülinapi zászlófüzér - bunting

Jó, tudom, kissé megkésve mutatom, de Enikő 1. szülinapjára varrtam ezt a zászlófüzért (ha ez a magyar neve), ráadásul ez az első, amit varrtam eddig.  Tapasztalatból mondhatom, annyira egyszerű a történet, hogy bátran neki állhat az, aki egy cseppnyi késztetést érez egy hasonló darabhoz - és jó, ha van varrógépe.

Mire van szükség hozzá?

- mintás / egyszínű anyagok tetszőleges számban
- szalag, amitől füzér lesz belőle
- minta a háromszögekhez
- cérna, olló, gombostű
- evőpálcika / kötőtű a kifordításhoz
- varrógép 
 

A terv az volt, hogy valami csajos, kedves, mégis visszafogott darab szülessen, hogy akár tizenévesen is szeresse még. Rengeteg példát néztem meg az interneten, láttam egy és két oldalas szépségeket is. Most a két oldalast választottam, mert szeretném, ha nem csak falnál lóghatna, hanem akár átlósan is a szobájában. (Az egy oldalast el tudom képzelni akár egy nyári kerti partira - sokkal gyorsabb az elkészítése, akár varrógép nélkül is megoldható.)
Átnéztem a készleten levő anyagaimat és négyet kiválasztottam. Ezekből kettő ingként kezdte életét és most zászlóként él tovább egy kis darabja, a másik kettő méterben kapható. 

Kerestem egy mintát a háromszögekhez  - persze házilag is megrajzolható. Átmásoltam egy kartonpapírra a megfelelő méretet, hogy könnyebb legyen sokszor átrajzolni az anyagokra.

Igyekeztem jól kihasználni az ingeken levő helyet, figyelve a varrásráhagyásra is, majd megtűztem őket, hogy úgy is maradjanak, ahogyan terveztem. 

Azt, hogy mennyi zászlót kell kiszabni, sok minden befolyásolja. Hova szánom az elkészült füzért? Mennyi szalagot vettem előzőleg a boltban?  ;-) Mekkora távolságot szeretnék a zászlók között?

Nekem adott volt a 3 méter ripsz szalag, amit azelőtt vettem meg, mielőtt kitaláltam volna, hova szeretném rakni. Utólag persze kiderült, hogy akár 1 méterrel is vehettem volna többet. 
Tanulság: gondold végig, hova szánod a füzért, és mérd meg, mekkora szalagot kell venned hozzá. :-)
Kiszámoltam, hogy 15 darab zászló kell, ha 6 cm-t hagyok a háromszögek között.

Megvarrtam az összes zászlócskát, majd kifordítottam  őket az evőpálcikával, gondosan ügyelve a csücskökre. Aztán jöhetett a vasalás.

Kipróbáltam, hogy félbe lehet-e vasalni a szalagot, hogy könnyebb legyen megtűzni. Rájöttem, hogy a ripsz szalagot nem lehet vasalni, mert túl kemény a tartása és nagyon csúszik.
A szalagra úgy tűztem fel őket, hogy a háromszögek felső éle a szalag feléhez kerüljön. Hármasával tűzdeltem és mértem a 6 cm-eket, így könnyű volt kezelni az éppen varrható részt.

Az elkészült füzértől azonnal mosolyognom kellett! :-) Nagyon helyes lett a végeredmény, Enikőnek is tetszett, azóta is nevet, amikor megérintjük a csücsköket. 

Biztosan varrok még hasonlót, igazán egyszerű volt. A leghosszadalmasabb a tűzés volt a szalagra varrás előtt. Talán, ha valakinek nagy gyakorlata van, azonnal varrhatja a zászlókat tűzés nélkül. Én szeretek biztosra menni. 

Lehet betűket is applikálni a zászlókra, így felirat is készülhet - akár szülinapra, vagy karácsonyra, névvel ellátva... Sok ötlet jutott eszembe,  miközben varrtam. Ez is bizonyítja, hogy akkor jön az ihlet, amikor nagyon benne vagyok egy adott témában. 

A szoba kapott egy kis vidámságot, azok a pillanatok pedig, amikor Eni rájuk néz, nem pótolható semmivel.