Advent elején átválogattam a dísz készletemet és több üveggömböm is van, aminek a színe már nem az enyém. Változtam. De azt is tudom, hogy manapság az üvegből készített díszek igazi kincsnek számítanak ebben a műanyag világban, így félre tettem őket.
Aztán néhány napja megláttam egy hasonló ötletet, és azonnal tudtam, hogy meg kell csinálni! Még akkor is, ha karácsonyfa díszről van szó és lassan vége van ennek az időszaknak - sokan holnap már le is szedik a karácsonyfájukat (mi biztos, hogy még gyönyörködünk benne egy darabig).
Annyira kíváncsi voltam a végeredményre, hogy nem várhattam vele még 11 hónapot!
A kiinduló állapot:
A csipkéből (valami régi ruhának volt az ujja, évek óta rakosgatom a szekrényemben ide-oda) kivágtam kis darabokat, és felragasztottam a gömbre, szépen elrendezve őket. Ékszerragasztót használtam, de bármilyen más típus is megteszi szerintem.
Ezután Pentart matt fehér akril festékkel lefestettem a gömböt, a csipke részeket is alaposan átitatva, ezzel is jobban odaragasztva őket a gömb felületéhez. Nem ügyeltem a teljesen egyenletes felszínre, antikolásnál még jól is jöhet.
Már az első réteg után feltűnt, hogy a festés rózsaszínű lett...Kicsit aggódni kezdtem, mi lesz ebből...
A második réteg után így nézett ki esti lámpa fénynél:
A festék jól fed, nem azzal van baj. Szerintem kioldódott az eredeti színezésből valamennyi és az fogta meg a fehér festékréteget. Ahogy száradt, úgy lett egyre rózsaszínűbb. Amikor az egész átalakítás előtt lemostam a gömböt, a konyharuha is rózsaszínes lett utána - utólag vettem észre.
Másnap kapott még egy réteget délelőtt, és mire Kétévesem elaludt délután, már meg is száradt. Jöhetett az a fázis, amire nagyon kíváncsi voltam már, az antikolás. Pentart antikoló pasztát használtam umbra színben.
Ezen a fotón jól látszik a különbség az antikolt és csak festett részek között:
Aprólékosan, minden kis mélyedésbe igyekeztem beleszuszakolni a pasztát, ez némi időt igénybe vett, de már közben is láttam, hogy megéri.
A kész gömb hihetetlenül szép lett szerintem! Az antikolás után is enyhén látszik a rózsaszínes beütés, így lett tökéletes. Mondhatnám, hogy így akartam. ;-)
De ez a szép a saját kezűleg készített dolgokban. Néha menet közben alakulnak, változnak a dolgok. A felületén látszó egyenetlenség is kifejezetten jól áll neki, igazán egyedi, különleges szépség született.
A hátteret egy olyan könyv adja, ami a nagymamámé volt, karácsonyra kapta fiatal lány korában. Azt hiszem, neki is tetszene ez a dísz. <3
Holnap vízkereszt, de én ma egy új díszt tettem a fára. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése