Nagymamám nyomdokaiba lépve - aki imádta az ilyen helyeket - nyakamba vettem a sorokat és tüzetesen végignéztem mindent. Itt találtam rá néhány más apróság mellett erre gyertyatartóra is a fotón látható állapotban.
Az első pillanatban tudtam, hogy más színt kap majd, de fogalmam sem volt még, milyen árnyalatot látnék rajta szívesen. Hónapokig váratott magára a nap, amikor az éppen frissen szerzett Lignocolor festék Olive árnyalatából rákerült az első réteg. Először használtam ezt a festéket, de szerelem lett belőle azonnal. Könnyen kenhető, szépen terülő anyag, jelen esetben egy gyönyörű színben. No persze a többi szín, amiben kapható, szintén maga a tökély a maga nemében, hamarosan kipróbálom a másik színt is, amit akkor rendeltem innen. No de vissza a már zöld gyertyatartóhoz, ami lakkozott fenyő volta miatt kissé csíkos lett az első réteg után.
Nem tudtam, hogy a lakkozott felület miatt lett-e csíkos vagy egyszerűen sűrű volt kicsit a festék. Mindegy is - gondoltam -, mert a második réteg után derül ki igazán, hogy mire is képes ez a festék. Kicsit olvasgattam a nálam sokkal tapasztaltabbak véleményeit az ecsetekről, és az első rendelésembe már bele is tettem egyet. Okosan tettem, hogy hallgattam a többiekre, miszerint ezek a Lignocolor ecsetek sokkal jobbak az átlagos bolti testvéreikhez képest (kicsit drágábbak is ugyan), a festett felület önmagáért beszél utána. Jó, persze! Ehhez kell egy jó festék is, de itt adott volt az is. Amikor kibontottam az ecsetet, teljesen elolvadtam a finom, puha selymes tapintásától. Tudtam, hogy megérte az árát! Sok festéket vesz fel egyszerre, könnyű bánni vele, nem csöpög össze-vissza a festék munka közben. Egyszerűen jó!
A második réteg után már egészen átszellemült a gyertyatartóm, láttam rajta, hogy jól érzi magát új ruhájában - pedig még nem is volt kész teljesen.
Az "előtte" állapothoz képest rá sem lehetett ismerni.
Száradás után még antikoló viaszréteget kapott. Nem akartam durván kopott, koszos felületet, inkább csak a hangulatát szerettem volna visszaadni egy régebbi, már sok kézben forgott gyertyatartónak. Pentart antikoló pasztát használtam umbra színben, az végeredmény számomra tökéletes lett.
Ezzel egy időben festettem egy tálcát is ebben a színben, így rátettem a tálcára a gyertyatartót, hogy lássam, milyen különbséget ad az antikolás a "nyers" festéshez képest. A fölső kép természetes (borús) fényben, az alsó lámpánál készült, az igazság viszont valahol a kettő között van tényleges árnyalatot nézve. Az viszont szépen látszik így is, hogy a pasztától ragyogóbb, intenzívebb, élőbb szín jött létre.
A festést még gyakorolnom kell, de az antikolás miatt direkt jól állnak rajta a kissé egyenetlen, itt-ott csíkos felületek.
Összességében a záró viaszréteggel együtt egy mélyebb, ragyogóbb árnyalatú, kissé penészes, szürkés zöld színű gyertyatartóm lett.
Az "utána" állapot egy egyszerű, de nagyszerű, régies, de mégis nekem új szépség.
Szeretem rajta a kisebb kopásokat, horpadásokat, amikbe beleült az antik hatás. Sokoldalúan használható szín, de mégis különleges árnyalat, amibe azonnal beleszerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése