Pulóverből tök


Szeretem az egyszerű dolgokat, amik gyorsan elkészülnek. Miért? Mert Kétévesem még nehezen tűri, ha magára hagyom, vaaaaagy én tűröm nehezen, ha nem látom, mit is csinál. Különösen, ha túl nagy a csend...
Szóval egy időre száműztem az időigényes, bonyolult dolgokat. 

Közeleg az ősz és motoszkált bennem egy tavaly megtalált dekorációs ötlet, amihez idén el is jutottam. Lassan hagyománnyá válik nálam, hogy adott ötletet következő szezonban valósítom meg.

Egyszerű, gyors, varrás nélküli tök készítése egy már elnyűtt pulóver ujjából.

Mi kell hozzá?
- pulóver
- kender kötél / juta madzag / spárga - kinek melyik elnevezés/lehetőség tetszik
- tömő anyag (én rövidáru boltban vettem)
   - esetleg bab/rizs/kavics nehezéknek - elhagyható
- olló

Levágom a pulóver ujját nagyjából a felénél (a tök mérete függ a levágott darab hosszától - rövidebb, ergo kisebb tök). A spárgából vágok 6 egyforma hosszúságú darabot, ami kicsit túlnyúlik a pulcsi-darab hosszán. A 6 madzag-szakaszt összefogom, az egyik végét csomóra kötöm.

A kifordított !!! ujjrész végéhez belülről beteszem az összecsomózott madzagot, összefogom az egészet és megkötöm kívülről.

Visszafordítom színére a pulóvert, így az alján kilógnak a leendő barázdákat adó spárgák.

Megtöltöm, kitömöm a tök belsejét.

Ha már kellően duci a tök, bekötöm a száját.

Egyenletesen elosztva, alulról az összekötött szája felé, fogom a spárga darabokat és a barázdákat meghúzom velük. Itt ügyesnek kell lenni, mert ezek a fránya madzagok óvatlanul és észrevétlenül kicsúsznak a kezeink közül és packáznak velünk. Erősen tartva tök nyakánál a madzagokat, újra szorosan összekötjük az egészet, de már nem vágjuk el a spárga végét!!!!!! 

Most, hogy elengedhetjük a tököt, lehet még igazítani a barázdák mélységén.

  
Ha már tetszetős és szimpatikus a tök formája, akkor a le nem vágott spárgát elkezdem szorosan, egyik kört a másikhoz illesztve, felfelé betekerni a megmaradt anyagot - ez adja a szárát a töknek. Szorosan tartva az egészet, eljutva az anyag tetejétől kicsit lejjebb, visszaindulok a tekeréssel, de már nem egymáshoz illesztve a köröket, néhány tekeréssel visszamegyek a nyakához, ahol a spárga másik, meghagyott végével megkötöm csomóra.

Ha ez megvan, lehet szusszanni egyet és örülni a majdnem kész töknek.

A spárgát elvágom, hagyok egy kis részt azért, hogy az legyen a "szára a már leesett levélnek". Ha vastagabb kötelet választunk, akkor a szálakra szétszedett madzag bekunkorodik - még autentikusabbá téve kicsiny tökünket.
Levágom a kilógó anyagdarabot, kb 2 mm-rel az utolsó kör spárga felett.
Beigazítom a frizuráját ééééééés kész!

Elkészíthető mindez egy régi ing ujjából is. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy a mandzsettánál szétnyílik a kitömés során a tök oldala. Ezt a gondot egy kicsi biztosító tű tökéletesen megoldja. Persze be is lehet varrni, de akkor már nem igaz, hogy varrás nélkül elkészíthető. Meg jól is áll neki a kicsi tű, rusztikusabb lett tőle.



A 3. pulóveremet szabtam fel egy tök kedvéért. :-) Az inget pedig turkáltam korábban, kizárólag az anyaga miatt.

Azt hiszem, idén már nem csinálok többet. Pedig jó móka! Nagyjából negyed óra alatt elkészül és nagyon helyes, gyerekbiztos dekoráció az őszi hónapokra.

Lehet, hogy egy narancssárgás, vöröses tök még jól jönne.  ;-)

 

Fűszeres füge lekvár

Folytatódik a gyümölcsök megmentése - legalább részben - a kertünkben. Az újabb kihívást a füge jelentette idén, mert a hatalmas bokor azt vette tervbe, hogy hálából a száraz ágak tavaszi kivágásáért rengeteg pici gyümölcsöt szeretne beérlelni. Szerintem duplája lett a tavalyi méretének, ki kellett kötni néhány ágat, hogy közlekedni tudjunk mellette. 

A sima cukros füge lekvárt én annyira nem szeretem, nekem hiányzik belőle a pikáns íz. Így aztán, amikor először le tudtam szedni 1.5 kg-nyi gyümölcsöt, kerestem receptet hozzá. Találtam is egy szívemnek és ízlelőbimbóimnak is kedveset Ágni konyhájában. Szívemet melengető, mert a recept krétai eredetileg, Görögország pedig szívem egyik csücske a sok közül. Tetszett a fűszerezése is, így ezt főztem meg. 

A "hogyan készül" részt nem írom le, a linken fotókkal együtt tökéletes leírása van. Kicsi változtatást tettem bele a végén, mert nem 2 ek citromlevet tettem bele, hanem 2 egész citrom levét. Megkóstoltam, és nekem nagyon édes volt - persze, hiszen görög konyha! :-)
Bőven elbírja a 2 citromnyi mennyiséget, nem érezhető külön benne az íze.
Ha pedig legközelebb csinálok ilyet, akkor már őrölt formában teszem bele a fűszereket, de ez mindenkinek a saját praktikája. 

Az elkészült lekvár aromás, keleties, tökéletes állagú ínyencség lett. A másfél kg-ból 9 kicsi üveg telt meg.

Öröm és boldogság!

Koszorú, koszorú...


Számtalan előnye van annak, hogy ismét kertes házban élhetek. Egyikük az itt található növények sokasága, ami néha kicsit elvadul itt-ott, de jól megvagyunk egymás mellett. :-)
A szomszédunk falán terebélyesedő ötlevelű vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia) néha elég nagy gondot okoz, de ma új értelmet nyert az itt léte számomra. 

Régóta szerettem volna valami olyan dekorációt a melléképületek falára, ami bírja az időjárás viszontagságait, variálható és természetes. Amikor neki estünk és megrendszabályoztuk kicsit a vadszőlőt, kipattant a fejemből egy koszorú képe. Összegyűjtöttem 8-10 hosszú hajtást és leszedtem a leveleket róluk. Utána elmentünk egy hétre a Balatonra, így aggódtam, hogy mennyire száradtak ki a koszorú elkészítéséhez. 

Fogalmam sem volt, hogyan fogom megcsinálni a koszorút, mivel ez volt az első teszt alany számomra. A már levágott, megbarnult vesszőket, köralakra formáztam és legnagyobb meglepetésemre majdnem úgy is maradtak. A néhány napos száradás jót tett nekik, elvesztették rugalmasságukat, de még nem száradtak ki teljesen ropogósra. Vágtam 1-2 újabb vesszőt, azokat is megkopasztottam. Bal kezembe fogtam a koszorút, jobb kezemmel elkezdtem körbetekerni a friss, zöld, még ruganyos hajtásokkal. Sem ragasztót, sem drótot, semmilyen kötözőt nem használtam. Önmagát tartja a zöld vessző-tekeret. :-) A végét betűrtem a már feltekert részek alá és kész!
5 (!) perc alatt készen volt a koszorú!!! Azonnal felakasztottam egy szögre a falon, hogy kiderüljön, nem deformálódik-e el. A saját súlyát bírja, azóta is ott lóg.

Kifejezetten tetszenek ezek a kis kunkorok a vesszőkön! :-) Azóta persze a zöld részek is kiszáradtak, de a formát megtartották, egyben van az egész. 

Évszaknak és kedvnek megfelelően lehet dekorálni, de önmagában is mutatós. Rusztikus, természetes, egyszerű. Azt hiszem, még várat magára néhány kisebb-nagyobb darab a még zöldellő hajtásokból.

Nyári óriás hógolyók


Június közepe körül kezd el virágozni az egyik kedvenc bokrom a kertben, a Cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens 'Annebelle'). Két helyen is van a portánkon, így örököltük az előző kezektől, akik a kertben tettek-vettek. 
Maga a bokor 1-1,5 m magas, átlagosnak tűnő növény, ám amikor elkezd virágozni, akkor az ember egyre nagyobbra tátott szájjal szemléli a folyamatot. Az apró virágkezdeményekből akár 30 cm átmérőjű virágzat fejlődik, a halványzöldtől indulva a szinte fehérig. 

Csodás látvány, amikor teljes pompájában tündököl a kertben! Szinte bárhol jól érzi magát, ha nagy hőség illetve szárazság idején öntözni tudjuk.



Itt a virágzás kezdetén fotóztam, amikor kezdenek labdásodni a virágok. :-)

Kártevőjét én  még nem láttam, bár olvastam hogy esetleg tetvek, atkák megtámadhatják. Ha idén nem lesz tetves, akkor soha - rengeteg a levéltetű más növényeken. 

Vágott virágként is gyönyörű, sokáig vízben is élvezhetjük, majd megszárad teljesen, és így hetekig még díszít. 

Számomra a virágzat méretén túl a színátmenet az, ami lenyűgöző. Amikor egyszerre látható a bokron a teljes átmenet a zöldtől a szinte hófehérig, a krémfehér minden árnyalatával, az maga a gyönyörűség!

Képkeretről képekben
  

Nagymama régi képkerete törött üveggel.
 
 

A terv: Pentart Dekor Paint Soft Cappuccino színnel festve,
              Pentart Anikoló Umbra színű pasztával "öregítve",
              új üveggel életre keltve.

  
Némi csiszolás után félig antikolva.
 

 Kész!

Új polcon újjászületett szépség. A fotó bármikor cserélhető a két üveglap között, így mindig friss kép kerülhet a Legkisebbről a keretbe.

:-) 

 

Cseresznyebefőtt

Szeretnék minél többet megmenteni a kertünkben érő gyümölcsökből, mert vétek otthagyni őket a fán. De a cseresznyefa idén is rogyásig telt a piros golyóbisokkal, képtelenség az összeset leszüretelni azelőtt, hogy megbuggyanna. 

Tavaly még csak 4 üveg lekvárt készítettem belőle, idén azonban, mivel Enikő már másfél éves, picivel több energiám és időm marad másra. 
Elkészítettem életem első cseresznyebefőttjeit! Büszke vagyok magamra. ;-)


Így készültek:

- nagyjából 3 kg gyümölcs / 5 üveg befőtt
- üvegenként 2 ek cukor
                         3-4 szem szegfűszeg
                         kicsi őrölt fahéj

Az alaposan megmosott gyümölcsöt egyenként átválogattam, hogy csak a tökéletes szemek kerüljenek az üvegekbe (7 dl-es hagyományos befőttes üveg). Ha kicsit is hibás bármelyikük, az egész üveg megromolhat tőle. Az üvegeket gondosan elmosogattam, előkészítettem, majd megtöltöttem a bogyókkal. Üvegenként 2 evőkanál cukrot tettem bele, 3-4 szem szegfűszeget, egy kicsi őrölt fahéjat, majd felöntöttem forrásban levő vízzel. Lefedtem befőző fóliával, tettem a fólia tetejére egy kicsi Na-benzoátot, és lezártam a tetővel. Kerestem egy nagy edényt, amibe beleférnek mind (5 üveget csináltam egy  adagban). Fontos, hogy az üvegek 3/4-éig  érjen a víz az edényben. Alágyújtottam, majd forrástól számítva 20 percig gyöngyözve (!) főttek. Kivettem őket, mehettek a száraz dunsztba. Amikor kihűltek, megkapták a takaros kalapjukat és a feliratot az oldalukra. 
Kész!

A látvány önmagáért beszél. :-)

Két nappal később pedig újabb 5 üveg mosolygott egymás mellett. 
Csinosak, na!
Mehetnek a kamrába.

Tavasz 2016


Évről évre elkápráztat a természet tavasszal. Hihetetlen forma- és színözön akár néhány napon belül, ha az időjárás kedvez a virágzásnak. Hasonló történt idén is a gyorsan érkező, több napon át tartó nyárias hőmérséklettel. Virágba borult gyümölcsfák, tulipánok, nárciszok, boglárkacserje, egres, százszorszép és pitypang...sorolhatnám. 

A fotók többet érnek bármilyen további írásnál:

Tulipánok

Páfrány

Tiszafa

Körte és alma

Málna

Egres

Birsalma

Meggyfák és a háttérben  boglárkacserje

Boglárkacserje

Örmény gyöngyike

Pitypang

 

Nefelejcs

Babarózsa

 

Cseresznye