Simából rusztikus


Advent elején átválogattam a dísz készletemet és több üveggömböm is van, aminek a színe már nem az enyém. Változtam. De azt is tudom, hogy manapság az üvegből készített díszek igazi kincsnek számítanak ebben a műanyag világban, így félre tettem őket. 

Aztán néhány napja megláttam egy hasonló ötletet, és azonnal tudtam, hogy meg kell csinálni! Még akkor is, ha karácsonyfa díszről van szó és lassan vége van ennek az időszaknak - sokan holnap már le is szedik a karácsonyfájukat (mi biztos, hogy még gyönyörködünk benne egy darabig).
Annyira kíváncsi voltam a végeredményre, hogy nem várhattam vele még 11 hónapot!

A kiinduló állapot:

A csipkéből (valami régi ruhának volt az ujja, évek óta rakosgatom a szekrényemben ide-oda) kivágtam kis darabokat, és felragasztottam a gömbre, szépen elrendezve őket. Ékszerragasztót használtam, de bármilyen más típus is megteszi szerintem. 

Ezután Pentart matt fehér akril festékkel lefestettem a gömböt, a csipke részeket is alaposan átitatva, ezzel is jobban odaragasztva őket a gömb felületéhez.  Nem ügyeltem a teljesen egyenletes felszínre, antikolásnál még jól is jöhet.
Már az első réteg után feltűnt, hogy a festés rózsaszínű lett...Kicsit aggódni kezdtem, mi lesz ebből...
A második réteg után így nézett ki esti lámpa fénynél:

A festék jól fed, nem azzal van baj. Szerintem kioldódott az eredeti színezésből valamennyi és az fogta meg a fehér festékréteget. Ahogy száradt, úgy lett egyre rózsaszínűbb. Amikor az egész átalakítás előtt lemostam a gömböt, a konyharuha is rózsaszínes lett utána - utólag vettem észre.  

Másnap kapott még egy réteget délelőtt, és mire Kétévesem elaludt délután, már meg is száradt. Jöhetett az a fázis, amire nagyon kíváncsi voltam már, az antikolás. Pentart antikoló pasztát használtam umbra színben.
Ezen a fotón jól látszik a különbség az antikolt és csak festett részek között:

Aprólékosan, minden kis mélyedésbe igyekeztem beleszuszakolni a pasztát, ez némi időt igénybe vett, de már közben is láttam, hogy megéri. 

A kész gömb hihetetlenül szép lett szerintem! Az antikolás után is enyhén látszik a rózsaszínes beütés, így lett tökéletes. Mondhatnám, hogy így akartam. ;-) 
De ez a szép a saját kezűleg készített dolgokban. Néha menet közben alakulnak, változnak a dolgok. A felületén látszó egyenetlenség is kifejezetten jól áll neki, igazán egyedi, különleges szépség született. 

A hátteret egy olyan könyv adja, ami a nagymamámé volt, karácsonyra kapta fiatal lány korában. Azt hiszem, neki is tetszene ez a dísz.  <3

Holnap vízkereszt, de én ma egy új díszt tettem a fára. :-)

 

 






 

Első játszókönyvem


Azt hiszem, elmondhatom, hogy ekkora dolgot még nem alkottam. Amikor megszületett Enikő 2 éve, akkor kezdtem nézegetni, gyűjtögetni busy/quiet book témában a fotókat, technikákat, ötleteket. Magyar nyelven még nem láttam hivatalos elnevezését, ezért úgy döntöttem, én játszókönyvnek hívom. 

A fő forrásom a Pinterest, a saját gyűjteményemet Quiet books címen megtalálod. A sok-sok ötletből kiválogattam a kedvenceimet, azokból kezdtem el a saját verziómat elkészíteni Enikőre szabva. 

A borító természetesen lila hátteret kapott, ez a kedvenc színe a Kisasszonynak, a fotó pedig cserélhető, a keret felső részét nyithatóvá alakítottam. A kép elé tettem egy átlátszó, vastagabb fóliát (lefűzött oldalak elé szokták borítóvédőként használni), hogy a kép ne sérüljön. 

Száröltéssel hímeztem és egyben rögzítettem is a betűket és a füvet. Alapelvem volt a készítés során, hogy semmit nem ragasztok. Ezt persze később minimálisan, de meg kellett szegnem technikai okok miatt. Túléltem. :-)

A következő a szivárványos oldal lett, ezzel is jól elszöszmötöltem, mire kivágtam minden ívet és felvarrtam. És akkor még a gombokig el sem jutottam. Tudtam, hogy a színek párosítása nem lesz kihívás, de utóbb bebizonyosodott, hogy szívesen játszik így is ezzel a csupaszín oldallal. 

Terveim szerint a másik oldal itt a felhős-napos oldal lett volna, de persze a legvégén elrontottam az összeállításnál. Amikor a rögzítő gyűrűket ütöttem be az oldalak szélére, a rossz oldalt választottam, így megcserélődött a másik felével. Utólag talán nem is nagy baj, de akkor nagyon bosszantott. 

Napocska helyett a forma-párosító került a második oldalra. Itt sem a formák párosítása a feladat Enikőnek, mert ezen már túl vagyunk, hanem a tépőzár és a mágnes széttépés nélküli kinyitása. Táskákba való mágnest tettem a borítékba, ez jól bírja a kiképzést.

És végre jöhet a Napos oldal. Elérkeztünk az egyetlen ragasztott részlethez, ugyanis nem kaptam felvarrható mozgó szemeket, így maradt a ragasztott verzió a Nap szemeihez. 

A felhőbe varrt cipzár Anyukám kezeit dicséri, mert ehhez a mutatványhoz még nem jutottam el az önfejlesztő varró-tanfolyamomban. 

A felhő jobb oldalán mágnes tartja ott a szélét, ha a Nap elbújna kicsit magánéletet élni. 

;-) 

Az eső eleredéséhez szükséges húzó mozdulat még nehézkes Kétévesemnek egyedül, de pont ezért került bele. A szalagokra fűzött gyöngyök mozgathatók, attól függően, hogy csak szitál vagy zuhog a csapadék.

 Az eddigi oldalak elkészítését messze felülmúlta részletességben a következő, a gyümölcs szüretelés. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Patent az almáknál, francia kapocs a cseresznyéknél, tépőzár a körtéknél, mágnes a kosárnál. Ezzel a fejezettel játszik legtöbbet a Kisasszony, megetetett már minden és mindenkit, aki él és mozog a gyümölcsökkel. 

A gyümölcsöket is kézzel készítettem, alma szárral és fénnyel, cseresznye 
(fagyöngyök) levelekkel szalagból, körte levéllel filcből.

A bokorban elbújó béka nagy sikert aratott, de talán még ennél is jobban szeretgeti a kosár alatt megbúvó katicát - ami egyébként gyerekkoromból megmaradt üveggomb.

Az eddigi utolsó oldal a sajtban bujkáló kisegér, ami el tud rejtőzni a házikójában is akár - ez talán nagyobb népszerűségnek örvend, mint a sajt lyukaiban való szaladgálás. ;-) 

Gyapjú- és barkácsfilcet is használtam, turkált ingeket szabtam fel háttérnek, a gombokat a Filc és gombok oldalról rendeltem, a mágneseket bőrboltban és hobbi boltban vettem. A bogyós gyümölcsként életre kelő gyöngyök a készletemből kerültek elő.

Eddig jutottam Enikő születésnapjáig, de még tervben vannak további oldalak és a hátlap is. 

Minden nap játszunk a könyvvel, csodás érzés, hogy megvalósíthattam egyik álmomat Enikő számára. Sok-sok óra munka van mögöttem, de minden perc megérte!

 

Sapka - kosár


A minap kutakodtam a szekrényemben, egészen mást keresve, miközben rátaláltam egy régi gyapjú sapkámra. Régóta nem hordom már, mert az én kis habfalatos bőrömet böki a gyapjú, és soha nem volt igazán az én fejrevalóm. De tetszik a színe, a formája, az egyszerűsége...Forgattam a kezemben, mit is kezdjek vele? Adjam el? Adjam oda valakinek? De hiszen tetszik, csak nem hordom.  ;-)

Ahogy nézegettem, egyszer csak kifordítottam... És jött a szikra! Azonnal elindul a hangya a fejemben, hogy megtalálja a hozzávalókat. 
Kosarat csinálok a sapkámból! De miből legyen a füle? Eszembe jutott, hogy tizenéves koromban sokáig hordtam a csuklómon vastagabb bőrszíjat karkötőként, ami még meg is van.

A kifordított sapkának megmértem, mekkora fül állna jól, levágtam a darabot a szíjból, bedugtam a szájánál az első sor kötés alatt az egyik lyukba, csomóra kötöttem. Ugyanez még egyszer a másik oldalon és kész.

Persze Enikő azonnal rárobbant és egy harmadik funkcióval ruházta fel az egykori sapkát: befogta fazéknak az éppen ebédre szánt kártyalapokhoz. :-)
És nem utolsó sorban a fotón jól látszik a csomózás a füleknél.

Azzal, hogy kifordítottam, tartást kapott az oldala, tökéletesen működik kosárként. 

Öröm és boldogság! 
Most azon gondolkodom, hogy a sapkához tartozó sállal mit is kezdjek.  ;-)

Pulóverből tök


Szeretem az egyszerű dolgokat, amik gyorsan elkészülnek. Miért? Mert Kétévesem még nehezen tűri, ha magára hagyom, vaaaaagy én tűröm nehezen, ha nem látom, mit is csinál. Különösen, ha túl nagy a csend...
Szóval egy időre száműztem az időigényes, bonyolult dolgokat. 

Közeleg az ősz és motoszkált bennem egy tavaly megtalált dekorációs ötlet, amihez idén el is jutottam. Lassan hagyománnyá válik nálam, hogy adott ötletet következő szezonban valósítom meg.

Egyszerű, gyors, varrás nélküli tök készítése egy már elnyűtt pulóver ujjából.

Mi kell hozzá?
- pulóver
- kender kötél / juta madzag / spárga - kinek melyik elnevezés/lehetőség tetszik
- tömő anyag (én rövidáru boltban vettem)
   - esetleg bab/rizs/kavics nehezéknek - elhagyható
- olló

Levágom a pulóver ujját nagyjából a felénél (a tök mérete függ a levágott darab hosszától - rövidebb, ergo kisebb tök). A spárgából vágok 6 egyforma hosszúságú darabot, ami kicsit túlnyúlik a pulcsi-darab hosszán. A 6 madzag-szakaszt összefogom, az egyik végét csomóra kötöm.

A kifordított !!! ujjrész végéhez belülről beteszem az összecsomózott madzagot, összefogom az egészet és megkötöm kívülről.

Visszafordítom színére a pulóvert, így az alján kilógnak a leendő barázdákat adó spárgák.

Megtöltöm, kitömöm a tök belsejét.

Ha már kellően duci a tök, bekötöm a száját.

Egyenletesen elosztva, alulról az összekötött szája felé, fogom a spárga darabokat és a barázdákat meghúzom velük. Itt ügyesnek kell lenni, mert ezek a fránya madzagok óvatlanul és észrevétlenül kicsúsznak a kezeink közül és packáznak velünk. Erősen tartva tök nyakánál a madzagokat, újra szorosan összekötjük az egészet, de már nem vágjuk el a spárga végét!!!!!! 

Most, hogy elengedhetjük a tököt, lehet még igazítani a barázdák mélységén.

  
Ha már tetszetős és szimpatikus a tök formája, akkor a le nem vágott spárgát elkezdem szorosan, egyik kört a másikhoz illesztve, felfelé betekerni a megmaradt anyagot - ez adja a szárát a töknek. Szorosan tartva az egészet, eljutva az anyag tetejétől kicsit lejjebb, visszaindulok a tekeréssel, de már nem egymáshoz illesztve a köröket, néhány tekeréssel visszamegyek a nyakához, ahol a spárga másik, meghagyott végével megkötöm csomóra.

Ha ez megvan, lehet szusszanni egyet és örülni a majdnem kész töknek.

A spárgát elvágom, hagyok egy kis részt azért, hogy az legyen a "szára a már leesett levélnek". Ha vastagabb kötelet választunk, akkor a szálakra szétszedett madzag bekunkorodik - még autentikusabbá téve kicsiny tökünket.
Levágom a kilógó anyagdarabot, kb 2 mm-rel az utolsó kör spárga felett.
Beigazítom a frizuráját ééééééés kész!

Elkészíthető mindez egy régi ing ujjából is. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy a mandzsettánál szétnyílik a kitömés során a tök oldala. Ezt a gondot egy kicsi biztosító tű tökéletesen megoldja. Persze be is lehet varrni, de akkor már nem igaz, hogy varrás nélkül elkészíthető. Meg jól is áll neki a kicsi tű, rusztikusabb lett tőle.



A 3. pulóveremet szabtam fel egy tök kedvéért. :-) Az inget pedig turkáltam korábban, kizárólag az anyaga miatt.

Azt hiszem, idén már nem csinálok többet. Pedig jó móka! Nagyjából negyed óra alatt elkészül és nagyon helyes, gyerekbiztos dekoráció az őszi hónapokra.

Lehet, hogy egy narancssárgás, vöröses tök még jól jönne.  ;-)