Mandulás percek


Ha nem fogyna el olyan gyorsan, állandóan tudnám enni ezt a kekszet - is.  :-)
Szeretem a ropogósságát, a gyömbéres-édes illatát és a perceket, amikor nyugodtan ehetek belőle egy csésze kávé vagy tea mellett.

Annak idején, amikor a férjemmel először töltöttünk együtt egy hétvégét, ilyen mandulás sütit készítettem. Lehet, hogy ez sorsdöntő keksz volt akkor ;-), de az biztos, hogy azóta is nagy kedvenc a mazsolás piskóta mellett. 

A recept eredetileg kesudióval írja, amivel bizonyára szintén nagyon finom, de ha néha elcsábulok efelé a mag felé, a kekszbe már soha nem jut. :-) Mandulával szoktam sütni, de akár el tudom képzelni dióval vagy mogyoróval is. 
Viszont azt hiszem, ennek a sütinek a legfőbb vonzereje számomra a gyömbér és a kardamom. Ezek nélkül is jó lehet, mert egy sima mandulás keksz is finom tud lenni, de ezekkel a fűszerekkel egyenesen zseniális!!!

Ha édeskés-gyömbéres-mandulás illatra vágysz a lakásban és még szívesen meg is kóstolnád, ne habozz!

Hozzávalók:

150 g liszt
150 g nádcukor (én kristálycukorral is szoktam sütni, legalább olyan jó)
150 g vaj
4 tojás sárgája
1 teáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt kardamom (keleti fűszerboltokban kapható - ha nincs, 2 kanál gyömbért teszek bele)
1 zacskó vaníliás cukor
250 g mandula / kesudió

Elkészítése:

A lisztet a gyúródeszkára öntöm, mélyedést készítek a közepébe. Beleteszem a cukrot, a tojások sárgáját, a fűszereket, majd összekeverem. Gyors mozdulatokkal belegyúrom a felszeletelt, hideg vajat és az apróra vágott mandulát / diót. Alaposan kidolgozom a tésztát.
Elharmadolom a tésztát, 2,5 cm átmérőjű hengereket formázok belőlük és hűtőszekrénybe teszem, míg a vaj újra megdermed. Kb. fél cm-es szeleteket vágok a hengerekből, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem (mehetnek elég sűrűn egymás mellé, csak kicsit nőnek meg a melegben) és előmelegített sütőben 180-200 fokon kb. 12 percig sütöm őket. 

Boldog mandulás perceket! :-)

Mackót varrós

A sokadik mackó varrásakor hirtelen az villant át a gondolataimon, hogy vajon mennyi maci van a világban? Rengeteg. A maci mosolyának hímzése közben azonban arra jutottam, hogy soha nem lehet belőlük elég.  :-)

Reménykedve abban, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, igyekszem részletesen leírni, hogyan is készül, hogy bárki megvarrhassa a maga négylábú fülesét. Egy kis varró tudománnyal már bátran neki lehet állni. 

A tetszés szerinti anyagon kívül szükség van töltő anyagra, ez nálam párna töltelék, amit készen kapható párnabelsőből szedek ki, de akár vattával is el tudom képzelni (ott a mosás kissé nehézkes, mert szerintem összecsomósodik a vatta). Az enyém egy műszálas, vattához hasonló, de sokkal könnyebben kezelhető töltet.  
A karok és lábak rögzítéséhez egyszerű ing gomb a legjobb, mert kicsi és 4 lyukú, így a későbbi használat során, ha tornagyakorlatokat végez medvénk, nagyobb esély van arra, hogy a végtagjai a helyükön maradnak. :-)
A pofijának megrajzolásához pedig sötét cérna vagy hímzőfonal kell a végén.
Ha mindez kéznél van, akkor jöhet a szabásminta (a leírás végén megtalálod) és máris hozzá láthatunk saját bejáratú mackónk elkészítéséhez.

Az első lépés a szabásminta anyagra rajzolása és körbevarrása, vigyázva, hogy azt a részt, ahol majd kitömjük az adott porcikát, ne varrjuk be. Érdemes a körberajzolás előtt kicsit sakkozni a darabokkal, hogy az anyagot a lehető legjobban ki tudjuk használni - figyelve a varrásráhagyásokra és a plusz mm-ekre a tömőlyukaknál (utóbbira még visszatérek).

Ha a mackó gazdájának nevét szeretném a pocakra hímezni, akkor ezt azelőtt kell megtennem, hogy a törzset körbevarrom. Persze a név az anyag színére kerül, így figyelnik kell, hogy a pocak ívén belül essen az írás. Ez azért érdekes, mert a szabásminta rajzvonala az anyag fonákján van.  :-) 

Ha mindez megvan, akkor kivágom az egyes darabokat, továbbra is vigyázva a varrásráhagyásra.
Azok a bizonyos plusz mm-ek a vágásnál kell, hogy megmaradjanak, olyanok, mint egy buszmegálló az út mentén. :-) Azért van szükség rájuk, mert a tömés után a kézi bevarrásnál biztosabban tudunk dolgozni, nem csúszik ki sehol az anyag széle majd. 

Ezek után fogok egy evőpálcikát és a hagyott lyukakon kifordítom színére a formákat, hogy a tölteléket megkaphassák. A pálcika azért praktikus, mert hosszú és vékony, lekerekített véggel, így szépen formára lehet alakítani vele az íves részeket is. Jöhet egy halom töltelék az ölembe, és lassan testet ölt a medvénk. A fej ebben a körben még kimarad, ahhoz a füleket kell előbb elkészíteni és bevarrni a fejtetőn hagyott ék alakú lyukba. 

A fülek beillesztésére (miután kitömtük és cérnával behúztuk kicsit a szájukat, ahogy az evőpálcikás képen látszik) érdemes több figyelmet szánni, mert miután bevarrtuk őket a fejbe és kifordítottuk, nem jó újra kezdeni az egészet, ha elcsúszott valami. Ezért a fejforma ék alakú kivágásába két oldalra beillesztem a kész füleket és megtűzöm gombostűvel, mielőtt a varrógép talpa alá rakom és levarrom. Így jó eséllyel minden ott marad, ahova szántuk. Ezután jöhet a kifordítás a fülekkel együtt, majd kitömés és a lyuk bevarrása a fej alján. 
Ha mindez megvan, már csak össze kell illeszteni a porcikákat és kész is. :-)

A fejjel kezdem, azt a testre varrom úgy, hogy biztosan álljon a helyén és ne veszítse el olyan könnyen medvénk a fejét később. ;-) Ez a könnyebbik része - számomra.
Ezután jönnek a karok és a lábak. Be lehet fixen is varrni, de akkor nem lehet forgatni őket, így nem lehet leültetni sem később. A forgathatóság a gombok segítségével érhető el, ráadásul egyszerre kell felvarrni a két kart, majd a két lábat a gombokkal együtt! Ez némi nehézséget jelentett az elején, de bele lehet jönni és rá lehet érezni a fogásokra, kinek hogyan áll kézre ez a művelet. Fontos az, hogy az első 1-2 öltésnél ne csússzanak el a karok, nem lehet később korrigálni rajta. Megnézem, hogy egy magasságban vannak-e és egy vonalban-e a törzsön, majd az egyiket egy öltéssel a helyén tartva, kívülről a gombot ráillesztve/varrva átöltök a másik oldalra és ott ugyanezt eljátszom újra. Itt egy fél fokkal már könnyebb a dolog, de még mindig figyelni kell, nehogy elcsússzanak a helyükről varrás közben. A gombok 4 lyukát kihasználva erősen felvarrom a két kart jobbról balra átöltve a teljes testen és a két karon oda-vissza.

Amikor ezzel megvagyok, szusszanok egyet és örülök, hogy már majdnem kész!!!   :-) 
Jöhetnek a lábak, ahol ugyanúgy ügyeskedek, mint a karoknál, bár itt talán még nagyobb az elcsúszás veszélye, mert a törzs lefelé keskenyedik, így sokszor lejjebb kerülnek a lábak a végén, mint ahova szántuk őket. 
Most, hogy már magasba tudják emelni a karjukat és ülni is tudnak a medvék, az arcuk hiányzik már csak. Ezt halványan előrajzolom, és utána sötétbarna hímzőfonallal kihímzem. A szemeket szintén egyszerre készítem el, átöltve egyik oldalról a másikra és vissza, kis csillagokat formálok. Az orr és a száj hímzése után készen van a mackónk. 

Az utolsó simítás egy sál a nyaka köré, amit én endlivel szoktam megoldani - a mai hivatalos neve: Danubia szalag. Ez rengeteg színben kapható pamut szalag, így minden mackó megtalálja a számára megfelelőt. :-)

Remélem, egyértelmű volt a folyamat leírása, ha mégsem akkor kérdezz bátran!
Íme, a szabásminta és nincs akadálya annak, hogy újabb mackók szülessenek általad!

Kávé és süti

Néha, amikor leülök kávézni, akkor szeretem megadni a módját ennek az időnek is.  Előveszem valamelyik készlet egy darabját, ami lehet üveg csésze Jena-ból, angol porcelán kék, vidéki életképpel az oldalán vagy krém színű, önmagában mintás darab. Mindegyikhez kötődöm különböző okokból, így mindig nehéz a választás az adott napon.

A Jena-i készletet Édesanyámtól kaptam, hihetetlen finomság és légiesség jellemzi ezt az egyébként hőálló szépséget. Vékonyka csészealátétje szinte eltűnik az ember kezében. 
Az angol porcelán készletet a piacon vettem, dobozból túrtam ki, heteket vártam, mire ugyanazzal a mintával lett 2 csészém 2 alátéttel. De megérte! Nem tudom, miért, de valahogy kötődöm az angol kultúrához kicsit. Nem a mostanihoz, hanem inkább a 18-19. századhoz. Számomra Jane Austen regényei kötelező olvasmányok. :-) Látom magam előtt az akkori nőket, ahogy teázás közben cseverésznek, hímeznek és nincs más gondjuk, mint megtalálni az ideális férjet. Mindezt csipkébe és selyembe öltözve, egyenes háttal üldögélve teszik egy szalonban, ahol pattog a tűz a kandallóban. Hát ki az, akinek ez a kép nem lehet szép?  ;-)
A krém színű készletet pedig nászajándékba kaptuk, így ennél a 2 csészénél is van min gondolkodni, van mire emlékezni. 
 Azon kívül, hogy szeretem a kávé aromáját és illatát, jó ezeket a kis füles portékákat kézbe venni. 

Persze elengedhetetlen része egy ilyen fél órának a kávé mellé járó süti. Ez lehet bármilyen keksz vagy aprósütemény, ezen a téren mindenevő vagyok. Sokszor sütök én is ilyesmit, hiszen az otthon készült mandulás kekszet, narancsos-csokoládés kekszet vagy tripla csokis tallért (ez látszik a fotón a kis tányéron) egy gyári féltestvére sem éri utol szerintem. 

Utóbbiból nem tudok elegendőt sütni. Bármennyi is készül, morgás van, hogy miért nincs több.  :-)
A tripla csokis süti függést okoz!!! 

Ha mégis bátor vagy és bevállalod, íme a receptje:

Hozzávalók:

1 pohár liszt     ( 1 pohár = 2,5 dl)

1 csapott tk szódabikarbóna

1 nagy csipet só

negyed pohár kakaópor (Holland, cukrozatlan)

10 dkg vaj vagy margarin

fél pohár barna cukor (lehet kristálycukor is)

negyed pohár porcukor

1 közepes nagyságú tojás

1 kk vanília aroma

1 csapott tk instant kávé (elhagyható, ill. növelhető a mennyisége - főzött kávéval helyettesíthető)

1 tábla fehér csokoládé (9-10 dkg)

1 tábla étcsokoládé (9-10 dkg)

Elkészítés: 

 A nagyon puha (félig megolvasztott) vajat 2-3 perc alatt habosra verjük a kétféle cukorral, hozzáadjuk a tojást, majd a vanília aromát, 1 ek meleg vízben feloldott instant kávét (vagy 1 ek erős főzött kávét) és 1-2 perc alatt jól összekeverjük.

Egy külön tálba szitáljuk a lisztet és a kakaóport, majd összekeverjük a szódabikarbónát a sót is hozzáadva.

Összekeverjük (egy spatula, vagy lapátszerű fakanál segítségével) a két tál tartalmát. Épp csak addig dolgozzunk a masszával, amíg az nagyjából összeáll, ne keverjük túl!

Hozzákeverjük pár durva mozdulattal a kisebb kockára vágott csokoládékat.

Sütőpapírral bélelt tepsire púpozott evőkanálnyi halmokat helyezünk a masszából (egy sütőtepsire kb. 8 db fér el kényelmesen) köztük legalább 3-4 cm rést hagyva. Ujjainkkal a halmokat kicsit eligazgatjuk - nagyjából kör alakra, 1,5-2 cm vastagságúra lapogatjuk (vékonyabbra nem kell, majd szépen magától megoldja a sütőben).

Majd előmelegített, 180 fokos sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük a süteményeket.

 A sütiket akkor kell kivenni a sütőből, amikor éppen megszűnnek fényesek lenni!

Hagyjuk a tepsin kihűlni őket! Forrón nagyon puhák, majd szép sorjában szilárdabb halmazállapotot ölt a tészta, a fehér csokoládé és végül, pár óra elteltével az étcsoki is (ezt a pár órát azért nem kötelező kivárni, de legalább 15-20 percet azért ajánlott).


Kellemes kávézást és jó beszélgetéseket kívánok e mellé a finomság mellé!

Aprónépnek szeretettel


Sokféle ajándékot készítettem már sokféle embernek, de talán az egyik kedvencem az, amikor gyerekeknek készíthetek valami szépet, kedveset. Valamit, amivel próbálok a szülőknek is kedvezni és reménykedem benne, hogy a gyerkőc hosszú évekkel később is szívesen néz majd rá arra a macira, nyuszira vagy takaróra. 

Az első nyuszi, amit varrtam, a rózsaszín-zöld kockáival azonnal belopta magát a szívembe és nagy öröm volt átadni új gazdijának. Merész vállalkozás volt (soha életemben nem varrtam előtte semmit, aminek nem egyenes vonalak a varrásai), és hihetetlen büszkeség töltött el, amikor az elkészült pofit megnéztem. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy egy barátom kérésére a leendő mackók sokkal nagyon kihívást jelentenek majd. 

Ezeknek a szerzeteknek már forgatható karjuk és lábuk van, ami külön fejtörést okozott annak idején. Ma már - ha ezekre a macikra gondolok -, szívet melengető érzés jár át, mert tudom, hogy sok-sok kis gyerkőc kezében ott vannak már ezek a hosszú lábú medvék és talán a sáljuk már nincs is meg, vagy már rojtos a vége, esetleg 1-1 kar vagy láb már lazább lett, de örömöt szereztem velük. 

Ez a lényeg. Mosolyt csalhattam arcokra és ennél több nem is kell. Az már csak hab a tortán, hogy - szintén kívánságra -, személyessé tudtam tenni őket a gyermek nevének a mackó-pocakra való ráhímzésével.
Így lett teljes a kép és medvék. Azóta is szorgosan készítem őket, örülök, hogy sikeresen repülnek szét a világ különböző tájaira. ( Mert eljutottak már Magyarországon kívül Németországba, Angliába és Amerikába is ám!  ;-)  )

Ha pedig újszülöttről van szó, akkor nem kétséges, hogy szívből készítek sok-sok szeretettel szívet a babának, mellyel talán nyugodtabb pihenést csempészhetek az ágyába. 

Apró, ám mégis sokat jelentő ajándékok ezek, melyek szebbé teszik az ember mindennapjait. Nem is tudom elönteni, kinek nagyobb élmény, nekem vagy annak, aki kéri / kapja. Csodálatos dolog volt, amikor egy barátom gyerekeinek saját készítésű ajándékot vihettem először! Mennyivel "könnyebb" házilag kigondolni valamit és elkészíteni, mint boltról boltra rohangálni és kétségbe esetten pislogni, hogy a tengernyi használhatatlan műanyagból mit emeljek le a polcról!!??!! Persze, lehet mondani, hogy ehhez kézügyesség kell. Igaz. De azt hiszem, egy kevésbé jól sikerült házi darab is sokkal többet és egy rózsaszín műanyagnál. 

Ha pedig már az egyszerűségnél tartunk, egy baba takarót megvarrni tényleg nem a világ közepe, ám annál nagyobb melegséget vihetünk egy ágyikóba vele. :-)

Hálás vagyok a kipattanó gondolatnak, ami szólt, hogy vegyek varrógépet és kezdjek el ügyeskedni vele, és hálás vagyok magamnak, hogy nem legyintettem le azzal, hogy ez nekem úgy sem menne!