Elefánt rózsaszín nadrágban
mert játékot varrni jó :-)

Dumbo története sokaknak ismerős lehet. Ha esetleg még sem, akkor ő az a kis elefánt, aki óriási fülekkel született. :-) Négyévesemnek ez a könyv volt az egyik ajándéka karácsonykor, és amikor már 138-adszor olvastam neki, eszembe jutott, hogy az egyik Tilda könyvben (Tone Finnanger - Tilda alkotóműhelye) vannak elefántok. Gyorsan megkerestem, megnézegettük közösen a könyvet, és rátaláltunk a nagyfülűekre. Persze azonnal jött a kérés, hogy akkor mindjárt varrjunk két elefántot, egy kicsit és az anyukáját.
Szerencsés vagyok, hogy lányom született, aki imádja a puha, plüss játékokat - ki nem?! -, így mondhatom, hogy neki varrok játékokat. Pedig az az igazság, hogy én legalább annyira szeretem őket készíteni, mint amennyire ő szívesen játszik velük később. 
Szóval elefántra fel!

Az, hogy puha játékot varrjak, nem volt újdonság, varrtam már nyuszikat és mackókat,  melyek közül több is külföldön vigyáz már kis gazdájára. 
Kivettem a szabásmintát, kiszabtam, összevarrtam a darabokat. Igyekszem végig gondolni az elkészítés folyamatát, hogyan teszem egymásra az anyagokat, hogyan fordítom ki, stb. De természetesen van, amikor mindez mit sem ér, mert miután ügyesen, jól kigondolom, másként és rosszul csinálom. Ilyenkor az sem vigasztal, hogy "csak azzal fordul elő ilyesmi, aki csinálja" meg "mindent be kell gyakorolni". Jelen esetben az elefánt fülét rontottam el. Ha egyforma lenne a külső és belső oldala bélés nélkül, nem lett volna gond. De itt a külső szürke, a belső pedig rózsaszín, köztük némi vatelinnel, hogy finom puha legyen. Jól végig gondoltam, majd egymásra fektettem az anyagokat a végleges sorrendben (???), körbe varrtam, majd rájöttem, hogy ez így nem jó.

A könyv persze szépen leírja, hogyan tegyük egymásra az anyagokat, majd hogyan fordítsuk ki és tűzzük le. Elvileg a vatelint kellett volna legfelülre raknom majd alatta a két különböző anyag színével egymás felé fordítva úgy, hogy a fül-belső legyen legalul.  Így a körbevarrás után, kifordítva kerülnek a helyükre a rétegek.
Amikor itt tartottam, a test darabjai már készen voltak, nem volt kedvem újat csinálni, így hagytam az egészet és körbe cikkcakkoltam sűrű öltésekkel, hogy emlékeztessen mindig arra, hogyan is kellett volna készíteni mindezt, hogy az jöjjön ki a végén, amit eredetileg elképzeltem.  

De a végeredmény itt is kárpótolt, még akkor is, ha ráadásul kissé egérre hajazó fülforma sikeredett az elefánt fejére. :-)

A test összevarrása ugyanúgy történik, mint a már említett mackók esetében. Gombokkal rögzítettem a karokat és lábakat, hogy forgathatóak legyenek. A könyv szerinti leírásban fixre varrják a végtagokat, de az nem annyira gyerek-barát szerintem. 

A nadrág pántjait is patentokkal varrtam az elejéhez, ellentétben a fixre varrással, így öltöztethető lett a figura, kislány kezek nagy örömére. :-)

  Ormi várja a mama-elefántot, aki hamarosan hazatér hozzá.

Kétfülű nyúl


Szeretem azokat a dolgokat, amik egyediek, mert ettől válnak különlegessé, nem hétköznapivá. Sokat gondolkodtam azon, hogyan tehetnék egy nyuszit egyedül állóvá, mert varrtam már sok félét, de most valami újra vágytam. Az alap szabásminta a jól ismert Tilda nyuszi.

Kiszabtam, megvarrtam a testét. Halvány, kissé átlátszó, rózsaszín anyagot választottam, de ez nem feltűnő a fehér tömőanyag miatt. Az egyediséget - úgy döntöttem - a füleibe hímzett szavak adják majd, melyeket szépen rá is hímeztem a fülek belsejének szánt anyagra. Ehhez a már klasszikusnak mondható lepedő vásznat használtam, mert ez elég sűrű szövésű, szépen lehet hímezni rá. Összeállítottam a fület, kifordítottam, összevarrtam, levasaltam...és akkor döbbentem rá, hogy túúúl vékony anyagot találtam. A fül külső anyaga ugyanaz, mint amiből a testet varrtam. Annyira átlátszó sajnos, hogy a hímzés bal oldala csúnyán átütött a fülön. Nagyon dühös lettem magamra, mert saját hibámból adódóan törhettem a fejem azon, hogyan javítom ki. 

Nézzük a lehetőségeket: varrok egy új nyulat vagy hímzek egy új fület. Egyik sem tetszett. Ezt a nyuszit szántam Marilenának, nincs új nyuszi-varrás. A hímzés meg olyan szép lett! Nincs mese, ezt kell valahogy helyre hozni. (Annyira belemerültem a javításba, hogy még fotót sem készítettem az áttetsző fülekről...) A takarás bizonyult a legjobb ötletnek, de az applikációkat nehéz szépen elkészíteni, nincs benne gyakorlatom még. Mindegy, lesz, amilyen lesz! Kiszabtam egy kicsit kisebb fül-mintát a lila pöttyös anyagból. Jó, jó, de ez így kevés. Vissza kellene köszönnie a lila anyagnak a nyuszin is... 
Hát így lett pöttyös pocakos, pöttyös fülű ez a nyúl.

De térjünk vissza kicsit a hímzett szavakhoz. Amikor az én lánykám született, az ő nyuszijának a fülébe hímeztem, hogy: "Szeretlek!"
Innen jött az ötlet, hogy hiszen így lesz tökéletes ez a Marilena-nyúl! Anyukája magyar, apukája ciprusi görög. Két nyelven duruzsolnak úgy is a fülébe, két nyelven hímeztem a füleibe ezt a gyönyörű szót.

A fülben látható görög szó kiejtve: Sagapo 
Micsoda szerencse, hogy annak idején, főiskolás korunkban Görögországban voltunk ösztöndíjasok Marilena anyukájával!  Elővettem az ott kapott görög nyelvkönyvet, hogy helyes legyen, amit írok.

Na! Így már utazhat a nyuszi Angliába - mert ott lakik ez a gyönyörű kislány, akié ez a pöttyös, hosszú fülű.
De várjunk csak! Van egy bátyja az egyévesnek, neki is kell valami apróságot küldeni!
Nyár van, meleg van, remélem, ők is szeretik a jégkrémet! ;-)

A kis csomag azóta szerencsésen megérkezett úti céljához. 
Játszatok, nevessetek sokat gyerekek!

Első játszókönyvem


Azt hiszem, elmondhatom, hogy ekkora dolgot még nem alkottam. Amikor megszületett Enikő 2 éve, akkor kezdtem nézegetni, gyűjtögetni busy/quiet book témában a fotókat, technikákat, ötleteket. Magyar nyelven még nem láttam hivatalos elnevezését, ezért úgy döntöttem, én játszókönyvnek hívom. 

A fő forrásom a Pinterest, a saját gyűjteményemet Quiet books címen megtalálod. A sok-sok ötletből kiválogattam a kedvenceimet, azokból kezdtem el a saját verziómat elkészíteni Enikőre szabva. 

A borító természetesen lila hátteret kapott, ez a kedvenc színe a Kisasszonynak, a fotó pedig cserélhető, a keret felső részét nyithatóvá alakítottam. A kép elé tettem egy átlátszó, vastagabb fóliát (lefűzött oldalak elé szokták borítóvédőként használni), hogy a kép ne sérüljön. 

Száröltéssel hímeztem és egyben rögzítettem is a betűket és a füvet. Alapelvem volt a készítés során, hogy semmit nem ragasztok. Ezt persze később minimálisan, de meg kellett szegnem technikai okok miatt. Túléltem. :-)

A következő a szivárványos oldal lett, ezzel is jól elszöszmötöltem, mire kivágtam minden ívet és felvarrtam. És akkor még a gombokig el sem jutottam. Tudtam, hogy a színek párosítása nem lesz kihívás, de utóbb bebizonyosodott, hogy szívesen játszik így is ezzel a csupaszín oldallal. 

Terveim szerint a másik oldal itt a felhős-napos oldal lett volna, de persze a legvégén elrontottam az összeállításnál. Amikor a rögzítő gyűrűket ütöttem be az oldalak szélére, a rossz oldalt választottam, így megcserélődött a másik felével. Utólag talán nem is nagy baj, de akkor nagyon bosszantott. 

Napocska helyett a forma-párosító került a második oldalra. Itt sem a formák párosítása a feladat Enikőnek, mert ezen már túl vagyunk, hanem a tépőzár és a mágnes széttépés nélküli kinyitása. Táskákba való mágnest tettem a borítékba, ez jól bírja a kiképzést.

És végre jöhet a Napos oldal. Elérkeztünk az egyetlen ragasztott részlethez, ugyanis nem kaptam felvarrható mozgó szemeket, így maradt a ragasztott verzió a Nap szemeihez. 

A felhőbe varrt cipzár Anyukám kezeit dicséri, mert ehhez a mutatványhoz még nem jutottam el az önfejlesztő varró-tanfolyamomban. 

A felhő jobb oldalán mágnes tartja ott a szélét, ha a Nap elbújna kicsit magánéletet élni. 

;-) 

Az eső eleredéséhez szükséges húzó mozdulat még nehézkes Kétévesemnek egyedül, de pont ezért került bele. A szalagokra fűzött gyöngyök mozgathatók, attól függően, hogy csak szitál vagy zuhog a csapadék.

 Az eddigi oldalak elkészítését messze felülmúlta részletességben a következő, a gyümölcs szüretelés. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Patent az almáknál, francia kapocs a cseresznyéknél, tépőzár a körtéknél, mágnes a kosárnál. Ezzel a fejezettel játszik legtöbbet a Kisasszony, megetetett már minden és mindenkit, aki él és mozog a gyümölcsökkel. 

A gyümölcsöket is kézzel készítettem, alma szárral és fénnyel, cseresznye 
(fagyöngyök) levelekkel szalagból, körte levéllel filcből.

A bokorban elbújó béka nagy sikert aratott, de talán még ennél is jobban szeretgeti a kosár alatt megbúvó katicát - ami egyébként gyerekkoromból megmaradt üveggomb.

Az eddigi utolsó oldal a sajtban bujkáló kisegér, ami el tud rejtőzni a házikójában is akár - ez talán nagyobb népszerűségnek örvend, mint a sajt lyukaiban való szaladgálás. ;-) 

Gyapjú- és barkácsfilcet is használtam, turkált ingeket szabtam fel háttérnek, a gombokat a Filc és gombok oldalról rendeltem, a mágneseket bőrboltban és hobbi boltban vettem. A bogyós gyümölcsként életre kelő gyöngyök a készletemből kerültek elő.

Eddig jutottam Enikő születésnapjáig, de még tervben vannak további oldalak és a hátlap is. 

Minden nap játszunk a könyvvel, csodás érzés, hogy megvalósíthattam egyik álmomat Enikő számára. Sok-sok óra munka van mögöttem, de minden perc megérte!

 

Baba-nappali 


Elkészült egy újabb szoba berendezése a babaházban. Meglepetésként a párnába levendulát töltöttem, hogy illatos legyen mindig a szobában.  ;-) Miniatűr vázám és pöttöm könyveim igazán jól érezték magukat ideiglenes helyükön. 

Amikor megkaptam őket, így néztek ki:

 
Aztán átalakítottam őket. Zománcfestékkel antikoltam mindegyiket, az asztal kapott egy transzferált csodát a közepére. Varrtam ülőpárnákat lenvászonból és egy körpárnát gyapjúfilcből kicsi csipkével, melyet levendulával töltöttem meg.

Kellemes időtöltést a babáknak és Emmának is! 

Bababútor új ruhában


Mindig örülök az új kihívásoknak, pláne, ha olyasmi, amit eddig nem csináltam. Egy kedves ismerősöm keresett meg azzal a kéréssel, hogy vállalnám-e kislánya bababútorainak a ráncba szedését, átalakítását. Az én Kicsikém akkor még csak 3-4 hónapos lehetett, nem tudtam, hogy mikor tudok időt szakítani egy kis festegetésre, varrogatásra, de boldogan elfogadtam a felkérést. Megrendelőm  - belülről ismervén a kisgyerekes anyukák életét - azt mondta, mindegy, mikorra lesznek készen. Azt hiszem, ez a mondat volt az, ami átlendített a bizonytalanságon, hogy kell-e ez a megbízás nekem. :-)

Azóta a kis bútorok nagyobbik része már vissza is került apró kezek birtokába, és remélem, azóta is szívesen játszik Emma az újdonsült székek, asztalok, szekrények között babáival. 

Nyers változatban:

A kérés romantikus-vintage hangulat volt, így el is kezdtem a festést, csiszolást, koptatást...
Egy réteg barna és egy réteg fehér festék utáni száradás pillanata:

Az első garnitúra már frissen festett, kész állapotban. Az asztalra transzfer technikával egy rózsa mintát tettem a romantika jegyében.

Miután elkészült a festés, varrtam párnákat is a székecskékre.

Aztán jöhetett a kredenc.

Végül, hogy teljes legyen a konyha, elkészült a konyhapult is, ahol szintén transzferált kancsók és kiöntők teszik hangulatosabbá a főzést minden baba számára. ;-)

Már szárad a festék a nagyszoba bútorain is, alig várom, hogy lássam készen a következő szoba berendezését a babaházhoz.
Igazi kikapcsolódás ezeket az apró bútorokat "átöltöztetni".