Újra tanulok írni


Újdonság, de mégsem. Írni tanulok. Újra.
14-15 éves korom óta töltőtollal írok, az egyetemi jegyzeteim is ezzel készültek. Még a dőlt betűk is az enyémek régóta.
De ez valami egészen más. A hagyománya, a formái, a vonalvezetése, az ívek, a tinta, a tollhegy, a tollszár, a papír...sorolni tudnám, mi mindenbe vagyok szerelemes.
Ezen a fotón még másolatok vannak különböző tollakkal. A vonalvezetés gyakorlása a cél egyelőre, a pausz papírt rátettem egy nyomtatott mintára és átírtam.
Gyönyörűen látszik, hogy melyik írás a legszebb. Pedig még sehol sem tartok... A középső tollhegy az igazi (azok közül, amik most vannak nekem), de ezzel a legnehezebb írnom egyelőre. Az ezzel készült vonalak sokkal finomabbak és lágyabbak. Már itt látható a pici különbség a vastagabb részeken, ahol ici-picit rányomtam a tollat a papírra. Ez sokkal vékonyabb és puhább, mint az alsó (ami sima írásra tökéletesen alkalmas és jó).
A legfelső pedig egy 0.38-as zselés toll.
Mit is mondhatnék...Öröm és boldogság van!

Szeretnék majd szavakat, mondatokat, rövidebb szövegeket írni, de úgy döntöttem, hogy addig, amíg nem gyakorlom végig az ABC összes nagy és kis betűjét, addig nem írok egyetlen szót sem. Úgy gondolom, hogy annyira kezdő vagyok benne még, hogy ki kell érdemelni, hogy szavakat írhassak le ilyen gyönyörű módon. Lehet, hogy sokan bolondnak tartanak ezért, de az nem számít. ;-)
Így a nagy A-val kezdtem egy gyakorló lapon, már szabad kézzel. Egy A4-es oldalt írtam tele csak ezzel a betűvel. Persze a felénél jöttem rá, hogy rosszul vezetem a kezdő vonalat - hiába, a megszokott írásmódom nagy úr. No, de mire a lap aljára értem, megszülettek az első elfogadható A betűk. Türelmes, kitartó és döntéséhez magát tartó emberként a B-vel folytattam...

Időközben beszereztem egy újabb tollhegyet ( ez látható már az előző képen is), aminek már a márkája is jó és sokak által használt - mint utóbb kiderült számomra. Ez egy Brause 361-es hegy, ami kellően puha ahhoz a stílushoz, amibe belekezdtem. Az ún. copperplate betűk szabályos írásképet adnak, de talán pont ezért nehezebb kicsit. Mégis ezt érzem a legközelebb a saját kézírásomhoz, így ezt választottam. 

Elővettem azokat a régóta gyűjtögetett dolgaimat, amik az íráshoz kötődnek. Tintatartó, tollhegy szárral, fa itatós tapper (az a bizonyos félhenger itatós papírral, amit végiggörgettek a friss íráson), tinták. Anyukámtól hozzánk kerül az ő szekreterük, amiben tökéletes helyük lesz ezeknek a gyönyörűségeknek. Már alig várom, hogy belakhassam.
No, de addig is vissza a betűk gyakorlásához!