Hazaért!


Hazaért hozzám sok-sok éves távollét után egy olyan növény, amit évekig nevelgettem, aztán akkorára nőtt, hogy a panelban már nem volt helye. Anyukámékhoz került, akiknek ezúton is köszönöm a gondoskodást!
Ma hazahoztuk, és télikertünk éke lett. 

Annak idején a bátyám szobájából menekítettem ki ezt a Kencia pálmát, mert a számítógép miatt állandóan le volt húzva a reluxa az ablakán. ;-) Ha jól emlékszem, annak idején kb. 30 cm volt maga a növény. Nálam napfényre, gondoskodásra és szeretetre lelt, így szépen fejlődött.
Aztán eljött az egyetemi időszak, 20 évesen elköltöztem otthonról, de a növényt nem tudtam már magammal vinni. Anyukám gondjaira bíztam, és ha elmentem hozzájuk, megsimogattam a pálmámat.
Időközben ők is költöztek egyszer, de szerencsére a zongora tetején még volt annyi hely az új lakásban, hogy a kenciám is költözött.

Eltelt 16 év az elválásunk óta. A mai napon azonban új korszak kezdődik, mert újra együtt vagyunk! :-) Férjecském hazahozta nekem a pálmámat, ami azóta a télikertben próbálja megszokni az új otthonát. Lassan egy éve lakunk a házunkban, és most eljött a pillanat  - jön a tél újra, be kellett már hozni a hajnali hidegek elől.  

Olyan jó! Amikor beállítottuk új helyére, csak néztem és mosolyogtam. :-)