Napfogyatkozás

18 évvel ezelőtt ezen a napon volt a napfogyatkozás.

Csodás emberekkel élhettem át együtt a Balaton déli oldalán, akikkel – egyikük kivételével - azóta sem találkoztam. Pedig de jó volna újra együtt lenni kicsit! Nézni a csillagokat, beszélgetni, szalonnát sütni, újra nevetni a sok marhaságon, ami réges-régen történt a csillagász táborokban… Vízi pisztoly csata, biliárd játszmák sora, strandolás, közös reggeli-ebéd-vacsora, Rizikó társasjáték, kakaós ébresztő a fiúknak; az összes létező mese összegyűjtése a '80-as és '90-es évekből hajnali 4 és 5 között, dodgem és buli Siófokon, éjszakai észlelés szúnyoginvázió közepette, világmegváltó beszélgetések hálózsákban a domboldalon és még sorolhatnám. Életre szóló élmények és emlékek - remélem, nem csak nekem.  ;-)

Mintha csak tegnap előtt lett volna, hogy felvittük a távcsöveket a dombra délelőtt.                             

Ezt írtam akkor a naplómba:

"1999. augusztus 11. szerda

Amikor elkezdődött a napfogyatkozás, még csak szemüveggel vagy távcsövekkel lehetett látni, hogy a Hold „beleharapott” a Napba. Nagyjából a felénél vettük észre, hogy megváltoztak egy kicsit a fényviszonyok. Furcsa lett a levegő, a bokrok, fák és az ég színe.

Az észtek, akik csak a napfogyatkozás miatt utaztak Magyarországra, közben hevesen doboltak a sámán dobjaikon, hogy elűzzék a maradék felhőket (esőre és borult időre ébredtünk reggel). Gyönyörű, tiszta lett az ég!

Egyre közelebb értünk a 11:50-hez. Az utolsó percek már teljesen hihetetlenek voltak. Eltűntek a madarak, elkezdtek ciripelni a tücskök, előjöttek az éjszakai bogarak.  Szemmel láthatóan folyamatosan változott a világ körülöttünk. Mintha valaki letekerte volna a fényt. Varázslatos volt! És akkor csend lett… a Hold teljesen eltakarta a Napot. Egyszerűen elmondhatatlan érzés volt! Libabőrös lettem, fülig ért a szám, folytak a könnyeim, és a szívem majd’ kiugrott a helyéből! Gyönyörű volt! Az utolsó fél percben odarohantam az egyik nagy távcsőhöz, és megnéztem a napkoronát nagyban. Láttam a napkitöréseket is! Fantasztikus volt! Aztán vége…

Újra előjött a Nap – illetve tovább ment a Hold, újra fel kellett venni a szemüvegeket, hogy belenézhessünk. „Visszafelé” már sokkal gyorsabbnak tűnt. A fény is, meg maga a folyamat is. A hőmérséklet közben több mint 10 fokot esett. A totalitás végére 19,5 fok lett.

Amikor már mindenki magához tért, Glenn, egy arizonai fazon, akinek a napfogyatkozás a hobbija, és aki szintén csak ezért jött ide az USA-ból, odajött hozzánk és belecsapott mindenkinek a tenyerébe. Hihetetlenül látszott rajta a boldogság! Ahogy – azt hiszem – mindenkin."

Itthon legközelebb teljes napfogyatkozás 2081-ben lesz. :-(
Viszont ha valaki most, augusztus 21-én az Egyesült Államokban jár, akkor ott átélheti újra ezt a csodát.