Elefánt rózsaszín nadrágban
mert játékot varrni jó :-)

Dumbo története sokaknak ismerős lehet. Ha esetleg még sem, akkor ő az a kis elefánt, aki óriási fülekkel született. :-) Négyévesemnek ez a könyv volt az egyik ajándéka karácsonykor, és amikor már 138-adszor olvastam neki, eszembe jutott, hogy az egyik Tilda könyvben (Tone Finnanger - Tilda alkotóműhelye) vannak elefántok. Gyorsan megkerestem, megnézegettük közösen a könyvet, és rátaláltunk a nagyfülűekre. Persze azonnal jött a kérés, hogy akkor mindjárt varrjunk két elefántot, egy kicsit és az anyukáját.
Szerencsés vagyok, hogy lányom született, aki imádja a puha, plüss játékokat - ki nem?! -, így mondhatom, hogy neki varrok játékokat. Pedig az az igazság, hogy én legalább annyira szeretem őket készíteni, mint amennyire ő szívesen játszik velük később. 
Szóval elefántra fel!

Az, hogy puha játékot varrjak, nem volt újdonság, varrtam már nyuszikat és mackókat,  melyek közül több is külföldön vigyáz már kis gazdájára. 
Kivettem a szabásmintát, kiszabtam, összevarrtam a darabokat. Igyekszem végig gondolni az elkészítés folyamatát, hogyan teszem egymásra az anyagokat, hogyan fordítom ki, stb. De természetesen van, amikor mindez mit sem ér, mert miután ügyesen, jól kigondolom, másként és rosszul csinálom. Ilyenkor az sem vigasztal, hogy "csak azzal fordul elő ilyesmi, aki csinálja" meg "mindent be kell gyakorolni". Jelen esetben az elefánt fülét rontottam el. Ha egyforma lenne a külső és belső oldala bélés nélkül, nem lett volna gond. De itt a külső szürke, a belső pedig rózsaszín, köztük némi vatelinnel, hogy finom puha legyen. Jól végig gondoltam, majd egymásra fektettem az anyagokat a végleges sorrendben (???), körbe varrtam, majd rájöttem, hogy ez így nem jó.

A könyv persze szépen leírja, hogyan tegyük egymásra az anyagokat, majd hogyan fordítsuk ki és tűzzük le. Elvileg a vatelint kellett volna legfelülre raknom majd alatta a két különböző anyag színével egymás felé fordítva úgy, hogy a fül-belső legyen legalul.  Így a körbevarrás után, kifordítva kerülnek a helyükre a rétegek.
Amikor itt tartottam, a test darabjai már készen voltak, nem volt kedvem újat csinálni, így hagytam az egészet és körbe cikkcakkoltam sűrű öltésekkel, hogy emlékeztessen mindig arra, hogyan is kellett volna készíteni mindezt, hogy az jöjjön ki a végén, amit eredetileg elképzeltem.  

De a végeredmény itt is kárpótolt, még akkor is, ha ráadásul kissé egérre hajazó fülforma sikeredett az elefánt fejére. :-)

A test összevarrása ugyanúgy történik, mint a már említett mackók esetében. Gombokkal rögzítettem a karokat és lábakat, hogy forgathatóak legyenek. A könyv szerinti leírásban fixre varrják a végtagokat, de az nem annyira gyerek-barát szerintem. 

A nadrág pántjait is patentokkal varrtam az elejéhez, ellentétben a fixre varrással, így öltöztethető lett a figura, kislány kezek nagy örömére. :-)

  Ormi várja a mama-elefántot, aki hamarosan hazatér hozzá.

Simából rusztikus


Advent elején átválogattam a dísz készletemet és több üveggömböm is van, aminek a színe már nem az enyém. Változtam. De azt is tudom, hogy manapság az üvegből készített díszek igazi kincsnek számítanak ebben a műanyag világban, így félre tettem őket. 

Aztán néhány napja megláttam egy hasonló ötletet, és azonnal tudtam, hogy meg kell csinálni! Még akkor is, ha karácsonyfa díszről van szó és lassan vége van ennek az időszaknak - sokan holnap már le is szedik a karácsonyfájukat (mi biztos, hogy még gyönyörködünk benne egy darabig).
Annyira kíváncsi voltam a végeredményre, hogy nem várhattam vele még 11 hónapot!

A kiinduló állapot:

A csipkéből (valami régi ruhának volt az ujja, évek óta rakosgatom a szekrényemben ide-oda) kivágtam kis darabokat, és felragasztottam a gömbre, szépen elrendezve őket. Ékszerragasztót használtam, de bármilyen más típus is megteszi szerintem. 

Ezután Pentart matt fehér akril festékkel lefestettem a gömböt, a csipke részeket is alaposan átitatva, ezzel is jobban odaragasztva őket a gömb felületéhez.  Nem ügyeltem a teljesen egyenletes felszínre, antikolásnál még jól is jöhet.
Már az első réteg után feltűnt, hogy a festés rózsaszínű lett...Kicsit aggódni kezdtem, mi lesz ebből...
A második réteg után így nézett ki esti lámpa fénynél:

A festék jól fed, nem azzal van baj. Szerintem kioldódott az eredeti színezésből valamennyi és az fogta meg a fehér festékréteget. Ahogy száradt, úgy lett egyre rózsaszínűbb. Amikor az egész átalakítás előtt lemostam a gömböt, a konyharuha is rózsaszínes lett utána - utólag vettem észre.  

Másnap kapott még egy réteget délelőtt, és mire Kétévesem elaludt délután, már meg is száradt. Jöhetett az a fázis, amire nagyon kíváncsi voltam már, az antikolás. Pentart antikoló pasztát használtam umbra színben.
Ezen a fotón jól látszik a különbség az antikolt és csak festett részek között:

Aprólékosan, minden kis mélyedésbe igyekeztem beleszuszakolni a pasztát, ez némi időt igénybe vett, de már közben is láttam, hogy megéri. 

A kész gömb hihetetlenül szép lett szerintem! Az antikolás után is enyhén látszik a rózsaszínes beütés, így lett tökéletes. Mondhatnám, hogy így akartam. ;-) 
De ez a szép a saját kezűleg készített dolgokban. Néha menet közben alakulnak, változnak a dolgok. A felületén látszó egyenetlenség is kifejezetten jól áll neki, igazán egyedi, különleges szépség született. 

A hátteret egy olyan könyv adja, ami a nagymamámé volt, karácsonyra kapta fiatal lány korában. Azt hiszem, neki is tetszene ez a dísz.  <3

Holnap vízkereszt, de én ma egy új díszt tettem a fára. :-)

 

 






 

Pulóverből tök


Szeretem az egyszerű dolgokat, amik gyorsan elkészülnek. Miért? Mert Kétévesem még nehezen tűri, ha magára hagyom, vaaaaagy én tűröm nehezen, ha nem látom, mit is csinál. Különösen, ha túl nagy a csend...
Szóval egy időre száműztem az időigényes, bonyolult dolgokat. 

Közeleg az ősz és motoszkált bennem egy tavaly megtalált dekorációs ötlet, amihez idén el is jutottam. Lassan hagyománnyá válik nálam, hogy adott ötletet következő szezonban valósítom meg.

Egyszerű, gyors, varrás nélküli tök készítése egy már elnyűtt pulóver ujjából.

Mi kell hozzá?
- pulóver
- kender kötél / juta madzag / spárga - kinek melyik elnevezés/lehetőség tetszik
- tömő anyag (én rövidáru boltban vettem)
   - esetleg bab/rizs/kavics nehezéknek - elhagyható
- olló

Levágom a pulóver ujját nagyjából a felénél (a tök mérete függ a levágott darab hosszától - rövidebb, ergo kisebb tök). A spárgából vágok 6 egyforma hosszúságú darabot, ami kicsit túlnyúlik a pulcsi-darab hosszán. A 6 madzag-szakaszt összefogom, az egyik végét csomóra kötöm.

A kifordított !!! ujjrész végéhez belülről beteszem az összecsomózott madzagot, összefogom az egészet és megkötöm kívülről.

Visszafordítom színére a pulóvert, így az alján kilógnak a leendő barázdákat adó spárgák.

Megtöltöm, kitömöm a tök belsejét.

Ha már kellően duci a tök, bekötöm a száját.

Egyenletesen elosztva, alulról az összekötött szája felé, fogom a spárga darabokat és a barázdákat meghúzom velük. Itt ügyesnek kell lenni, mert ezek a fránya madzagok óvatlanul és észrevétlenül kicsúsznak a kezeink közül és packáznak velünk. Erősen tartva tök nyakánál a madzagokat, újra szorosan összekötjük az egészet, de már nem vágjuk el a spárga végét!!!!!! 

Most, hogy elengedhetjük a tököt, lehet még igazítani a barázdák mélységén.

  
Ha már tetszetős és szimpatikus a tök formája, akkor a le nem vágott spárgát elkezdem szorosan, egyik kört a másikhoz illesztve, felfelé betekerni a megmaradt anyagot - ez adja a szárát a töknek. Szorosan tartva az egészet, eljutva az anyag tetejétől kicsit lejjebb, visszaindulok a tekeréssel, de már nem egymáshoz illesztve a köröket, néhány tekeréssel visszamegyek a nyakához, ahol a spárga másik, meghagyott végével megkötöm csomóra.

Ha ez megvan, lehet szusszanni egyet és örülni a majdnem kész töknek.

A spárgát elvágom, hagyok egy kis részt azért, hogy az legyen a "szára a már leesett levélnek". Ha vastagabb kötelet választunk, akkor a szálakra szétszedett madzag bekunkorodik - még autentikusabbá téve kicsiny tökünket.
Levágom a kilógó anyagdarabot, kb 2 mm-rel az utolsó kör spárga felett.
Beigazítom a frizuráját ééééééés kész!

Elkészíthető mindez egy régi ing ujjából is. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy a mandzsettánál szétnyílik a kitömés során a tök oldala. Ezt a gondot egy kicsi biztosító tű tökéletesen megoldja. Persze be is lehet varrni, de akkor már nem igaz, hogy varrás nélkül elkészíthető. Meg jól is áll neki a kicsi tű, rusztikusabb lett tőle.



A 3. pulóveremet szabtam fel egy tök kedvéért. :-) Az inget pedig turkáltam korábban, kizárólag az anyaga miatt.

Azt hiszem, idén már nem csinálok többet. Pedig jó móka! Nagyjából negyed óra alatt elkészül és nagyon helyes, gyerekbiztos dekoráció az őszi hónapokra.

Lehet, hogy egy narancssárgás, vöröses tök még jól jönne.  ;-)

 

1. szülinapi zászlófüzér - bunting

Jó, tudom, kissé megkésve mutatom, de Enikő 1. szülinapjára varrtam ezt a zászlófüzért (ha ez a magyar neve), ráadásul ez az első, amit varrtam eddig.  Tapasztalatból mondhatom, annyira egyszerű a történet, hogy bátran neki állhat az, aki egy cseppnyi késztetést érez egy hasonló darabhoz - és jó, ha van varrógépe.

Mire van szükség hozzá?

- mintás / egyszínű anyagok tetszőleges számban
- szalag, amitől füzér lesz belőle
- minta a háromszögekhez
- cérna, olló, gombostű
- evőpálcika / kötőtű a kifordításhoz
- varrógép 
 

A terv az volt, hogy valami csajos, kedves, mégis visszafogott darab szülessen, hogy akár tizenévesen is szeresse még. Rengeteg példát néztem meg az interneten, láttam egy és két oldalas szépségeket is. Most a két oldalast választottam, mert szeretném, ha nem csak falnál lóghatna, hanem akár átlósan is a szobájában. (Az egy oldalast el tudom képzelni akár egy nyári kerti partira - sokkal gyorsabb az elkészítése, akár varrógép nélkül is megoldható.)
Átnéztem a készleten levő anyagaimat és négyet kiválasztottam. Ezekből kettő ingként kezdte életét és most zászlóként él tovább egy kis darabja, a másik kettő méterben kapható. 

Kerestem egy mintát a háromszögekhez  - persze házilag is megrajzolható. Átmásoltam egy kartonpapírra a megfelelő méretet, hogy könnyebb legyen sokszor átrajzolni az anyagokra.

Igyekeztem jól kihasználni az ingeken levő helyet, figyelve a varrásráhagyásra is, majd megtűztem őket, hogy úgy is maradjanak, ahogyan terveztem. 

Azt, hogy mennyi zászlót kell kiszabni, sok minden befolyásolja. Hova szánom az elkészült füzért? Mennyi szalagot vettem előzőleg a boltban?  ;-) Mekkora távolságot szeretnék a zászlók között?

Nekem adott volt a 3 méter ripsz szalag, amit azelőtt vettem meg, mielőtt kitaláltam volna, hova szeretném rakni. Utólag persze kiderült, hogy akár 1 méterrel is vehettem volna többet. 
Tanulság: gondold végig, hova szánod a füzért, és mérd meg, mekkora szalagot kell venned hozzá. :-)
Kiszámoltam, hogy 15 darab zászló kell, ha 6 cm-t hagyok a háromszögek között.

Megvarrtam az összes zászlócskát, majd kifordítottam  őket az evőpálcikával, gondosan ügyelve a csücskökre. Aztán jöhetett a vasalás.

Kipróbáltam, hogy félbe lehet-e vasalni a szalagot, hogy könnyebb legyen megtűzni. Rájöttem, hogy a ripsz szalagot nem lehet vasalni, mert túl kemény a tartása és nagyon csúszik.
A szalagra úgy tűztem fel őket, hogy a háromszögek felső éle a szalag feléhez kerüljön. Hármasával tűzdeltem és mértem a 6 cm-eket, így könnyű volt kezelni az éppen varrható részt.

Az elkészült füzértől azonnal mosolyognom kellett! :-) Nagyon helyes lett a végeredmény, Enikőnek is tetszett, azóta is nevet, amikor megérintjük a csücsköket. 

Biztosan varrok még hasonlót, igazán egyszerű volt. A leghosszadalmasabb a tűzés volt a szalagra varrás előtt. Talán, ha valakinek nagy gyakorlata van, azonnal varrhatja a zászlókat tűzés nélkül. Én szeretek biztosra menni. 

Lehet betűket is applikálni a zászlókra, így felirat is készülhet - akár szülinapra, vagy karácsonyra, névvel ellátva... Sok ötlet jutott eszembe,  miközben varrtam. Ez is bizonyítja, hogy akkor jön az ihlet, amikor nagyon benne vagyok egy adott témában. 

A szoba kapott egy kis vidámságot, azok a pillanatok pedig, amikor Eni rájuk néz, nem pótolható semmivel.
  




  

Tűfestés lépésről lépésre,

avagy honnan tudom, hova kell bökni a tűt

Sokszor kérdezték már tőlem, honnan tudom, hogy hova, hogyan, milyen színű fonallal öltök egy tűfestés közben, így gondoltam, megosztom veletek mindazt, amit ezidáig "felhalmoztam" tudásként ezen a téren. :-)

Az egész úgy indul, hogy találok egy fotót vagy rajzot, ami tetszik. 

Ha fotó, akkor lerajzolom színesben, hogy könnyebb legyen az árnyalatokat fonalként elképzelni. Ezután a rajz kontúrját egy napfényes ablakon átmásolom a vászonra, amire hímezni szeretnék. 

Ha lenvászonra vagy hasonló sűrűségű anyagra esett a választás, akkor érdemes alárakni egy sűrű szövésű selymet vagy szatént, mert  sokkal szebben és biztosabban lehet így hímezni a vászonra. Mivel ennél a technikánál nagyon szorosan vannak az öltések egymás mellett vagy egymáson, egy ritkább szövésű anyagnál összecsúsznak, így nem lesz szép a végeredmény.  Amit viszont nem kell alábélelni, az a hagyományos, régi lepedővászon. Az önmagában alkalmas arra, hogy hímezzünk rá. Újra kiderült, hogy a régi dolgok többet érnek sokszor, mint új társaik, és ezzel meg is lehet menteni egy-egy szép vásznat. :-)

Hímzőkeretbe fogom az anyagot/anyagokat, és már indulhat is az öltések végeláthatatlan sora. 

Első lépésként a körvonalakat hímzem ki hátraöltéssel/gépöltéssel (backstitch) vagy láncöltéssel (chainstitch), a szirmoknál általában a legvilágosabb, levelek és szár esetében a legsötétebb árnyalattal.

Ha ez kész, akkor jöhet az igazi játék a színekkel, az árnyalás. Hogy ezt hogyan is kell csinálni, arról - ugyan angolul -, de ezen a honlapon találtok leírást és videót is a technikáról. Én is innen tanultam, és itt is igaz az, hogy a gyakorlással az ember rájön apró fogásokra, de az alapokhoz tökéletes információkat találtok.

A másik honlap, amit már említettem ebben a bejegyzésemben, az Trish Burr oldala, ahol már igazi csodákat talál az ember lánya, igazi mesterfogásokkal és megvásárolható fonalakkal, mintákkal, készletekkel. Ebből a két oldalból tanultam mindazt, amivel a saját képeimet hímzem. 

A fenti fotón több fázis látható egyszerre, mert van az úgy, hogy egy szirom kitöltése után egy kis változatosságra vágyom és inkább egy kontúrral folytatom. A már elkészült, fehérből rózsaszínbe forduló szirmok, a zöld kontúros levelek és a félig kész szár mellett a negyedik féle fázis azon a szirmon látszik, amiben a tű van a képen. 

Ha egy virágnál térbeli hatást szeretnénk elérni, akkor azt egy alapozással tehetjük meg. Ez annyit jelent, hogy a körvonal hímzése után először a körvonalon belül töltöm ki a legvilágosabb színnel a felületet lapos öltésekkel (satin stitch), majd a körvonalat is belefoglaló lapos öltésekkel - ahogy a képen is látható -, az előző öltések irányára merőlegesen újra befedem a szirmot. Az árnyalás csak ezután következik, de az így megemelt színezés miatt kissé kiugrik az elkészült rész. Így még plasztikusabb lehet a végeredmény. 

Amit még fontos megemlíteni ennél a technikánál, hogy csak akkor lesz élethű a kész hímzés, ha az öltések iránya megegyezik a szirmok és levelek erezetének irányával. Ez jól látszik a már bekeretezett, kész képen a leveleken. 

Minél több árnyalattal hímzünk, annál szebb lesz a végeredmény. Érdemes olyan árnyalatokat választani, amik a lehető legközelebb állnak egymáshoz, így szinte láthatatlan átmeneteket érhetünk el. Két olyan, hímzőfonalakat gyártó cég van, amelyeknek a fonalai alkalmasak minőségi hímzés elkészítéséhez: a DMC és az Anchor. A két gyár fonalainak színskálái egymásba átválthatóak, így könnyedén megtaláljuk az általunk keresett színeket.

Egy időigényes türelemjáték ez a hímzésfajta, de lenyűgöző képek születhetnek belőle. 

Megéri! :-)

Ha kérdésed merül fel ezzel kapcsolatban, tedd fel bátran!

Csodás hímzéseket kívánok mindenkinek!

Mackót varrós

A sokadik mackó varrásakor hirtelen az villant át a gondolataimon, hogy vajon mennyi maci van a világban? Rengeteg. A maci mosolyának hímzése közben azonban arra jutottam, hogy soha nem lehet belőlük elég.  :-)

Reménykedve abban, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, igyekszem részletesen leírni, hogyan is készül, hogy bárki megvarrhassa a maga négylábú fülesét. Egy kis varró tudománnyal már bátran neki lehet állni. 

A tetszés szerinti anyagon kívül szükség van töltő anyagra, ez nálam párna töltelék, amit készen kapható párnabelsőből szedek ki, de akár vattával is el tudom képzelni (ott a mosás kissé nehézkes, mert szerintem összecsomósodik a vatta). Az enyém egy műszálas, vattához hasonló, de sokkal könnyebben kezelhető töltet.  
A karok és lábak rögzítéséhez egyszerű ing gomb a legjobb, mert kicsi és 4 lyukú, így a későbbi használat során, ha tornagyakorlatokat végez medvénk, nagyobb esély van arra, hogy a végtagjai a helyükön maradnak. :-)
A pofijának megrajzolásához pedig sötét cérna vagy hímzőfonal kell a végén.
Ha mindez kéznél van, akkor jöhet a szabásminta (a leírás végén megtalálod) és máris hozzá láthatunk saját bejáratú mackónk elkészítéséhez.

Az első lépés a szabásminta anyagra rajzolása és körbevarrása, vigyázva, hogy azt a részt, ahol majd kitömjük az adott porcikát, ne varrjuk be. Érdemes a körberajzolás előtt kicsit sakkozni a darabokkal, hogy az anyagot a lehető legjobban ki tudjuk használni - figyelve a varrásráhagyásokra és a plusz mm-ekre a tömőlyukaknál (utóbbira még visszatérek).

Ha a mackó gazdájának nevét szeretném a pocakra hímezni, akkor ezt azelőtt kell megtennem, hogy a törzset körbevarrom. Persze a név az anyag színére kerül, így figyelnik kell, hogy a pocak ívén belül essen az írás. Ez azért érdekes, mert a szabásminta rajzvonala az anyag fonákján van.  :-) 

Ha mindez megvan, akkor kivágom az egyes darabokat, továbbra is vigyázva a varrásráhagyásra.
Azok a bizonyos plusz mm-ek a vágásnál kell, hogy megmaradjanak, olyanok, mint egy buszmegálló az út mentén. :-) Azért van szükség rájuk, mert a tömés után a kézi bevarrásnál biztosabban tudunk dolgozni, nem csúszik ki sehol az anyag széle majd. 

Ezek után fogok egy evőpálcikát és a hagyott lyukakon kifordítom színére a formákat, hogy a tölteléket megkaphassák. A pálcika azért praktikus, mert hosszú és vékony, lekerekített véggel, így szépen formára lehet alakítani vele az íves részeket is. Jöhet egy halom töltelék az ölembe, és lassan testet ölt a medvénk. A fej ebben a körben még kimarad, ahhoz a füleket kell előbb elkészíteni és bevarrni a fejtetőn hagyott ék alakú lyukba. 

A fülek beillesztésére (miután kitömtük és cérnával behúztuk kicsit a szájukat, ahogy az evőpálcikás képen látszik) érdemes több figyelmet szánni, mert miután bevarrtuk őket a fejbe és kifordítottuk, nem jó újra kezdeni az egészet, ha elcsúszott valami. Ezért a fejforma ék alakú kivágásába két oldalra beillesztem a kész füleket és megtűzöm gombostűvel, mielőtt a varrógép talpa alá rakom és levarrom. Így jó eséllyel minden ott marad, ahova szántuk. Ezután jöhet a kifordítás a fülekkel együtt, majd kitömés és a lyuk bevarrása a fej alján. 
Ha mindez megvan, már csak össze kell illeszteni a porcikákat és kész is. :-)

A fejjel kezdem, azt a testre varrom úgy, hogy biztosan álljon a helyén és ne veszítse el olyan könnyen medvénk a fejét később. ;-) Ez a könnyebbik része - számomra.
Ezután jönnek a karok és a lábak. Be lehet fixen is varrni, de akkor nem lehet forgatni őket, így nem lehet leültetni sem később. A forgathatóság a gombok segítségével érhető el, ráadásul egyszerre kell felvarrni a két kart, majd a két lábat a gombokkal együtt! Ez némi nehézséget jelentett az elején, de bele lehet jönni és rá lehet érezni a fogásokra, kinek hogyan áll kézre ez a művelet. Fontos az, hogy az első 1-2 öltésnél ne csússzanak el a karok, nem lehet később korrigálni rajta. Megnézem, hogy egy magasságban vannak-e és egy vonalban-e a törzsön, majd az egyiket egy öltéssel a helyén tartva, kívülről a gombot ráillesztve/varrva átöltök a másik oldalra és ott ugyanezt eljátszom újra. Itt egy fél fokkal már könnyebb a dolog, de még mindig figyelni kell, nehogy elcsússzanak a helyükről varrás közben. A gombok 4 lyukát kihasználva erősen felvarrom a két kart jobbról balra átöltve a teljes testen és a két karon oda-vissza.

Amikor ezzel megvagyok, szusszanok egyet és örülök, hogy már majdnem kész!!!   :-) 
Jöhetnek a lábak, ahol ugyanúgy ügyeskedek, mint a karoknál, bár itt talán még nagyobb az elcsúszás veszélye, mert a törzs lefelé keskenyedik, így sokszor lejjebb kerülnek a lábak a végén, mint ahova szántuk őket. 
Most, hogy már magasba tudják emelni a karjukat és ülni is tudnak a medvék, az arcuk hiányzik már csak. Ezt halványan előrajzolom, és utána sötétbarna hímzőfonallal kihímzem. A szemeket szintén egyszerre készítem el, átöltve egyik oldalról a másikra és vissza, kis csillagokat formálok. Az orr és a száj hímzése után készen van a mackónk. 

Az utolsó simítás egy sál a nyaka köré, amit én endlivel szoktam megoldani - a mai hivatalos neve: Danubia szalag. Ez rengeteg színben kapható pamut szalag, így minden mackó megtalálja a számára megfelelőt. :-)

Remélem, egyértelmű volt a folyamat leírása, ha mégsem akkor kérdezz bátran!
Íme, a szabásminta és nincs akadálya annak, hogy újabb mackók szülessenek általad!